A fél életét a kamerák előtt töltötte, ám kevesen tudják Zámbó Krisztiánról, hogy nagyon szeret mögöttük is lenni – a backstage-ben, vagyis a háttérben dolgozni. Legyen szó videóklip-készítésről, rendezésről, vágásról vagy éppen egy film elemzéséről, Zámbó Krisztián azt mondja, nemcsak technikailag, de dramaturgiailag is képben van.
„Ha beülök a moziba, a legelső, amit megfigyelek, miként vágták meg az adott produkciót. Egyébként szeretem magam beleélni a történetbe is, szóval nemcsak szakértő, de kritikus szemmel is nézem a vásznat” – jelenti ki határozottan az énekes.
Azt is elárulta, hogy kis korában egyenesen rajongott az akciófilmekért, illetve -hősökért.
Harc a presszóban
Nem is titkolja, olyan nagy harcos akart lenni, mint amilyen Jackie Chan…
„Biztos, hogy emiatt is ragadott magával annyira a sport.”
„Kungfuztam, karatéztam, bokszoltam, négytusáztam, kislabdát dobtam…”
„Mindent csináltam, amit csak lehetett. Kivéve a balettet, azt nem próbáltam, pedig Jean-Claude Van Damme is ezzel kezdte. No, de sebaj, a kedvesem, Zsuzsi nagyon jó benne, így a spárgában is. Mi tényleg mindenben kiegészítjük egymást” – mosolyog Krisztián, aki egykor olyan komolyan vette a harcművészetet, hogy shaolin kungfusnak és nindzsának készült.
„Állandóan ilyen figurákat rajzoltam, a fejemre pántot tettem, és úgy mentem a suliba. Arról fantáziáltam, hogy majd jól megmentem a csajokat. Ez volt az én nagy gyerekkori álmom…”
Bár az élet végül a zenei élet felé sodorta, soha nem felejti el azokat a délutánokat, amikor Csepelen a presszóban kőkemény megmérkőzéseket vívott a barátaival.
„Persze csak a játékgépeken. Emlékszem, tizenöt forintot kellett bedobni, és már mehetett is a Street Fighter, ami nemhogy 3D nem volt, de talán meg 2D sem… Kimondani is döbbenet, hogy mindez harminchét évvel ezelőtt történt.”
Egy nagy kocka a hason
A sport mindig szerves része volt az életének, ám Krisztián bevallja, az utóbbi időben nem fordít elég energiát a rendszeres testmozgásra.
„Most inkább az életmódomra próbálok odafigyelni”
– sóhajt fel mosolyogva.
„Egyrészt a súlyom miatt nem járok el túl gyakran edzeni, másrészt ezerrel dolgozom. Rengeteg izgalmas tervem van. Saját dalok és feldolgozások készítése, élőzenés koncertek… Ez mind-mind a jövő zenéje. Az pedig, hogy valaha meglesz-e a nyolc kocka a hason, mint a Street Fighter mozifilm egyik főszereplőjének? Nekem nem kell ennyi! Elég, ha van egy nagy” – nevet fel.
Ez is érdekelhet
Náray Tamás az etalon
Bár Krisztián nem szeretett volna túl sokat elárulni a jövőbeli céljairól, a kedvese úgy volt vele, minek ennyit titkolózni? Takács Zsuzsi izgatottan meséli, hogy hamarosan teljesül egy régi vágyuk. Belevágnak ugyanis egy közös vállalkozásba: ruhákat szeretnének importálni.
„Bevallom, leginkább én szerettem volna ezt az egészet, de Krisztián örömmel közreműködik benne. Nemcsak csodálatos női ruhákat, de az olasz életérzést is szeretnénk hazahozni. Mindig a fülemben csengenek Náray Tamás szavai, aki szerint az embernek mindig kell egy olyan szenvedély, ami a munkájává válik, mert akkor nem a munkája lesz, hanem a szenvedélye.”
„Ezáltal pedig minden sokkal könnyebben megy majd, én ezt vallom.”
Zsuzsi nem tagadta azt sem, mennyire büszke a szerelmére. Mindenben mellette is áll, és ez bizony fordítva is így van.
„Többek között ettől jó a mi kapcsolatunk”
„Annyira régóta vagyunk már együtt, hogy teljesen kiegészítjük egymást. Nálunk nincs olyan, hogy az enyém vagy a tiéd, mert minden közös. A miénk. Krisztián egyébként az édesapja egyik legszebb dalát, a Te vagy a lányt szeretné feldolgozni. Még az elején tart, de jól halad vele. Egy különleges videóklip is készül majd hozzá. Ezzel szeretné köszönteni az új évet.”
Szöveg: Beck Adrienn
Fotó: DFP, Archív
