Vannak párok, akik hangosan veszekednek, ajtót csapkodnak, majd néhány óra múlva leülnek, megbeszélik a történteket és kibékülnek. Más otthonokban szinte soha nincs kiabálás. Kívülről úgy tűnhet, ott minden a legnagyobb rendben van, pedig a csend önmagában még nem bizonyítja, hogy két ember között valóban teljes a béke.
A párkapcsolat állapotáról sokkal többet elárulhat az, hogy hogyan beszélünk egymással, illetve miről nem beszélünk egyáltalán.
Gottman Intézet konfliktuskerülésről szóló összefoglalója szerint a konfliktusok elkerülésével a sértettség nem feltétlenül tűnik el. A kimondatlan érzések megmaradhatnak, az el nem rendezett probléma pedig nehezteléshez és a kapcsolódás gyengüléséhez vezethet.
Egyetlen kijelentés természetesen nem bizonyítja, hogy rossz kapcsolatban élünk. Ha azonban újra és újra ugyanazok a gondolatok buknak ki belőlünk, akkor érdemes elgondolkodni azon, mi húzódik mögöttük – írja a Nespechej.
„Előbb meg kell kérdeznem…”
Első hallásra nincs ebben semmi különös. Sőt, egy jól működő kapcsolatban teljesen természetes, hogy a felek egyeztetnek egymással, különösen akkor, ha egy program, nagyobb kiadás vagy döntés mindkettőjüket érinti.
Más azonban a helyzet, ha nem egyeztetni szeretnénk, hanem engedélyt kérünk olyan dolgokhoz is, amelyekről korábban nyugodtan döntöttünk, és közben azon szorongunk, hogyan fog reagálni a párunk.
„Inkább nem is hozom szóba”
Talán mindannyian mondtunk már ilyet egy hosszú nap végén. Néha valóban bölcsebb félretenni egy vitás kérdést, megnyugodni, majd később visszatérni rá. A gond akkor kezdődhet, amikor a majd későbből lassan soha többé lesz.
Gottman Intézet szerint a konfliktus kerülése mögött az úgynevezett flooding, vagyis olyan erős érzelmi és fiziológiai túlterhelődés állhat, amely menekülési reakciót okoz. Ilyenkor valaki inkább elhallgat, visszahúzódik, esetleg teljesen leállítja a kommunikációt. Ám, ha a fontos dolgokról azért nem beszélünk, mert mondhatni úgysem érdemes, akkor a problémák nem oldódnak meg.
„Tulajdonképpen külön életet élünk”
Külön hobbi, külön baráti társaság vagy egy külön töltött hétvége önmagában egyáltalán nem jelent párkapcsolati problémát. Egy egészséges kapcsolatban is szükségünk lehet saját térre.
Más érzés azonban úgy hazaérni valakihez nap mint nap, hogy közben alig tudunk valamit a másik életéről. Már nem meséljük el, mi történt velünk, nem hozzá fordulunk az örömeinkkel vagy a gondjainkkal, és a közös idő helyett egyre gyakrabban választjuk a külön programokat.
A kutatások arra utalnak, hogy a kommunikáció és a kapcsolat minősége szorosan összefügghet.
Egy 228 pár bevonásával készült vizsgálatban például a pozitív kommunikáció magasabb párkapcsolati minőséggel járt együtt. A kutatás katonai bevetésről hazatért veteránok és partnereik körében készült, ezért az eredményeket nem lehet automatikusan minden párra ráhúzniu, de akkor is jól mutatja, mekkora figyelmet fontos a kommunikáció.
Ez is érdekelhet
„Már nem is beszélünk”
Talán ez a legegyértelműbb a négy mondat közül. Nem arról van szó, hogy két embernek minden este órákon át mély beszélgetést kell folytatnia. A veszély inkább ott kezdődik, amikor megszűnik az igény a kapcsolódásra.
John Gottman párkapcsolati modelljében külön fogalom is létezik az érzelmi kivonulásra: ez a stonewalling, magyarul gyakran falhúzásnak vagy elzárkózásnak nevezik. Ilyenkor valaki kivonul az interakcióból, bezárkózik, nem reagál, elfordul vagy más módon kerüli a kommunikációt.
Fontos ugyanakkor, hogy ezt nem mindig tudatos büntetésként teszi az illető.
Nem minden csend jelenti a kapcsolat végét
Fontos tehát óvatosan bánni ezekkel a jelekkel. Nincs olyan négy mondat, amelyből önmagában meg lehetne állapítani, hogy egy kapcsolat boldogtalan vagy épp menthetetlen. Érdemes tehát gyanakvással kezelni azokat az internetes listákat, amelyek egy szófordulatból biztos következtetést ígérnek.
A csend sem feltétlenül ellenség.
Egy vita közepén kifejezetten hasznos lehet szünetet tartani, amikor valamelyik fél annyira feldúlt, hogy már képtelen higgadtan folytatni a beszélgetést. Gottman Intézet az elzárkózás egyik ellenszereként például a tudatosan egyeztetett szünetet javasolja.
