Hiába nyugdíjas, ma is ugyanazzal a lelkesedéssel ül le dolgozni, mint évtizedekkel ezelőtt. Délutánonként előkerül a csipkepárna, az orsók és a fonalak, a kezei között pedig újra életre kelnek a minták.
„Amikor megismerkedtem a csipkekészítéssel, teljesen elvarázsolt”
„Nemcsak maga az alkotás, hanem az a közösség is, amely körülveszi. És ez az érzés azóta sem változott. Aki ide bekerül, ahol mindenki a szépet keresi és teremti, annak igazán gazdag élete van. Én így élem meg ezt a hivatást. Ma már többnyire csak délutánonként készítek csipkét.”
„De egyetlen nap sem telik el enélkül, ha kimaradna, hiányérzetem lenne” – mondja az iparművész, aki a Magyar Csipkekészítők Egyesületének alapító tagjaként aktívan dolgozik a mesterség értékeinek megőrzésén és továbbadásán.
Régi minták nyomában
Egy bakonyi kis faluban, Súron nőtt fel, ahol a néphagyomány a mindennapok része volt. Felnőttként azonban számvitellel foglalkozott. A monoton munka ellensúlyaként talált vissza a kézművességhez.
„Amikor Tatabányán elkezdtem járni egy hímzőszakkörbe, nemcsak a különféle gyönyörű öltéstechnikákat ismertem meg, hanem a különböző tájegységek hagyományait is. Néhány évvel később találkoztam Mátray Magdolnával, akit a mai napig a mesteremnek tartok. Tőle tanultam meg a csipkekészítés alapjait, és annyira magával ragadott ez a világ, hogy végül teljesen efelé fordultam.”
Az érdeklődésből szenvedély lett, a szenvedélyből pedig hivatás. Folyamatosan képezte magát, és egyre mélyebben merült a magyar csipkekultúra világában. Munkájának az egyik legizgalmasabb része a kutatás.
„Amikor múzeumba látogatok, nem csupán a kiállított tárgyakat nézem meg”
„Előre egyeztetek az intézményekkel, hogy betekinthessek a raktárakban őrzött textilkincsek közé is. Itt olyan csipkéket tanulmányozok, amelyek sokszor évszázadok óta fennmaradt darabok. A régi mintákat lerajzolom és újraalkotom.”
„Az igazi szívügyem a népi hagyományokhoz kapcsolódó csipkék világa”
„Azokat a szél- és betétcsipkéket kutatom és készítem, amelyeket egykor függönyökön, abroszokon, ruhákon vagy kötényeken használtak. Ezek a minták a népi kultúrából születtek, generációról generációra öröklődtek, ezért különösen értékesek számomra.”
Külföldön is bemutatta munkáit
Tizennyolc éven át oktatott a Hagyományok Házában, fontosnak tartja, hogy a tudását továbbadja.
„Már visszavonultam az ottani tanítástól, végül is már 80 éves vagyok”
„Tatabányán viszont évek óta vezetek egy kézműves kört, amelyre különösen büszke vagyok, hiszen a tagjaim rendszeresen indulnak országos pályázatokon, és szép eredményeket érnek el. Nagy öröm számomra látni, hogy a tudás, amit átadhatok nekik, ilyen formában is tovább él” – meséli büszkén az iparművész, aki a világ különböző pontjain mutatta be alkotásait.
„A csipkének köszönhetően a világ is megnyílt előttem”
„Olyan helyekre jutottam el, ahová valószínűleg soha nem utaztam volna el. Jártam például Algériában, Kínában, Párizsban, és több nemzetközi rendezvényen is bemutathattam a munkáimat. Néhány évvel ezelőtt Milánóban töltöttem három hetet egy rangos nemzetközi kiállításon, ahol a magyar csipkekészítést képviselhettem.”
„Különösen jólesett megtapasztalni, hogy az olasz közönség milyen érdeklődéssel és elismeréssel fogadta az alkotásaimat” – mondja. Ez azért is megtisztelő Marikának, mert a csipkekészítés európai hagyományai nagyrészt Olaszországból és Franciaországból indultak útjára.
„A technika alapvetően ugyanaz, hiszen ugyanazokat a verésmódokat és eszközöket használjuk. A különbség elsősorban a mintarajzokban rejlik. A francia csipkék mintavilága egészen más, mint a népi hagyományokhoz kapcsolódó daraboké, amelyekkel én foglalkozom. A francia Chantilly-csipke rendkívül finom, légies alkotás, a külföldi csipketípusok összetettebbek és nagyobb számú orsóval készülnek.”
Ez is érdekelhet
Kiállításra készül
Elmondása szerint egy-egy darab elkészítési ideje nagyban függ a mintától és a mérettől.
„Egy kisebb, körülbelül 18-20 centiméter átmérőjű terítőt nagyjából egy hét alatt készítek el. A mesterség elsajátításához jó megfigyelőképességre, kézügyességre és sok gyakorlásra van szükség. Aki odafigyel az órákon, és otthon is rendszeresen foglalkozik vele, annak viszonylag gyorsan fejlődik a tudása.”
„A szorgalmas tanulók már néhány hónap után képesek szép csipkéket készíteni”
„Először a minták értelmezését és a különböző verésmódokat kell megtanulni, ezekre épül minden további tudás. Körülbelül fél év alatt már biztos alapokat lehet szerezni, amelyekre később akár összetettebb munkák is épülhetnek” – avat be az iparművész, aki a Népi Iparművészeti Tanács tagjaként rendezvényeken zsűrizni is szokott.
„Nagyon jó érzés, amikor egy tanítványom munkájával találkozom, ezért szívesen teszek eleget, amikor szakmai eseményekre kérnek fel. Feladat mindig van bőven, szinte nincs olyan, hogy ne készülnék valamire: egy kiállításra, bemutatóra vagy oktatásra.”
”Előre el kell készíteni azokat a darabokat, amelyeket meg szeretnék mutatni”
„Ez rengeteg időt és odafigyelést igényel, ezért ezt a hivatást nehéz lenne egy nyolcórás munka mellett végezni. Részben ezért döntöttem annak idején amellett, hogy a csipkekészítést választom fő foglalkozásomnak. És milyen jó, hogy így tettem!”
