Ezotéria

Milyen jeleket adnak a szellemek? Egyértelműen felismerheti, ha egy lélek a Földön rekedt

Előfordulhat, hogy otthonunk kísértetek tanyája lesz. Ha szeretnék felhívni magukra a figyelmet, egyértelmű jeleket fognak küldeni.

Visszatérnek a kedvenc helyükre

zok, akik valamilyen szenvedélynek éltek, vagy volt olyan program, csoport, amihez ragaszkodtak, gyakran haláluk után sem mondanak le ezekről a kedves időtöltésekről.

„Egy ismerős hölgy számolt be a következő esetről, aki egy kocsmában dolgozott csaposként – mondja Kis Ernő. – Minden nap hajnali ötkor nyitottak, és öt előtt tíz perccel az ablak alatt mindig látta elsétálni egy törzsvendégüket. Egy reggel aztán megint felfedezte, amint elmegy az ablak előtt, ám amikor nyitáskor nem volt ott, hirtelen eszébe jutott, hogy a férfi néhány nappal korábban meghalt. Abban a percben végigfutott rajta a hideg, hiszen tudta, hogy a törzsvendég szelleme ugyanúgy felkeresi kedvenc poharazóját, ahogyan életében tette.”

Más lelkek is ragaszkodnak régi, kedves szokásaikhoz. Egy társasház lakói mesélték, hogy lakott ott egy kedves bácsi, aki vasárnaponként ki nem hagyta volna az istentiszteletet. Mindig szépen megborotválkozott és felöltözött, így vasárnap reggel a folyosón mindenki érezte az arcszeszének illatát. A bácsi egy nap kórházba került, és kevésre rá meg is halt. A jellegzetes borotválkozás utáni szesz illatát azonban minden vasárnap ugyanúgy érezték a szomszédok.

Egyértelmű jelek a szellemektől

Halljuk, ahogyan nyílik az ajtó, de az valójában zárva marad. Megmagyarázhatatlan, kopogó hangok

A bútorok megnyikordulnak. A lépcső olyan hangot ad, mintha járnának rajta, de nem látunk senkit.

A tévé ki- és bekapcsolódhat.

Valamilyen jellemző illatot érzünk.

Olyan érzésünk lehet, mintha valaki ránehezedne a mellkasunkra.

Gyengének érezhetjük magunkat.

Láthatunk árnyalakokat, leggyakrabban a szellem feje válik láthatóvá.

Hűvös fuvallatot érezhetünk, holott az ajtók, ablakok zárva vannak.

A szellem átvette az irányítást

Szinte felfoghatatlanok azok az esetek, amikor a szellem valóban teljesen átveszi az irányítást az élők fölött.

„Egy pár hölgytagja hívott fel kétségbeesve – meséli Kis Ernő. – A férjével nagyon szépen éltek, ám amikor a fiú apja meghalt, minden egy csapásra megváltozott. A fiatalasszony elárulta, hogy az apósa nagyon nehéz ember volt, és bizony őt, a menyét nem igazán szívlelte, az unokáit pedig egyenesen ki nem állhatta. Halála után a férj furcsán kezdett viselkedni. Mindenbe belekötött, a gyerekekkel folyton elégedetlen volt, majd egyre erőszakosabbá vált. Amikor találkoztunk, beigazolódott a sejtésem. Az apja rá volt tapadva a fiára, és nemcsak az energiáját szívta, de teljesen átalakította a személyiségét, aki fokozatosan olyan erőszakos és rossztermészetű lett, mint az édesapja. Amikor azonban átsegítettük őt, a férj olyan lett, mint régen.”

Egy szeánsz utóélete

Egy fiatal nő mesélte el ezt az esetet. Szavahihető ember, aki biztosan nem viccel szellemsztorikkal. Különösen azért nem, mert a lány nagymamájáról szól.

„Nagyon szerettem a nagymamámat, és amikor meghalt, egyszerűen nem tudtam őt elengedni. Együtt laktunk, így nem csoda, hogy mindenről ő jutott az eszembe. Állandóan ő járt a gondolataimban, még hónapokkal a temetés után is felidéztem az együtt töltött pillanatokat, és csak sírtam, sírtam. Végső elkeseredésemben az interneten találtam egy nőt, aki szellemidézéssel foglalkozott. Eljött hozzám, és mondta, érzékeli, hogy a nagymamám még mindig ott van, sőt, meg is idézte őt. Olyan dolgokat mondott, amelyek igazak voltak a kettőnk kapcsolatára, de utólag nézve bármelyik jó nagymama-unoka kapcsolatra is el lehet általánosságokként mondani. Miután kifizettem a tiszteletdíját, jött a feketeleves. Éjjel azt álmodtam, hogy hallom, ahogyan a nagymamám végigcsoszog a szobán, és láttam, hogy feloltja a lámpát. Erre felriadtam, és a villany valóban égett! Hetekig, minden éjjel ez ment, szó szerint az idegösszeomlás szélére kerültem. Elmeséltem egy barátnőmnek, aki ezotériával foglalkozott, és ő ajánlott egy férfit, aki valóban értette a dolgát. Segített a nagymamámnak átkelni a Fénybe, és egy csapásra megszűntek a rémálmaim.

Mit tegyünk, ha ott vannak?

Bizony igencsak ijesztő lehet, ha a szellemvilág jelenlétét érezzük az otthonunkban. Lássuk, mit tehetünk!

„Ha nem annyira ijesztőek és intenzívek a jelek, megpróbálkozhatunk azzal, hogy fehér gyertyát gyújtunk, és megkérjük, hogy menjen el a Fénybe. Ha azonban egyre rémisztőbb eseményeket tapasztalunk, inkább bízzuk szakemberre a lelkek elküldését. A szellemeket egyébként nem űzzük és nem irtjuk, hanem átsegítjük őket a Fénybe.”

Tort tartottak!

Melitta több száz embert kísért át a túloldalra, de vele is megesett olyan történet, amelyet még ma is lúdbőrözve mesél el.

„Vidéken még mindig sok helyütt szokás, hogy otthon ravatalozzák fel az elhunytat, és a környékbeliek leróhatják előtte a tiszteletüket – meséli a lélekgyógyász. – Természetesen, ezeket az alkalmakat a helyi alkoholisták is megragadják, hiszen biztosan meghívják őket, hogy igyanak a halott tiszteletére. A meghalt férfi viszont gyűlölte az italozókat, és ennek nemcsak életében adott hangot; amikor betértek az italért az iszákosok, a halott mellett virrasztók hallották, ahogyan a mennyezeten borzasztó dübörgés fut végig. Mintha vadul rohanó lovak húztak volna egy szekeret. Ebből tudtuk, hogy azt akarja, holtában se jöjjenek ilyen emberek a házhoz. A szellemek akaratát pedig tiszteletben kell tartani.”

Melitta egy másik esetben az elhunyt lakásában, a konyhában erős gyertyaszagot érzett, és a vízcsap egyszer csak magától megnyílt.

„Mi ebből tudtuk, hogy a halottak tort ülnek, főleg, hogy a konyhába lépve, erős, nyomott energiákat éreztünk. Ilyenkor nem szabad zavarni őket, hanem hagyni kell, hogy maguktól eltávozzanak.”

Fotó: fotolia