A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, színházigazgató 1942-ben született ügyvéd édesanya és építész édesapa gyermekeként.
13 évesen találkozott az édesapjával
A fiatalkora nem volt zökkenőmentes, a szülei nagyon hamar elváltak, és édesapját csak 13 évesen látta legközelebb. A Gellért fürdőben, a medence szélén várta őt egy negyvenes férfi, aki megölelte… aki akkor látta először az édesapját – írta az ujsagmuzeum.hu.
Pár évvel később újra elvesztette őt, az 1956-os forradalom után Szilágyi édesapja, az új párjával Kanadába költözött. A színész már harmadéves főiskolás volt, amikor újra láthatta az édesapját, amikor meghívta őt Torontóba.
Talán el is gondolkodott a külföldi életen, de a színjátszás volt az álma, itthon, magyar színpadon. Tehetsége ellenére elsőre nem vették fel a színművészetire, pedig már néhány fontosabb szerepen is túl volt. A megélhetés miatt segédmunkásnak jelentkezett egy gyárba, ahol kezdetben söprögette az udvart, rakodott, majd raktárvezető lett. Közben pedig verseket, prózát tanult, a második, sikeres főiskolai felvételig.
Több mint kétszáz színdarabban szerepelt
1965-ben sikeresen elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd vidéki színházakhoz szerződött, először Kecskemétre, majd Veszprémbe. 1969-től játszott Budapesten, a Thália, a József Attila, a Nemzeti és a Vígszínházban, és egy ideig az Új Színház társulatához is tartozott.
Innen a soproni Petőfi Színházhoz szerződött, ahol nem csak játszott, rendezett is, és ő lett a színház a művészeti igazgatója.
Egyszer azt nyilatkozta, az ő korosztályuk valósággal szerelmes volt a színjátszásba, a színházba. Nem munkahely volt az, legyen szó a Madáchról, a Nemzetiről, a Vígről, valamelyik vidéki társulatról, sokkal inkább a második család.
Együtt lenni nap, mint nap a próbákon, a büfében, várni a premiert, a sajátot és a kollégáét. Különleges, semmihez sem hasonlítható életforma.
A pályán töltött hatvan évben, több mint kétszáz színdarabban, megszámlálhatatlan tévéjátékban és filmben játszott. Szilágyi Tibor jellegzetes orgánumával, férfias jelenlétével, mindenkit elvarázsolt a színpadon, Shakespeare, Molière, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, vagy akár Örkény István darabjaiban.
A művész a színház mellett számos filmben és tévésorozatban is szerepelt: a Kisváros, a Családi kör, a Rokonok, az Ámbár tanár úr, az Üvegtigris Iés II sem lett volna ugyanaz nélküle. Hangja gyakran hallható volt a rádióban is, és szinkronizált is, ő volt többek között Jean Reno, és Walter Matthau magyar hangja.
Nem csak a színészethez volt hű
Nem csak a színészethez és a színpadhoz volt hű, a feleségéhez is. Dr. Sátori Anna ügyvéddel 35 éven át voltak házasok. Közös gyermekük ugyan nem született, de Anna első házasságából született lányát – aki egy unokával is megajándékozta – 6 éves kora óta nevelte, és a sajátjaként szerette
„Amikor Annával összekerültünk, a barátaink megcsináltatták a horoszkópunkat. Kiderült, tükörhoroszkópunk van, ami azt jelenti, szinte mindenben egyezünk, azonosak vagyunk. Persze, mi nem a horoszkóp alapján szerettünk egymásba és élünk együtt 34 éve, ugye ez nem semmi, ez nem két hét!
Nem emlékszem rá, hogy valaha is veszekedtünk volna, fölemeltük volna a hangunkat”
– jelent meg a Meglepetés hasábjain.
Itt, ott fájt már, de élvezte az életet
A színész akkor azt is elmesélte, hogy jól érzi magát, bár őszintén bevallotta, hogy őt is meglátogatták a korra jellemző, itt fáj, ott fáj tünetek.
„Voltak porckorongműtéteim, de azt szoktam mondani, ennél rosszabb soha ne legyen. Isten segítségével idén betöltöm a 83. évem,
ma már lassabban élek, kevesebbet dolgozom, viszont annál szorgalmasabban írom életem naplóját”
– nyilatkozott a színművész 2025. áprilisában.
Akkor már pár éve nem játszott színházban, ugyan nem csinált nagy ügyet a betegségéből, sőt, kifejezetten derűsen viselte azt, de egyre kevesebbet láthatták a nézők. Kisebb fellépéseket, szinkronszerepeket és reklámfilmeket elvállalt, de egy nagy, esti előadás és a próbafolyamatok már megterhelőek voltak számára.
Mivel hangját szinte minden nap hallottuk a tévében, filmjeit folyamatosan újra és újra játszották, sokaknak úgy tűnt, a mai napig játszik, dolgozik és jó egészésgnek örvend.
Nem kereste a felhajtást, élete utolsó hónapjaiban is csak annak örült, hogy ennyit játszhatott. Ismerősi köréből úgy tudjuk, kórházi ágyáról is fel akart állni, ugyanis úgy hitte, dolga van még a szinkronban, várják vissza dolgozni. És ez nyilván így is volt, nem csak ő hitte…
Ezért is jött villámcsapásként a hír, hogy Szilágyi Tibor, hosszan tartó betegség után elhunyt.
