Lélek

Egy szív, két kassza vagy fordítva: meddig lehet közös a kassza és mikor kell egy kis dugipénz?

Az ismert mondás szerint „a pénz nem boldogít”, de azért mindenki hozzáteszi: nem árt, ha van! Azt viszont ki mondja meg, hogy egy párkapcsolatban kiét költhetjük el problémamentesen?
lélek, párkapcsolat, kassza, dr. hevesi kriszta

Örök dilemma a párkapcsolatokban, hogy – ha már az érzés amúgy is közös – a pénztárcánk tartalmát is bedobjuk-e a közösbe vagy sem? Mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek is, hiszen a családi kassza nagyobb egységet feltételez, amíg a különálló kényelmesebb és konfliktusmentesebb lehet. „Ritka az, hogy két ember épp ugyanazokra a dolgokra áldozna ugyanakkora összeget, éppen ezért, a közös kassza valóban több konfliktust rejt, mivel ekkor mindkét fél úgy érzi, hogy a másik az ő pénzét költi – kezd bele az okfejtésbe dr. Hevesi Kriszta pszichológus. – Emellett az ajándékozás is talán értékesebb, ha a pár tagjai a saját pénzükből gazdálkodják ki a másiknak szánt meglepetést. Érdekes a pszichológiája annak, hogy a közösből könnyebben költünk (hiszen nem csak a sajátunk, emellett nagyobb összegből meríthetünk), míg a másik költekezéseire érzékenyebbek vagyunk, hiszen ekkor a »mienket« költi. Összességében tehát elsőre a külön büdzsé lehet a békésebb.”

A szívünk is csődbe mehet?

No de mi van akkor, ha megkapjuk (és meg fogjuk kapni) a kérdést: hogy attól, mert külön kasszán vagyunk, még ugyanúgy szeretjük-e a másikat? „A külön kassza nem jelenti azt, hogy a másik fél kevésbé elkötelezett a kapcsolat iránt – hangsúlyozza Kriszta. – Emellett köztes megoldások is születhetnek: így például, hogy a fizetése arányában mindkét fél bead a közös célok érdekében félretett »kincstári közösbe«, míg saját hobbijára kedve szerint, és
a másik morgása nélkül áldoz!”

Bizalom? Kontroll?

No de akkor mikor áll készen egy kapcsolat arra, hogy ne csak az életünket, de a pénztárcánkat is megosszuk a másikkal? „Általában az összeköltözést követően vagy a kapcsolat »törvényesítése« után szokott ez a lépés bekövetkezni. Sokan úgy tekintenek rá, mint a bizalom jele, hogy a másik hozzáférést biztosít a javaihoz, míg mások a kontrollálás eszközét, illetve egy túlzottan szimbiotikus viszonyt látják benne.”

Kinél legyen a kulcsa?

Utóbbi ráadásul egy másik fontos kérdést is felvet: azt, hogy kinél legyen a kassza kulcsa? „Erre nehéz szabályt felállítani, általában spontán szokott kialakulni, hogy ki legyen a »kincstár őre«, aki inkább ért a pénzügyekhez, jobban tud spórolni, illetve többet keres. Bárhogyan is alakul azonban, nem szabad, hogy egyik fél döntsön mindenben, a másik pedig pusztán tudomásul vegye az eredményt. Minden esetben egyeztetés szükséges a közös élet kiadásairól: míg a kisebbek inkább lehetnek rutinszerűek, a közepes és nagyobb kiadásokat azonban fontos közös döntésként megélni!”

Mindegy, mennyit keres?

Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a közös kassza – közös döntéseinél sokszor okoz problémát, hogy aki többet keres, úgy érezheti, több szavazati joggal is rendelkezik, mondván, ő többet tett bele a kapcsolatba. „Fontos, hogy a kevésbé jól kereső ne kezdjen vad költekezésbe, mert az visszás lehet a partner számára, ám legalább ennyire lényeges, hogy a másik fél se érzékeltesse szerelmével a különbséget.” Ez főképp akkor szempont, ha a nő keres jobban, aminek sokszor már a tudata is kasztrálja a férfiasságot. „Vitathatatlanul nehéz az egyénnek szembeszállnia a társadalmi konvenciókkal anélkül, hogy érzelmileg ne érintse meg ez a fajta eltérés. Intelligensen és em-pátiával azonban jól kezelhető ez egy kapcsolaton belül. Mindig a jobban kereső fél feladata viszont az, hogy partnere önértékeléséből kimasszírozza ezt a lélekcsomót!”

Vissza is válthatunk?

„Ha viszonylag rövid »próbaidő« után látják be a felek, hogy mégsem működik a közösködés, akkor kevésbé problémás a visszalépés, azonban később már több sértődést, értetlenkedést eredményezhet. Kivétel ez alól, ha valami fontos életesemény, munkahelyi változás indokolja a változtatást.”

Nem jó számon kérni!

Vagy éppen egy szakítás, hiszen lehetett már hallani olyanról is, hogy valaki ezt követően kérte számon a közös kasszát. „Amit örömmel adtam a másiknak, azt nem illik visszakérni, illetve felhánytorgatni. Így ez utólag nem más, mint kicsinyes és kétségbeesett reakció. Jusson eszébe, akinek hasonló fordul meg a fejében, hogy amikor adtunk, jó szívvel tettük – ne romboljuk le még ezt a szép emléket is a másik emlékezetében!”

Fontos, hogy megjegyezzük azt is: külön kasszánál sem mindegy, hogy ki mennyit költ a másikra, illetve hogy mi számít értékesebbnek: a figyelem vagy az ajándékok? „Ebben az esetben is fontos egyfajta harmónia megteremtése, ami egyrészt a felek keresetének arányában, másrészt a kölcsönösség jegyében fogalmazható meg. A figyelem kontra ajándék kettőséből mindkettő éppúgy prioritássá válhat, amire a híres »szeretetnyelv« fogalom hívja fel a figyelmünket.

Általában az válik kiemelten fontossá a számunkra, amiben gyerekkorunkban hiányt szenvedtünk. Így az a kislány, aki mindig csak a nővére levetett ruháit kapta, jobban vágyhat felnőttként a szép ruhákra, ezzel szemben, akinek mindene megvolt, azonban a szüleinek nem maradt idejük rá a sok munka mellett, annak a kapott figyelem lehet a legnagyobb ajándék egy párkapcsolatban!”

Fotó: shutterstock