Szégyellte a szüleit Pásztor Erzsi lánya: „Borzalmas volt szembesülni azzal, hogy a kislányom letagad”

A művésznő kétszer sírt Henriette miatt. Először, amikor fiatalon Olaszországba költözött, másodszor, amikor harmincöt év után végleg hazatért. Ez utóbbi esetben már örömkönnyek szöktek az édesanya szemébe. „1987-ben én tettem fel a lányomat a Milánóba tartó vonatra. A búcsúzásnál potyogtak a könnyeim, de a szerelemnek nem lehetett megálljt parancsolni, ugyanis egy olasz férfibe szeretett bele” – meséli Pásztor Erzsi.

Heni fiatalon megözvegyült

Henriette első házasságából egy lány- és egy fiúgyerek született, majd elvált a gyermekei apjától. Később újra férjhez ment, de váratlanul megözvegyült. „A második férje leukémiában halt meg. Rövid idő alatt vitte el ez az alattomos betegség. A lányom egyedül maradt. A gyerekei, Giulia és Aaron pedig időközben felnőttek. Én kapacitáltam Henit, hogy végleg jöjjön haza, mert ahhoz már idős vagyok, hogy meglátogassam őt külföldön. Szerencsére ő is jó ötletnek tartotta, hogy közelebb lakjunk egymáshoz. Három évvel ezelőtt vett egy szép házat a horvát határ mellett, a falusi turizmusba fektetett be. Sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a vállalkozásának, szeretné eladni a telket, és Pécsett vásárolni egy ingatlant.”

Iskolásként szégyellte a szüleit

Henriettét eleinte váratlanul érte édesanyja nagy népszerűsége. Sokáig nem is tudta, hogy Pásztor Erzsi sztárnak számít. „Amikor a Szomszédok elkezdődött, én már nem laktam Magyarországon, így nem volt fogalmam arról, hogy ez egy népszerű sorozat – meséli Holl Henriette. – Csak akkor szembesültem vele, amikor hazalátogattam, és elmentünk együtt vásárolni. Az első kellemetlen élményem az volt, amikor a pénztárosnő ráförmedt anyámra: »Maga lopta el a gyűrűt?« Majdnem elsüllyedtem szégyenemben, pedig mint kiderült, csak a Szomszédokban volt egy olyan jelent, hogy eltűnt a gyűrű, és az iszákos Jankát gyanúsították. Akkoriban anyámat sokan azonosították a sorozatbeli szerepével” – idézi fel nevetve a művésznő lánya. Az első rossz emléket szerencsére nem követte több.

„Bárhová megyünk anyukámmal, mindenhol megállítják az emberek, és mindenkinek van egy-két kedves szava hozzá. Büszkeséggel tölt el, hogy ennyire kedvelt” – mondja Heni, aki nem mindig örült annak, hogy az édesanyja színésznő. Mint megtudom tőle, gyerekként szégyellte a szüleit, hiszen az édesapja is színész volt, Holl Istvánnak hívták. „Újpesten laktunk a munkásnegyedben. Az osztálytársaim mindig csúfoltak a szüleim foglalkozása miatt. Azon a környéken nem volt sikk művészgyereknek lenni. Arra vágytam, hogy olyan legyek, mint a többiek, vagyis nekem is fizikai munkát végző szüleim legyenek, ezért az év eleji dolgozatban kitaláltam, hogy anyám fodrásznő, apám autószerelő. A tanárnő jól ismerte a szüleimet, és behívatta anyut…”

„Borzalmas volt szembesülni azzal, hogy a kislányom letagad – veszi át a szót Pásztor Erzsi. – Heni utálta, hogy színésznő vagyok. Megkérdeztem tőle, »Mi a baj velünk?« Ő pedig zokogva válaszolta: »Minden szülőnek rendes szakmája van, csak nektek nincs!« Megszakadt a szívem, amikor ezt mondta nekem a lányom” – meséli.

Pokoli fájdalom gyötri

Henriette sosem akarta a szülei pályáját folytatni. Civil szakmája van, Szigetváron dolgozik egy vállalatnál. A művésznő nem bánja, hogy a lánya hétköznapi életet él. „Amikor Heni kicsi volt, azt mondtam neki: Ebben az országban csak akkor érdemes színésznőnek lenni, ha Törőcsik Marinak hívják az embert. És mivel ő már van, felesleges még egy. Kiszolgáltatott pálya a miénk. Szinte csak azoknak sikerül jó szerepeket kapni, akiknek a férjük rendező, operatőr vagy forgatókönyvíró” – mondja.

Pásztor Erzsi nem panaszkodhat: 88 éves lesz, és még aktív életet él. „Nem mutatom ki, de gyakran pokoli fájdalom gyötör. Ízületi gyulladásom van, rendszeresen járok injekcióra, így tudok csak létezni és színpadra menni. Nagyon szeretek játszani. Alig várom, hogy jöjjön az este, és elinduljak a színházba. A Fergeteges látogatás és A medve még mindig nem játék című darabokban vagyok látható a Turay Ida Színházban. A Játékszínben pedig a Nyolc nő előadásban.”

A saját lakásában szeret lenni

Anya és lánya mindig számíthat egymás segítségére, erős kötelék van köztük. „Az alkohol tette tönkre a második házasságomat. A férjem sajnos nagyon sokat ivott. Heni apjától 21 év után váltam el. Évtizedek óta egyedül élek, de nem vagyok magányos – árulja el Pásztor Erzsi. – A lányommal telefonon mindennap beszélünk, és kéthavonta találkozunk. Ünnepekkor én szoktam leutazni vonattal, máskor ő látogat meg. Mindenféle földi jót hoz nekem az éléskamrájából: befőttet, lekvárt, lecsót. Zöldség, gyümölcs megterem a kertjében, szinte nem is kell ezeket vásárolnom. Henikémnek a kézügyessége is nagyon jó. Amikor legutóbb nálam járt, kifestette a konyhámat, és a régi koloniál szekrénysoromat is darabokra szedte, helyette pedig az előszobában gardróbszekrény lett. Most van egy gyönyörű tágas nappalim, nem foglalja a helyet az a behemót bútor. Ha táncolni van kedvem, azt is megtehetem” – meséli nevetve. A kitűnő kapcsolat ellenére nincs szó arról, hogy a Kossuth-díjas művész­nő a lányához költözzön vidékre.

„Nem akarok Heni terhére lenni. Mégis mit tudnék én egy kicsi faluban csinálni, miközben a lányom egész nap dolgozik? Unatkozó öregasszony lennék, és szerintem gyorsan leépülnék, hiszen nem tornáztatnám az agyamat, a memóriámat. Amikor színpadon vagyok, értelme van az életemnek. A munka nekem nagyon fontos. Úgy döntöttem, hogy a saját lakásomban maradok, és amíg a Jóisten megengedi, szórakoztatom a közönséget.”

Fotó: Sándor Berill, Szabolcs László

Smink és haj: Szabó Lilla • stylist: Bendes Bianka • Ruha: Van Graaf • Köszönet a virágért a Fadohome Allee-nak!