Christine Geschke hamburgi pszichológus szerint a szakítás nem pusztán veszteségérzés. A csalódás mellett valós elvonási tüneteket is érezhetünk. A szerelem ugyanis úgy hat az agyra, mint a drogok.
Amikor pedig vége van, az úgynevezett boldogsághormonok, mint a szerotonin és a dopamin szintje lecsökken, a hirtelen elvonás miatt pedig testileg és lelkileg is szörnyen érezzük magunkat. A önbizalmunk, önértékelésünk, az önmagukról kialakult kép is sérül, akár azt is kétségbe vonhatjuk, hogy lehet-e bennünket egyáltalán szeretni.
A következő tippek segítségével azonban könnyebb lehet az első, legfájdalmasabb időszak.
1. Nem szégyen kimutatni
Minden érzés megengedett és valóságos: nem kell őket letagadni vagy elrejteni.
Ha sírni szeretnénk, sírjunk, ne várjuk meg, míg az elnyomott fájdalom máshol tör utat magának. Sokat segíthet, ha van olyan barátunk, családtagunk, akinek őszintén elmondhatjuk, mit érzünk. Le is írhatjuk a gondolatainkat, érzéseinket, sőt az exünknek is írhatunk egy szimbolikus búcsúzó levelet, amelyet azonban semmiképpen ne küldjünk el.
2. Tartsunk távolságot!
Az első időben próbáljunk meg a lehető legmesszebb kerülni egykori párunktól. Ne kövessük mindennap a közösségi oldalakon, ne írjunk neki üzeneteket, ne keressük a személyes kapcsolódást. Helyezzük végre magunkat az első helyre, próbáljuk megismerni az igényeinket.
Mire van szükségünk? Miről mondtunk le a kapcsolatban? Mi esne most jól?
Ez is érdekelhet
3. Egyedül is teljesen
Bár egy boldog kapcsolat kiegészíti az életünket, tévhit, hogy csak párosan lehetnénk teljesek. Egyedül is vannak erősségeink, többre vagyunk képesek, mint hinnénk. Van miért büszkének lenni magunkra, akkor is, ha épp szinglik vagyunk.
A volt párunkat se idealizáljuk, neki is voltak hibái – kezeljük a helyén, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkező emberként.
4. Vágjunk bele valami újba!
Ha nem tudunk mit kezdeni a hirtelen jött szabadidővel, kezdjünk valami újba: keressünk egy új hobbit, elevenítsük fel egy régi szokásunkat, tanuljunk nyelvet, menjünk tánciskolába, vagy vegyük elő a varrógépet. Halasszuk el viszont a nagyobb horderejű döntéseket, amilyen például a költözés, a felmondás, vagy akár egy új, elsietett kapcsolat.
5. Ne vádoljuk magunkat!
Nem baj, ha átgondoljuk, ki miben hibázhatott, de ne hagyjuk, hogy a párunk vagy maga a szakítás csorbítsa az önértékelésünket.
Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, mit rontottunk el a kapcsolatban, inkább azt kérdezzük: miben nem illettünk egymáshoz? Tudtunk volna együtt valamit tenni a kapcsolatért? Mikor távolodtunk el? Mi vezetett a szakításhoz?
Fotó: Adobe Stock
