Nem szépítem: utálok késni és feszültté tesz, ha úgy érzem, nem érek oda időben egy megbeszélt találkozóra, munkahelyre, interjúra. Nálam a pontosság a tiszteletet is jelenti, ugyanakkor azt sem tudom kijelenti, hogy velem sosem fordult még elő, hogy elkéstem volna.
Sőt, valójában gyakran nem vagyok pontos, de nem azért, mert nem érzem fontosnak a másik idejét, épp ellenkezőleg, hanem egyszerűen így alakul. A pszichológia szerint számos ok húzódhat meg mögötte.
Nem rosszul számolsz, csak máshogy érzékeled az időt
Sokan azért indulnak el későn (és aztán késnek is el valahonnan), mert egyszerűen alábecsülik, mennyi idő kell egy-egy feladatra. Prof. Hugo Spiers, a University College London kognitív idegtudósa szerint ez egy ismert pszichológiai jelenség.
„Az agyban van egy mechanizmus, ami miatt egyesek rendszeresen alábecsülik, mennyi ideig tart egy feladat vagy az odaút”
– magyarázta.
Ez az oka annak, hogy amiről azt hiszed még belefér az idődbe, sokszor nem fér bele.
A „még egy dolgot megcsinálok”-csapdája
A későn indulás mögött gyakran az is áll, hogy túl sok mindent akarsz belesűríteni az időbe. Ez nem lustaság, inkább egyfajta túlzott optimizmus. A kutatások szerint sokan valóban hisznek abban, hogy több dolgot el tudnak intézni rövidebb idő alatt, mint az reálisan lehetséges.
Ez a gondolkodásmód pedig rendszeresen ahhoz vezet, hogy csak az utolsó, vagy utolsó utáni pillanatban tudnak elindulni otthonról.

Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Halogatás: csak nem ott, ahol gondolnád
Jonathan Alpert, pszichoterapeuta és író szerint az is gyakori, hogy nem a feladatokat halogatod, hanem magát az indulást, aminek többféle oka is lehet.
„A késés gyakran nem az idő kezeléséről szól, hanem mélyebb érzelmi mintákhoz kapcsolódik”
– mondta.
Előfordulhat például, hogy:
- nem szívesen mész az adott helyre,
- stresszt okoz az, ami rád vár,
- vagy egyszerűen nehéz „átkapcsolni” egyik helyzetből a másikba.
Ilyenkor az utolsó pillanatig húzod az indulást.
Kontroll és szabadság érzése
Van egy kevésbé egyértelmű oka is annak, hogy miért indulnak el egyes emberek mindig késve: ez pedig egészen meglepően maga a kontroll, amit az indulás időpontja önmagában ad. Sokan azért hagyják az indulást az utolsó pillanatra, mert nehezen viselik a túl szoros kereteket. Ha mindennek percre pontosan kellene működnie, az bennük feszültséget kelt. A csúszás ilyenkor egy apró lazítással ér fel. Néha észre sem veszed, de ezzel teremtesz teret magadnak.
Az „idővakság” jelensége
A pszichológia még egy kifejezést is használ erre: idővakság. Ez azt jelenti, hogy nehezebben érzékeled az idő múlását, főleg, ha belemerülsz valamibe. Ilyenkor könnyen megtörténik, hogy:
- öt percnek érzed a húszat,
- egy feladat elnyúlik,
- teljesen elveszíted az időérzéked.
És amikor észbe kapsz, már rohannod kell.
Nem személyiséghiba, de jelzés lehet
Attól, hogy gyakran indulsz el későn, még nem vagy felelőtlen vagy tiszteletlen. Ugyanakkor ez egy visszatérő minta lehet, ami jelzi, hogy túl sok van a válladon, nem érzed jól magad bizonyos helyzetekben, vagy egyszerűen nem működik jól az időbeosztásod.



