Marshall Rosenberg a „hétköznapi” és a „kapcsolódásra törekvő” kommunikáció szemléltetésére két állatot választott: a sakált és a zsiráfot.
A sakálok alapjában véve kétféleképp állnak az állatvilág többi képviselőjéhez. Ha náluk kisebb állattal találkoznak, üvöltenek, és domináns pozícióba helyezkednek. Ha viszont nagyobb állattal kerülnek szembe, fülüket-farkukat behúzva elsomfordálnak.
A zsiráf ezzel szemben szelíd, barátságos állat, amelyik a nyálával állítólag a töviseket is képes feloldani. A szárazföldi emlősök közül neki van a legnagyobb szíve, és bár masszív, erős testfelépítésésnek köszönhetően bárkit egyetlen rúgással ártalmatlanná tehetne, az erejét mégis csak önvédelemre használja.
Társadalmunkban egyelőre a sakálok nyelvének használata az általános, ezért felmerülhet a kérdés: miért jó, ha megtanulunk „zsiráfmódra” kommunikálni a körülöttünk élőkkel?
A saját szükségleteink
„Az erőszakmentes kommunikáció használata nem behódolást jelent. Ellenkezőleg: először is azt kell megértenünk, hogy milyen érzéseink vannak, milyen szükségleteink, jogos igényeink nem teljesülnek a helyzetben” – figyelmeztet Szalai Zsanett Pynky, a CNVC, az EMK (erőszakmentes kommunikáció) nemzetközi központja által akkreditált tréner.
Aki nem tudja ezeket világosan megfogalmazni magának, csak azt érzi, hogy valami nem stimmel, a tiszta, egyértelmű kommunikáció helyett könnyen a jól begyakorolt zsörtölődéshez, hibáztatáshoz nyúl. Ez viszont a másikból gyakran védekező reakciót vagy visszatámadást vált ki a vágyott kapcsolódás, egymás megértésére való törekvés helyett.
Ítéletektől mentesen
Az erőszakmentes kommunikáció rendszere abból indul ki, hogy bár elsőre talán könnyebb lenne „sakálként” ráförmedni a másikra, vagy célozgatva odaszúrni, a kapcsolat és a gyakorlatias megoldás szempontjából célravezetőbb, ha a zsiráfoktól tanulunk.
Ez a korrekt, ítélettől mentes működésmód segít abban, hogy úgy legyünk tudatában a többiek érzéseinek és szükségleteinek, hogy közben a saját álláspontunkat is világosan képviseljük. Végül pedig együtt oldjuk meg a problémát ahelyett, hogy a másikat igyekeznénk legyőzni.
(Forrás: Adobe Stock)
Négy fontos lépés
Rosenberg az 1960-as években kidolgozott rendszere szerint négy lépésben érhetjük el, hogy minden fél elégedetten zárhassa le a vitát.
- Az első a megfigyelés, a ténymegállapítás. Fontos, hogy érzelemmentesek maradjunk, és csak egy tényt fogalmazzunk meg. Például „látom a padlón a ruhákat”.
- A második a saját érzésünk azonosítása és közlése: „fáradt vagyok és csalódott”.
- A harmadik a szükségletünk felismerése és közvetítése: „több pihenésre és ehhez együttműködésre van szükségem”.
- Végül pedig jöhet a kérés, vagyis az, hogy mit tehet a másik a helyzet javítása érdekében. „Arra kérlek, hogy vidd ki a ruhákat a fürdőszobába.”
„Ez egy egyszerű, könnyen vállalható dolog, a másik fél gyakran meg is könnyebbülhet tőle: csak ennyit kell tennem? De jó, végre nem nekem kell kitalálnom!” – fogalmaz Szalai Zsanett Pynky. Sokszor ugyanis az ellenállást, a teljesítetlen ígéreteket vagy a parttalan vitákat az hozza létre, hogy a másik csak a személyéről szóló ítéletet olvassa ki a szavainkból. Nem azt a konkrét kérést, amely megmutatja, hogy rendkívül egyszerűen is megoldható lenne a szituáció.
Már megint én hízelegjek?
Felmerülhet bennünk a gondolat: már megint mi udvaroljuk körbe a másikat azért, hogy egy alapvető dolgot elvégezzen? Szakértőnk szerint ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy a saját érzéseinket és szükségleteinket mi ismerjük, mi tudjuk megértetni a másikkal.
Vélemény helyett azt mondjuk el, hogy mi mit érzünk, és mire lenne szükségünk.
Arra törekedjünk, hogy mindenki számára egyszerű és tartható legyen, amiben megegyeztünk. A lakásban széthagyott ruhák ellen például beválhat, ha több helyen is hívogatja a szennyest egy-egy kosár.
A szükséglet ugyanis nem az, hogy minden a fürdőszobába kerüljön, hanem hogy rend legyen, és senki után ne kelljen külön takarítani. Ha ehhez kialakítunk egy olyan módszert, amely esetleg eltér az általánostól, viszont mindenkinek kényelmes, nagyobb esélyünk van arra, hogy a többiek is kiveszik a részüket a folyamatból.
Ez is érdekelhet
Fotó: Adobe Stock
