Sztár

A hibáit is szereti magán Endrei Judit: „Elfogadom magam úgy, ahogy és amilyen vagyok”

Kivel nem fordult még elő, hogy valamit hibázott, vagy valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna? No, ilyenkor kell magunkat a legjobban szeretni.

A minap egy közönségtalálkozón a műsorvezető arról is kérdezett, hogy érzem magam a bőrömben. Mielőtt válaszolhattam volna, még hozzáfűzte, mert, ugye, a legfontosabb, hogy szeressük önmagunkat. Ekkor a nézőtérről, az első sorból felszólt egy hölgy: de mit jelent az, hogy szeressük önmagunkat? Ott csak röviden válaszoltam, most itt szeretnék erről mesélni egy kicsit bővebben.

Önmagamat szeretni nem azt jelenti, hogy végletekig elfogult vagyok magammal, és hogy amit teszek, az mindig tökéletes. Számomra az önszeretet azt jelenti, hogy elfogadom magam úgy, ahogy és amilyen vagyok. A külsőmet és a belsőmet egyaránt. Kicsit olyan ez, mintha saját magad legjobb barátja lennél. Mert egy barát pont úgy szeret, ahogy vagy.

De mi még az önszeretet?

Például az is, hogy ha egy döntési helyzetbe kerülünk, nemcsak a mások szempontjait, hanem a magunk érdekeit is figyelembe vesszük. Sajnos a nők, az anyák, a feleségek bizony hajlamosak magukat legtöbbször a sor végére helyezni. Ezért van az, hogy magukra már nem jut idő, és bizony csak akkor kapnak észbe, amikor baj van az egészségükkel.

De folytatom. Kivel nem fordult még elő, hogy valamit hibázott, vagy valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna? No, ilyenkor kell magunkat a legjobban szeretni, nem pedig bántani, ostorozni, csúnyán szidni. Visszautalok, egy barát sem tenné azt velünk. Legyen meg a tudat, hogy mindig ott vagyunk magunknak, vigyázunk magunkra, szeretjük magunkat, bármi is történjék. Ha valóban szeretjük magunkat, valahogy így működnénk. De mi van, ha nem? Ha még nem? Nos, jó hírem van, meg tudunk változni, ha akarunk.

Az első lépés az legyen, hogy hozzunk egy határozott döntést arról, megszeretem magam. Hogy ettől kezdve elhiszem, szerethető vagyok úgy, ahogy vagyok. Mert bizony az önszeretet hiánya azzal is együtt jár, hogy úgy érezzük, minket senki nem szeret, mert nem vagyunk szeretetre méltóak. Pedig ez egyszerűen nem igaz! Ha pedig mégis ez a helyzet – hogy senki nem szeret –, akkor legyek én az az ember, aki csak azért is szeretni fog engem. Mindehhez erős elhatározásra van szükség, és arra, hogy végre figyeljünk magunkra, fedezzük fel, kik is vagyunk valójában.

Szeretettel: Judit