Nem vágyott a rivaldafényre
Nem akart színésznő lenni, nem akart szerepelni, csak tanítani. Aztán egyszer csak, mintha megváltozott volna a forgatókönyv, mert egy szép napon Jászai Mari szoboravatásánál verset szavalt. De úgy ám, hogy a hallgatóság beleremegett, és akkor Bor József odament hozzá. A győri színház igazgatója megköszörülte a torkát, és határozottan ezt mondta:
„Szerepet ajánlok önnek. Ödön von Horváth, Mesél a bécsi erdő című darabjában…”
Akkor már nyugdíjas tanítónő volt Joli néni. Hetven év felett alighanem ő debütált először színészként a világtörténelemben. Hetven fölött már a gyógyszerek pontos beszedésére, a vérnyomás-ingadozásra, a frontok változásaira figyel az ember, ám Joli néni, mint egy heves kamasz, belevágott a nagy kalandba. A tévé képernyője előtt az ország apraja nagyja pedig csak annyit mondott: imádni való néni!
Szerették a nézők
S az volt Joli néni, az ország nagymamája, aki a színpad után filmekben is debütált, nem is egyben. A Szerelem első vérig, Csók, Anyu, Napló apámnak, anyámnak, Édes Emma, drága Böbe. És parádézott a maga egyszerű, eszköztelen játékával, az ujja köré csavarta a nézőket, mintha mindig ezt csinálta volna. A századik születésnapját legszívesebben Pécsett ünnepelte volna. És akkor azt mondta:
„Ha jöttök, hozzatok magatokkal ennivalót, a bort Miklós fiam állja, a prímásokról pedig magam gondoskodom majd…”
De ez a nagy buli már nem Pécsett volt, hanem Piliscsabán, ahol akkor élt. Talán maga sem fogta fel, hogy betöltötte a százat. Ott volt egy kis szobája, teli s tele emlékekkel, a falon régi családi fotókkal. De a Teremtő akkor már visszaszámolt, s esztendő múltán, 2008. szeptember 26-án, 101 évesen magához szólította az ország nagymamáját.
Forrás: Újságmúzeum
Fotó: Arcanum, Archív