„Nem tűntem el, csak nem akarok mindenáron szerepelni! Sok helyre hívnak, különböző celebtévéműsorokba is, de megválogatom, hogy mire mondok igent. Ha eddig nem csináltam magamból bohócot, ezután sem fogok! – mondja Judith, aki élvezi, hogy mostanában több ideje jut a szeretteire és saját magára.
Lánya gyógyító ékszereivel alszik
„A lányom, Timi, a párom és a testvéreim elhalmoznak szeretettel. Például a vőlegényem egy csodálatos sziklakerttel lepett meg, amiben még partyfények is vannak. Kifejezetten nekem csinálta, hogy jókedvem legyen. Szinte nincs hangulatom elmenni itthonról, annyira szép a környezetem. Csak kilépek a teraszajtón, és olyan, mintha egy mesevilágba csöppennék. Szeretek a kertben ücsörögni, olvasni, pihenni. A párommal 13 éve vagyunk együtt, és szerintem mi már örökre összetartozunk. Csak azt sajnálom, hogy nem előbb találkoztunk, mert nála figyelmesebb férfit el sem tudok képzelni. És nem horkol, ami számomra nagyon fontos!”– teszi hozzá nevetve Judith. Az énekesnő egy szem lányával, Tímeával is sok időt tölt.
„Nagyon jó energiájú lány, lelkileg is feltölt a jelenléte. Spirituális beállítottságú. Timi látja az ember aurájának színét és az alapján készíti el a személyre szóló ékszereket. Nekem is csinált nyakláncot és karkötőt. Nappal hordom, este pedig egy szép tasakban a párnám alá teszem. Érzem az ásványi kövek jótékony, gyógyító és energetizáló hatását.”
Gyerekként egy tábla csokiért is dalolt
Judith régebben gyakran vitte Tímeát a fellépéseire, de idővel mindketten azt érezték, a színpad nem az ő világa. „Timit zavarta, hogy a hangját és a külsejét hozzám hasonlították, nyomasztó volt számára. Azt mondta, úgysem tudna jobban énekelni, mint én, akkor pedig felesleges ezt a pályát erőltetnie. Nem akart második Szűcs Judith lenni. Megértem a döntését, mert látom, hogy a saját munkájában sikeres, és megtalálta azt az utat, ami illik hozzá.”
Judithnak viszont nagyon is való a szereplés. Ötévesen már felállt az asztal tetejére, és előadta az aktuális slágereket. „Élveztem, amikor a felnőttek tapsoltak nekem. Szerettem tetszeni az embereknek. Akkoriban egy tábla csokiért boldogan daloltam…” – mondja nevetve. Alig két évtizeddel később pedig már egy ország tapsolt neki. A Táncolj még! című száma a diszkókorszak legnépszerűbb slágere lett. A 70-es évek végétől pedig diszkókirálynőnek hívták.
„Valamiért ehhez a műfajhoz kötnek az emberek, pedig sok mindent csináltam. Énekeltem latinos, romás és lírai dalokat is. Nagyon örülök, hogy abban a korban születtem, amikor egy magyar énekesnek rengeteg lehetősége volt. Kezdetben persze nekem sem volt könnyű: küzdenem kellett azért, hogy megjelenjen az első nagylemezem. Öt évig jártam az illetékesek nyakára, míg végül kiadták, de utána, a sikernek köszönhetően bejártam a fél világot. Felléptem Kubában, Amerikában, Németországban és az egykori Szovjetunióban. Egy mai fiatal hazai előadó nem nagyon jut el a külföldi közönséghez. Nem hallok arról, hogy a magyar tehetségkutatók győztesei külföldön turnéznának. Egy szó, mint száz, nem siránkozom azon, hogy nem most vagyok fiatal, mert csodálatos pálya adatott meg.”
Mire vágyik még?
Az énekesnő örülne, ha az öt évtizedes munkásságát mások is elismernék. „Négyszer voltam az év énekesnője, több arany- és platinalemezem van, de Kossuth-díjat még nem kaptam. Erre a kitüntetésre nagyon vágyom. Jólesne, ha fentről is elismernék, hogy évtizedeken át szórakoztattam a közönséget.”
Anyukája elvesztése nagyon megviselte
Augusztusban töltötte be a 69. évét. Már nem feltétlenül akar távoli helyszínekre utazni, a szűkebb környezetében érzi jól magát. „Szeretem, amikor tapsol nekem a közönség, de sárban, fagyban már nem akarok menni. Utaztam én már eleget. Mindig igényes voltam a külsőmre, de egyre inkább a kényelemre törekszem. Jól érzem magam itthon egy lezser szabadidőruhában, sportpapucsban. Az óbudai piacra imádok járni, megvannak a kofáim, akiktől vásárolok. Timikémnek csak zöldséget, gyümölcsöt, mert vegetáriánus, a párommal eszünk húst, a hentes is jól ismer, mindig szép árut kapok tőle. Rendszeresen főzök, gyakran kétfélét is. A kínai üzletekben is imádok nézelődni. Csak azt sajnálom, hogy minden ruha tucatáru. Nekem még drága édesanyám varrta a fellépőruháimat, ezért is volt a megjelenésem egyedi. Anyu nagyon ügyes kezű volt. Ruhát, nadrágot, sapkát, mindent ripsz-ropsz megcsinált. Amikor a válásom után egyedül maradtam a lányommal, édesanyám akkor is nagy segítséget jelentett. Sokszor vigyázott Timire, amíg én felléptem. Amikor 1994-ben beütött a krach, lelkileg teljesen magam alá kerültem. Halála előtt egy évig ápoltam, magamhoz költöztettem, rendszeresen vittem kemoterápiára. Anyunak agydaganata volt. Akkoriban az orvostudomány még nem tudta eredményesen kezelni ezt a betegséget. Mindig arra gondolok, mennyivel könnyebb lenne most a helyzete, hiszen ma már sokkal jobbak a túlélési esélyek. Anyukám elvesztése életem egyik legszomorúbb időszaka volt. Két évig nem tudtam kijönni a gyászból. De erősnek születtem, talpra álltam. Akkor is mentem fellépni, amikor a szívem tele volt fájdalommal. Megtanultam, hogy az én szakmám olyan, hogy adni kell magamból. Ha újrakezdhetném, sem csinálnék mást. Ha felteszed a kérdést: Ugye, táncolsz még? Szemrebbenés nélkül rávágom, hogy igen! A színpadon szeretnék megöregedni.”
