A zseniális színésznő már 18 évesen fellépett, ám rövid időre a színpadot a manézsra cserélte. Jegyzett szubrett volt, amikor szerelméért, Alfredo Uferini bűvészért feladott mindent, és artistaként lépett fel a családi vándorcirkuszban. A legenda szerint egy hatalmas ágyúból lőtték ki esténként, de emellett zsonglőrködést, bűvésztrükköket is tanult. A porond epizódszerepeit azonban hamar megunta, a korabeli beszámolók szerint szó nélkül hagyta el párját, és tért haza, hogy újra meghódítsa a színpadot és a magyar szíveket. Az övét is hamar elrabolta valaki.
Minden szerelemmel rosszabb lett
Az Európát és Ázsiát már felfedező, mindössze 21 éves Gróf Károlyi Istvánnal őrülten egymásba szerettek, ám kapcsolatuknak nem volt jövője. A gróf anyja ugyanis nem színésznőcskét szánt a fiának, egy anya pedig gyakran eléri a célját, ha máshogy nem, áskálódással, duruzsolással… Károlyi szakított Kiss Manyival, amit a hozzá közelállók szerint a színésznő soha nem hevert ki. Harmadik szerelmével a fronton találkozott, ahol a katonáknak énekelt. Bakonyi Jánossal ott szerettek egymásba, ám akkor még nem tudták, hogy milyen jövője lehet kapcsolatuknak. A színésznő a vérzivataros időkben, a második világháborúban egy elmegyógyintézetben húzta meg magát, a bolondok között ő játszotta legjobban a beteget. A jóképű dzsentrivel 1945 után találkoztak újra, a férfi soványan, meggyötörten toppant be Manyika villájába. A külvilág felé ő lett Nyúl úr, aki a színésznő sofőrje, titkára, kertésze, mindenese volt. Kezdetben valószínűleg a szerelem még elvakította a színésznőt, ám kapcsolatuk viharos, megkeseredett lett. Kiss Manyi keresett, Bakonyi költötte a pénzt. Az idősebb korában is jóképű férfi állítólag rendszeresen csalta párját. Kiss Manyi a színpadon az ország ünnepelt primadonnája volt, ám otthon egy meggyötört asszony.
A színésznő élete utolsó 20 évét azzal a férfival töltötte, aki nem tette boldoggá. Hogy miért nem szakítottak? A mai napig nem derült ki.
„Senkinek sem kívánnék olyan poklot a magánéletében, amilyen Manyikának jutott!” – mondta már a színésznő halála után az egyik legjobb barátja, Márkus László.
A telefon-betyárkodástól sem riadt vissza
Ha belülről mardosta is a szomorúság, Kiss Manyi a színpadon és a kollégák előtt soha nem mutatta. Kevés igazán közeli barátja volt. A legtöbben az irigyelt, ezerarcú színésznőt és az igazi tréfamestert látták csak, akinek folyamatosan azon járt az esze, hogy tudná megviccelni a többieket. Kollégái soha nem feledték, hogyan viccelte meg őket a színpadon, az öltözőben, de az apró csínyektől, a telefonbetyárkodástól sem riadt vissza. Bilicsi Tivadart egyszer hajnalban ugratta elváltoztatott hangon. Egyik legendás csínytevése a „tigriscsinálás” volt, azaz uzsonna közben észrevétlenül korommal kente össze vendégei arcát. Barátnőivel létrehozta a huncut Katica Társaságot, ami arra volt hivatott, hogy minél különlegesebb módon megtréfálják az embereket…
Az orvos arcára volt írva, hogy nagy a baj
Mivel Kiss Manyinak saját gyereke nem született, számtalan keresztgyereke lett, akiket anyagilag is támogatott. Ám a betegségéről, a fájdalmairól még nekik sem beszélt. Németh László Bodnárné című darabjának címszerepét már betegen, komoly fájdalmak között játszotta a színpadon, A fekete város forgatását pedig be sem tudta fejezni, ám a közönség ebből semmit nem vett észre. Hiába félt, rettegett az orvosoktól, ekkor már kénytelen volt kórházba menni. A műtét után elég volt egy pillantást vetnie a doktorok arcára, hogy tudja, nagy a baj. Pályatársai is csak az utolsó napokban értesültek halálos betegségéről. Mindössze 60 éves volt, amikor 1971-ben elment.
Szöveg: Fecske Mónika
Képek: Mti, Fortepan/Inkey Tibor, Szabó-Szebeni Róbert
