Lélek Sztárok

Korhatártalanul Endrei Judittal: Orral az új év felé

De a gyógymódot legalább már most is tudom. Igen, és önök is tudják! Tovább gyalogolok, csak hozzáteszek még pár ezer lépést.

Az új év első napjaiban a legtöbbünkben ott a várakozás, milyen lesz vajon? Mit hoz, vagy éppen mit vesz el? Mit érdemes tennünk, hogy minél gördülékenyebben induljon az évünk? Hiszen tele vagyunk reményekkel, de aggodalommal is.

Talán az első és legfontosabb szempont, hogy minél stresszmentesebben alakítsuk a napjainkat. Ma már a legtöbb orvos, szakember kiemeli, hogy ha túlzott stressz­ben élünk, és ha nem tudjuk feloldani ezt az állapotot, jelentősen károsítjuk az egészségünket. Bevallom, kedves Olvasó, én is stresszelek amiatt, hogy az ünnep napjaiban nem tudtam ellenállni a finom falatoknak. A mérleg nem fog hazudni, az szembesít az elkövetett kihágásom eredményeivel. De a gyógymódot legalább már most is tudom. Igen, és önök is tudják! Tovább gyalogolok, csak hozzáteszek még pár ezer lépést.

Ennél komolyabb stresszt okozhat, hogy jönnek a hétköznapok, vagyis nap mint nap munkába kell menni. Ezzel nincs mit kezdeni, az emberek zömének munkahelye van, ahol el kell végezni a feladatokat. De az már rajtunk múlik, hogy a munka mellett szakítunk-e időt magunkra, a testünkre, a hobbinkra, a barátainkra.

Még egy témát felvetek. A legtöbben nem tudják elengedni az előző év vagy évek rossz élményeit, tapasztalatait. Az, ami a múltban történt, már megtörtént. Ne hagyjuk eluralkodni magunkon a múlt fájdalmait és kudarcait. Bármilyen közhelyként hangzik is, jobb előre nézni, és a jövő kihívásaival törődni.

És végül, ne halogassuk tovább a teendőinket! Szilveszter éjszakáján senki nem sztornózta! Azok bizony megmaradtak. Én sem vagyok ebben tökéletes. Nekem az segít, ha listát írok arról, mit is kellene megcsinálni. És boldogan húzom ki az elvégzett feladatokat. Jó alkalom a január erre is, hogy pótoljuk, ami elmaradt, és hogy kicsit utolérjük magunkat. Kitaláltam magamnak egy módszert, lehet tökéletesíteni, de nekem eddig bevált. Azt szoktam mondani, csak az orrom elé nézek, a legközelebbi, előttem álló feladatra koncentrálok. Így veszem sorba és végzem el a teendőimet, ezért aztán nem marad el semmi.

Kedves Olvasó! Nem maradt más hátra, mint hogy azt kívánjam önöknek, bátran, orral az új év felé!

Szeretettel: Judit

Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete