Gálvölgyi Judit azt kérte a sorstól, hogy előbb menjen el, mint a férje, mert képtelen lenne János nélkül élni. Az elismert műfordító vágya teljesült. Méltósággal viselt, hosszú betegség után, életének 81. évében elhunyt. Személyében nemcsak a legendás bűvész, Rodolfo lányát és Gálvölgyi János színművész hűséges társát veszítettük el, hanem egy rendkívül művelt, önálló alkotói pályát befutó embert is.
Varázslat és fegyelmezett munka volt a gyerekkora
Judit gyerekként egy olyan híres családban nőtt fel, ahol a varázslat és a fegyelmezett munka kéz a kézben járt. Édesapja precizitása, a közönség iránti tisztelete és a nyelvek szeretete mélyen beépült a személyiségébe. Később Judit lett Rodolfo szellemi örökségének legfőbb őrzője, aki büszkén és szeretettel ápolta világhírű apja emlékét.
Fiatal felnőttként, kiváló nyelvtudásának köszönhetően, a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál helyezkedett el tolmácsként, s közben egy félig-meddig amatőr színtársulat tagja is volt, ahol megismerkedett a nála két évvel fiatalabb Gálvölgyi Jánossal.
barátságból lett szerelem Jánossal
A fiatalok között először barátság, majd szerelem szövődött, és 1971-ben összeházasodtak. Kapcsolatuk a magyar művészvilág egyik legstabilabb, legpéldásabb bástyájává vált. Judit nemcsak felesége, hanem legfőbb kritikusa, támogatója és biztos hátországa volt férjének.
Kapcsolatukból két lányuk született: Eszter és Dorka. Bár a nagyközönség gyakran a híres férj oldalán látta, Judit saját jogán is elismert tagja volt a magyar kulturális életnek: műfordítóként és szerkesztőként dolgozott. Otthonosan mozgott a szórakoztató irodalomban és fajsúlyosabb műfajokban is.
Hosszú pályafutása során számtalan népszerű bűnügyi regényt, modern sci-fit és szépirodalmi kötetet gondozott. Gálvölgyi Judit kerülte a feltűnést, a háttérben maradt, és a munkája mellett a családjáról gondoskodott.
Gálvölgyi János úgy érezte, Judit nélkül megáll az élet
„Azt hiszem, Judit nélkül megállna körülöttem az élet. Nálunk működtek a hagyományos szerepek: ő nevelte Esztert és Dorkát, én pedig igyekeztem mindehhez megteremteni a kellő anyagi hátteret. Ennek viszont az lett a következménye, hogy szinte kimaradtam a lányaim gyerekkorából, s Juditra nagyon sok feladat hárult. A mai napig hálás vagyok a feleségemnek azért, hogy kibírta mellettem” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Gálvölgyi János a Meglepetésnek.
Az utolsó közös interjú
A házaspár legutóbb idén februárban szerepelt a magazinunk címlapján. Judit akkor már súlyos beteg volt, de nem panaszkodott, a férjével együtt töltött több mint hat évtizedet pedig élete egyik legjobb döntésének tartotta. A közös titkuk az volt, hogy megbízhattak egymásban, minden gondjukat megosztották a másikkal, és bármiről tudtak órákon át beszélgetni.
„Amikor fiatalok voltunk, János öt évig udvarolt nekem, és ez idő alatt azt játszottuk, hogy elmondtuk egymásnak a rossz tulajdonságainkat, a rossz szokásainkat. Hogy ne kapjon zsákbamacskát a másik. Ebben az időszakban úgy kiveszekedtük magunkat, hogy többet már nem kellett” – árulta el Judit nevetve, majd így folytatta:
„Azt hiszem, állandó boldogság nem létezik, de boldog pillanatok igen.”
Judit elégedetten távozott, mert a nyolcvan év során sok boldog pillanatot élt át, és utolsó napjait is a szeretteivel töltötte. Búcsúztatását szűk családi körben tartják.
Fotó: Olajos Piroska, Archív
