Címlapsztori Sztárok

Először együtt Esztergályos Cecíllia és Tordai Teri: „Jópofán passzolunk egymáshoz”

Két legendás színésznő, akik idős korukban lettek barátnők. Sokat nevetnek együtt, és mindig nyíltan elmondják a véleményüket. Arra kértek, hogy ne legyen érzelgős az interjú, ha már most először szerepelnek közösen női magazinban.

Vasárnap délután van. Sokan az ebéd utáni sziesztájukat töltik, de nem Esztergályos Cecília és Tordai Teri, a Kossuth-díjas művésznők. Ők elemükben vannak! Most jöttek le a színpadról, és nyomát sem látni rajtuk a fáradtságnak, pedig mindketten elmúltak már nyolcvanévesek. Húsz évet letagadhatnának a korukból, fáradhatatlan energiával bírnak.

„A munka tart minket fiatalon. El is felejtjük, hogy hétvége van, mert adunk magunkból valamit a közönségnek, számunkra ez a legfontosabb. Vannak jó találkozások az életben, amire az ember már nem is számít. Ajándék nekünk, hogy ilyen idősen együtt játszunk, mint két profi teniszező, akik eddig nem ismerték a másik stílusát, de egyszer csak azt mondja: hoppá, de jó veled lenni! A mi pályánkhoz persze szerencse is kell. Például az, hogy az Újszínház igazgatója, Dörner György észrevette, hogy a Zserbótangó darab két főszereplője élvezi a közös játékot” – árulja el Tordai Teri.

A Se itt, se ott című színdarabban is együtt játszanak

„És a közönség is szereti, amit csinálunk” – teszi hozzá Cecília, szinte a kolléganője szavába vágva.

„Mi az életben is ilyenek vagyunk. Ha én elkezdek egy mondatot, Cili egy más dinamikával kiegészíti, folytatja. Ilyen lendülettel működünk” – nyugtázza Terike.

Ha vitáznak is, kibékülnek

A fotózás alatt folyamatosan beszélnek.

Köztünk a valódi barátság, hogy mi húzzuk egymást, nem körüludvaroljuk. Ne legyen érzelgős a cikk! Mutass minket olyannak, amilyenek vagyunk, mert mi jópofán passzolunk egymáshoz” – mondják. Nem összebújósak, de nem is kell. Egy pici vita megy azon, ki fogja meg a másik kezét.

„Itt az arcunk a lényeg. Egyszer van ilyen az életben, hogy közösen szerepelünk egy női magazinban” – mondja Terike. Mindketten élő legendák, még sincs köztük rivalizálás.

„Ez egy olyan szakmai barátság, hogy egymásnak nyíltan mindent megmondunk. Legfeljebb a másik megsértődik egy napra, de aztán megint együtt dolgozunk. Nagyon ritka, hogy két ilyen korú színésznő még élvezni is tudja egymás társaságát. Elengedjük magunkat, nem érdekes, kinek van nagyobb sikere. A közös játék a döntő.”

Fonyódi Péterhez 1985-ben ment feleségül

A sodró energia és a figyelő típus

Előkerül egy piros sál. Egy pillanatra a kezembe veszem, mielőtt Esztergályos Cecília nyakába kerül. Finom illata van, nőies.

„Opium parfüm. Ez a kedvencem” – árulja el Cilike, akinek a szeme erősen van kifestve. A körme és az ajka is tűzpiros, de csak a színpadi szerepe miatt. A magánéletben nem szokta feltűnően sminkelni az arcát. Kettőjük közül Terike a visszafogottabb, légies elegancia jellemzi, de hagyja Cilit dominánsnak lenni.

„Fontos, hogy elfogadjuk és tudomásul vegyük a másik egyéniségét. Cili a sodró energia, én a figyelő és érzékelő típus” – meséli Tordai Teri.

Honnan ez az óriási energia? – kérdezem Cilit.

„Nincs rá jó válasz – mondja a 81 éves művésznő. – Hat darabban játszom, ötben főszerepet, pedig az elmúlt tíz évben négyszer műtötték a lábamat. Isten így akarta, vele meg nem érdemes vitatkozni. Ami előre meg van írva, az lesz a sorsunk” – véli a színésznő.

Kiállításra készül a saját festményeivel

Teri megtanult türelmesnek lenni

Cilike bolondos, de szerethető. Nincs hozzá foghatóan sziporkázó sztár Magyarországon. Terike is hallgatja, amit a kolléganője mond, majd megszólal:

„Cilivel türelmesnek kell lenni, de én megtanultam a fegyelmet az unokáim mellett – mondja a háromszoros nagymama. – Nagyon jól tudom a színésznőséget és a magánéletemet együtt kezelni. Innen a 9 éves unokámhoz, Dórihoz megyek. Felveszem, mert nálam alszik, holnap pedig viszem iskolába és tornára.”

Terikét a családja és a kertje tölti fel. Olvasni is szeret, és keresztrejtvényt fejteni. Cilinél is nagy a család. Rendszeresen mennek hozzá a testvérei és azok gyerekei, unokái. A színésznő sokszoros nagynéni és keresztanyuka.

„Nekem is nagyon fontos a családom. Sütök, főzök, szeretettel várom őket, amikor nem színpadon vagyok.” Ha már a főzés szóba kerül, azt is elmondja, hogy ebédre krumplipürét evett.

„Hogy mi lesz a ma esti programom, amikor hazamegyek? Megeszem a  rántott húst és a  délről maradt krumplit. Ha nincs előadásom, nyolc órakor lefekszem, mert mindig hajnalban kelek, akkor tanulom a szerepeimet. Jó agyam van, ez is nagy szerencse.”

Unokájára, Dórira gyakran vigyáz

Az utolsó szó mindig Cilié Teri csodálja Cili dinamikáját, Cecília pedig Terike eszét és tehetségét említi meg. Állítása szerint felnéz kolléganője tudására. Hogy meddig szeretnének színpadon állni és dolgozni?

„Egy színész addig színész, amíg kiengedik a színpadra. Ha ezt nem írod meg, agyonverlek!” – mondja viccesen Esztergályos Cecília. Tordai Teri pedig a 90 éves Bodrogi Gyulát említi meg.

„Bodrogi példát mutat, ezért nekem fantasztikus idol. Én is addig szeretném csinálni ezt a pályát, amíg el tudom mondani a szerepemet a színpadon.”

A végszó mégis Cilié: „Tíz éve játszom az Újszínházban. Boldog vagyok, hogy itt vagyok, de nem lehet tudni, hogy holnap mi lesz. Jelen pillanatban a szellő fúj, de ki tudja hol áll meg. Ha ezt nem teszed be az újságba, nem vagyok a barátnőd!” – mondja határozottan. Az egész stáb nevet a megjegyzésén, de hogy mire gondol és kinek üzen, fogalmam sincs, ezért arra kérem, adjon inkább életvezetési tanácsot a Meglepetés olvasóinak.

„Örüljenek minden apróságnak, ami megadatik az életükben! Ne várjanak semmit senkitől, és boldog életük lesz!”

A Kossuth-díjas sofőr

Cili és Teri már útközben ráhangolódnak egymásra és a színdarabra. „A sofőr tíz éve én vagyok, hazaviszem az autómon a művésznőt, Terikét. A kocsiban mindig jókat beszélgetünk, szakmázunk is. Sokszor tanított engem, amiért hálás vagyok neki” – mondja Cecília.

Fotó: Ambrus Marcsi, Olajos Piroska, privát