Amikor a nyári vakáció kellős közepébe egyszer csak belerondít az egyhetes esőzés és ezzel együtt az akár egyetlen napon belüli 8-10 fokos hőmérséklet-különbség, egyrészt frontra érzékenyekként szenvedünk a hatásaitól, másrészt nyaralás, családi programok szempontjából tervezhetetlenné válik az életünk. Ráadásul nem tudunk nem arra gondolni, hova vezet ez, hiszen a klímaváltozás már visszavonhatatlanul elindult. Vajon lesz-e még valaha normális nyarunk?
A vízgőz is ellenség
Reisz András meteorológus szerint a szélsőséges időjárás okai egyrészt a klímaváltozásban keresendők.
„A bolygó átlaghőmérséklete bizonyítottan nő, a modern emberi élet velejáróinak következtében jelentős hőtöbblet került a levegőbe. Olvad a sarki jégtakaró, emelkedik a tengerszint, és ez a Golf-áramlat módosulását jelenti, ami komoly időjárás-alakító tényező. A hőmérséklet-emelkedéssel nő az óceánok párolgása, vízgőz kerül a légkörbe, amitől üvegházhatás keletkezik, és már éjjelente sem hűl le globálisan a levegő. Persze ehhez a vízgőzhöz jelentősen hozzájárulnak az emberi mesterséges ipar, gazdaság, közlekedés által keletkezett gázok is. Minél több a vízpára, annál fokozottabb a hirtelen lezúduló eső jelensége. Lehet hatalmas víztömeg, villámárvíz, hirtelen elöntések és erős, viharos szél” – foglalja össze.
Ennyi szeszélyesség még belefér
Az idei szélsőséges időjárás a szakember szerint nem csak a globális felmelegedés számlájára írható, ezért nem kell pánikba esnünk. „Ez most egy ilyen nyár, de ne aggódjunk, nem lesz mindig ilyen változatos az időjárásunk – mondja Reisz András. – A mérsékelt kontinentális éghajlatba ugyanis, amiben mi élünk, az elmúlt 30-40 év mérési statisztikái szerint bőven belefér a napi 6-8 fok hőmérséklet-ingadozás. Hazánkban a valaha volt legmelegebb 42 fok, a leghidegebb pedig -35 fok volt akkor, amikor klímaváltozásról még senki nem beszélt. Ennek tükrében azt kell, hogy mondjam, egy-egy szeszélyesebb nyár a mi éghajlatunkat tekintve teljesen rendben van. Ami tehát most történik a hazai időjárásban, az nem feltétlen tulajdonítható egészében a klímaváltozásnak, de annak hatása nem elhanyagolható. Természetes folyamat része is lehet.”
Az internet növeli a pánikot
Reisz András szerint – ami az időjárási rémhíreket illeti – komoly gondot okoz, hogy sokan a saját tapasztalásuk által felnagyítják a szélsőségek jelentőségét.
„Fotózzák, videózzák a hirtelen leömlő mindent, megosztják az interneten, ami növeli az időjáráspánikot. Ott a sokkoló képsor, de az nincs mellé írva, hogy egyébként, mondjuk, Mátrabékabütykösön, ahol éppen lezúdult egy óra alatt 60 milliméter eső, pont 40 éve nem történt ilyen, és a következő 40-ben valószínű, nem is fog. Nincs a videó mellé odaírva, hogy az éves csapadéknak van egy maximuma és egy minimuma, amihez a szélső értékek is hozzátartoznak. Ha valami a 30 éves átlagot tekintve ott van az eloszlásban – márpedig az ilyesmi ott van –, semmi ok a pánikra” – vélekedik a szakember.
Megoldás: az utazás, a fogyasztás mérséklése
Persze azt Reisz András sem tagadja, a jelenlegi klímahelyzet aggodalomra ad okot. Hogy pontosan mi lesz 10, 30 vagy 50 év múlva, arra nincsenek üzembiztos forgatókönyvek, de a kutatások alátámasztják: nem jó irányba haladunk.
„A jelenlegi számítások azt mutatják, ha marad a mostani társadalmi berendezkedés, erősödik a globalizáció és nem klímatudatosan élünk, az üvegházhatás a bolygón fokozódni fog, ami kedvezőtlenül befolyásolja a hőmérséklet- és csapadékkérdést is – ettől az unokáink már bőven szenvedni fognak. Így hát én azt mondom, pánikmentesen, átgondoltan, de cselekedni kell, mind a környezetvédelem, mind a klímavédelem szempontjából. Jó kérdés, egyéni szinten mit tehetünk. Szerintem az, hogy lebomló vagy újrahasználható zacskókkal megyünk vásárolni, kedves, nevelő hatású dolog, de önmagában kevés. Egyrészt a fogyasztásunk csökkentése lenne fontos cél és ezzel együtt az élelmiszerünk helyben történő megtermelése, valamint az, hogy mérsékeljük az életünkben az utazást. Azzal, ha a legközelebbi tóhoz vagy tengerhez megyünk nyaralni, már sokat tettünk a légkör egészségmegőrzéséért. Azzal, ha magunk termeljük a háztájit, közvetve szintén csökkentjük a károsanyag-kibocsátást. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a felnövekvő generációknak is átadjuk a klímatudatos szemléletet. Nekem vesszőparipám, hogy az iskolai oktatásba bekerüljön az időjárás, a környezet- és klímavédelem kérdésköre. Hiszem, hogy a globális szemléletformálás az, amivel talán elérhetjük, hogy az unokáinkra ne guruljon le az a lavina, amit mi már évtizedek óta görgetünk magunk előtt arra hivatkozva, hogy majd a következő generáció megoldja. Nem fogja megoldani. Éppen ellenkezőleg: ha mi most nem cselekszünk, ők lesznek nagyon nagy bajban” – foglalja össze Reisz András.
Nagy természetjáró és vonatrajongó
Reisz András gyerekkorát a szlovákiai Füleken töltötte, innen a kedves palóc tájszólása, ami a képernyőn a védjegyévé vált. A meteorológus már fiatalon a szakma felé fordult, érettségi után az ELTE Természettudományi Karán végezte el a meteorológus szakot. 2016 őszén nagy elődje, Németh Lajos nyugdíjba menetele után ő lett a TV2 meteorológusa. Nagyon szeret természetet járni, kerékpározni és szenvedélyesen odavan a vonatokért. Imád régi szerelvényeken utazni, azok hangját gyakran rögzíti is, hogy az élmény a „fülében maradjon”.
Fotó: Adobestock, TV2
