A sportolónőnek volt egy hét évvel idősebb nővére, de mivel édesapjuk Ágit fiúnak várta, úgy is nevelte fel.
„Apám mindig szeretett volna egy fiút, szóval én lettem az apám fia, inkább fiú voltam, mint lány. Mindent apámmal csináltam, kirándultunk, hegyet másztunk. Csodálatos ember volt” – nyilatkozta korábban Keleti Ágnes, aki már gyerekként úszott, pingpongozott és evezett, nem sokkal később pedig kiderült, hogy tornászként is rendkívül tehetséges.
1940-ben nyerte meg az első magyar bajnoki érmét. A zsidó származása miatt a második világháborút hamis papírokkal, Juhász Piroska néven vészelte át. Akkoriban szűcssegédként, lőszergyári munkásként és szobalányként dolgozott. Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét.

Az olimpia után külföldön maradt
Keleti Ágnes 1946-tól már újra versenyzett. Pályafutásának csúcspontja az 1952-es helsinki, majd az 1956-os melbourne-i olimpia volt, ahonnan nem tért haza.
„A nővéremék akkor már Ausztráliában éltek. Az olimpia után én is kint maradtam. Aztán kiderült, hogy nem tudok megélni ott a tornából, szóval Izraelbe költöztem, ahol többet fizettek” – árulta el őszintén disszidálásának történetét. Keleti Ágnes a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője volt.
„Most már bevallom, engem nem érdekeltek az érmek, nem azért tornáztam, hanem azért, hogy utazhassak. A kommunista Magyarországról nem lehetett csak úgy utazni, de a tornával kinyílt számomra a világ.”
A sportolónő kétszer kötött házasságot. Első férje Sárkány István magyar tornász és olimpiai tornabíró volt. Második férje Bíró Róbert. Két fiuk született: Dániel és Rafael.

„Találtam egy pasit, Bíró Robikát, úgyhogy férjhez is mentem. Vagy inkább ő jött hozzám, én pedig beleegyeztem” – idézte fel nevetve a második házasságát. Keleti Ágnes Izraelben versenybíróként, főiskolai tanárként, valamint edzőként dolgozott, és jelentősen hozzájárult az ottani tornasport sikeréhez. Az olimpiai bajnok a rendszerváltás után egyre többször látogatott haza, és nyugdíjasként már ismét Budapesten élt. Vitalitását sokáig megőrizte. Főzni is szeretett.
Ágnes fia, Rafael így nyilatkozott méltán híres édesanyjáról. „Anyám mindenre talált időt, hihetetlen élet volt benne. Nagyon jól főzött. Rengetegféle szakácskönyv volt otthon, szinte az egész világ konyhájából. A szomszéd gyerekek mind hozzánk jöttek hétvégente ebédelni, mert tudták, hogy nálunk finomabb az étel. Minden ruháját saját maga varrta, a magazinokból kinézte a szabásmintákat, és miközben ollóval vágta ki őket, spárgázott egyet a földön.”

Nem akarta, hogy néninek szólítsák
Ágnes hallása az évek során kissé megromlott, de a szeme tökéletes volt. Négy nyelven beszélt és olvasott, szerette a klasszikus irodalmat. Százévesen még moziba járt, és a cipőjét maga fűzte be, a lábát segítség nélkül a feje fölé emelte. Egy deka súlyfelesleg nem volt rajta. Fizikálisan kifogástalan állapotban volt.
„A csokit nem szeretem, mert attól nő a fenekem. Okosan eszem, ezért nincs hasam. Nem mi vagyunk az ételért, hanem az étel van értünk”
– vallotta a Nemzet Sportolója, aki igyekezett mindennap mandarint enni, hosszasan sétálni a jó levegőn, és hetente többször is járt úszni.
„Nem vagyok néni, nem akarok öreg lenni. Én még mindig csak Ági vagyok” – mondta a jó humorú sportlegenda, aki sikeresen végigélte a XX. század vérzivataros történelmét.
„Nem gondolok a múltra, én már csak előre nézek. Elfogadok mindent, ahogyan volt, és élvezem, hogy még itt vagyok. Szeretek élni, és tudom is élvezni az életet” – nyilatkozta 102 évesen. Csak egy szívfájdalma volt, hogy nem született unokája. „Nagyon szeretem a gyerekeket, de sajnos nagymama nem lehettem.”
Rafael mellette volt a kórházban

A nagyobbik fia, Dániel Ausztráliában él, de a kisebbik fiú, Rafael mellette volt élete utolsó napjáig. Keleti Ágnest tavaly év végén szállították a Honvédkórházba, ahol súlyos tüdőgyulladással kezelték, légzése ekkor már nehézkessé vált, fuldoklott. Hajlott kora miatt az orvosok felkészítették a családot a legrosszabbra, de közben mindent megtettek azért, hogy az állapota javuljon, és visszatérhessen a szerettei közé. Végül január 2-án, álmában érte a halál. Az olimpikon szerint a hosszú élet titka, hogy nem szabad tükörbe nézni. Ezenkívül három dolgot üzent a mai fiatalságnak.
„Tanuljanak, sportoljanak, és ami legfontosabb, legyenek jó gyerekek! Az a jó gyerek, aki szereti a szüleit, és gondoskodik róluk. Az a legfontosabb a világon, hogy az ember szeressen.”
Fotó: Olajos Piroska, Mti