Reviczky Gábor elárulta, a memóriája igen különösen működik. „Elvi síkon rengeteg színdarab komplett szövege van a fejemben, de most, ahogy itt ülünk a teraszon, egyikből sem tudnék idézni – meséli. – Olyan, mintha ez a tudás el lenne zárva, és a hozzá vezető ajtó csak akkor nyílna ki, ha helyzet van, tehát ha játszani kell. Persze, a pályám során azért a színpadon is megesett egyszer-kétszer, hogy az agyam cserbenhagyott. Az egyik ilyen alkalommal vidéken kifogtam egy részeg súgót, aki képtelen volt érthetően elmondani, hogy is kellene folytatnom az előadást.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
