Kisgyermek koromból viszonylag kevés emlékem maradt, de ami meghatározó volt, amikor először láttam az édesanyámat sírni. Meghalt Kesjár Csaba – és azon a június 24-i napon nemcsak az én anyukám zokogott, hanem az egész ország. Az akkor 26 esztendős autóversenyző a Forma–3 nürnbergi szabadedzésén a szalagkorlátnak ütközött, és életét vesztette.
Esélye sem volt a túlélésre
Aznap dermedt csend volt az országban, és a gyász mellett mindenki a tragédiával kapcsolatos részleteket várta. Végül Csaba akkori barátnője, Werner Imola szólalt meg a Telesportban. Ő és az autóversenyző édesapja, Kesjár János ott voltak Nürnbergben az időmérő edzésen azon a végzetes napon. Imola Csaba halála után így nyilatkozott:
„Én akkor érkeztem oda a pályára, amikor az autó már darabokban volt, a baleset megtörtént. Elindultam gyalog a kanyar felé, mikor odaértem, a kocsit már mentőautók vették körül. Elkezdtem kiabálni, hogy látni akarom a páromat, és engedjék, hogy megnézhessem, de már nem lehetett, mert meghalt. Csaba nem fékezett. Nem értem, hogy mi történt. A kormányt nem fordította el, sebességi fokozatból nem váltott vissza, a kanyarra nem készült fel.”
A különös körülményeket látva nem csoda, hogy Kesjár Csaba halálával számos teória, sőt összeesküvés-elmélet is napvilágot látott. Szóba került, hogy az autóját esetleg szándékosan megrongálták, mert a tehetséges pilóta valakinek az útjában állt. Beszéltek arról is, hogy a támogatói nem tudtak elég pénzt áldozni a versenyautó fejlesztésére, ezért történt a baleset. Emellett felmerült az öngyilkosság lehetősége is. Végül a baleset után egy évvel, a hivatalos vizsgálat lezárása után megállapították, hogy elfolyt a fékolaj, és Csaba hiába nyomta padlóig a fékpedált, az autó kettéhasította a szalagkorlátot, ami számára olyan súlyos fejsérüléssel járt, hogy esélye sem volt a túlélésre.
A szerelmet komolyan vette
Egy dolog teljes bizonyossággal kijelenthető: Kesjár Csaba nem akart véget vetni az életének. Boldog fiatalember volt, aki ígéretes jövő előtt állt. Szerette Imolát, szerető család és barátok vették körül, ráadásul óriási rajongótábora volt itthon.
„Nincs egy olyan kép róla, amin ne mosolyogna – fogalmazott egy interjúban Harle Tamás, az autóversenyző életrajzi könyvének írója. – Nem találkoztam senkivel, aki ne kedvelte volna. Még azokra is igaz ez, akik az apjára egyébként nehezteltek. Azt szokták mondani, hogy inkább ne ismerj meg egy híres embert, mert akkor már rajongani sem lehet érte. De Csabára ez nem volt igaz.”
A visszaemlékezések szerint a versenyző roppant céltudatos volt, éjjel-nappal képezte magát, hogy magyarként felzárkózzon a nemzetközi mezőnyhöz. Szerény volt, és soha nem éreztette másokkal, hogy többnek gondolná magát náluk. Nagy hatalmú vezetővel és takarító nénivel egyaránt kedvesen beszélt. Emellett szeretett szórakozni és olykor kihasználni az ismertségével és a jóképűségével járó népszerűséget. Bohém életet élt, de ha szerelmes volt, azt nagyon komolyan vette. A körülötte lévő nők közül Imola volt számára a legfontosabb kapcsolat.
Amikor ez a Csabáról megemlékező cikk készült, minden követ megmozgattunk azért, hogy hajdani szerelmével felvegyük a kapcsolatot. Kíváncsiak voltunk, ő hogyan dolgozta fel a tragédiát, és milyen ma az élete, ám többszöri megkeresésünkre is néma csend volt a válasz. Könnyen lehet, hogy Csaba elvesztése Imola életében a mai napig fájó seb.
Édesapja sokáig kutatta a baleset okait
Kesjár Csaba szülei, amíg éltek, odaadóan gondozták fiuk emlékét – feldolgozni a történteket azonban nekik sem sikerült. Édesapja még évtizedekkel később is a baleset okait kutatta, de a sajtónyilatkozatoktól a haláláig elzárkózott. Úgy tudjuk, az egyetlen újságíró, akinek mesélt, Harle Tamás volt – a fiáról megjelent könyve kapcsán.
„Csaba apjával a zuglói házukban fél órát beszélgettünk. Nagy szünetek voltak még ebben is. Megmutatta a néhai fia szobáját, de be nem léphettem. Végül nagyon erősen, hosszan megszorította a kezem, így búcsúzott” – fogalmazott a találkozás kapcsán az író.
A fiuk halálát követően a Kesjár család nem mutatkozott többet a nyilvánosság előtt. Ma már szinte senki nem beszél az autóversenyzőről, a csillogó szemű fiatalembert azonban mégsem feledjük. Talán azért, mert benne ötvöződött minden, ami a 80-as évek fiatal generációjának reményt adhatott. Csaba volt az, aki tehetséggel, kitartással és családi támogatással sokra vihette volna. Aki esélyt kapott, és közel állt ahhoz, hogy a Forma–1-ben versenyezhessen. Nem kétséges, ha most élne, Puskás Ferenc mellett ő lenne a másik leghíresebb magyar sportolónk.
Források: Magyar Televízió, Sportsikereink, Forbes.hu
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás, Fortepan/Szalay Béla, privát
