Sültkolbász illata száll felém a levegőben, a különféle árusítóknál szóló zene vegyül az általános zsibongással. A Lehel Csarnok emeleti galériáján sétálva jobbra-balra forgatom a fejem. Hol lehet Éva? Kicsit aggódom, hogyan találom meg a zűrzavaros üzlettömegben azt a pici sarkot, ahol dolgozik. Végül aztán – közel a kolbászsütőhöz – megpillantom őt. Éppen egy idős hölggyel diskurál az általa hozott leszaladt harisnyákról. Az asztalon mellette heverő telefonján török sorozat megy, a pult alatt pedig ott lapul keresztrejtvényeknél kinyitva a Meglepetés magazin.
Ő a piac pszichológusa
„Régi olvasótok vagyok – jelenti ki Éva. – Csüccs!” – invitál a pici asztala mellett lévő székre. Nevetve meséli, hogy megfordult itt már a fél város, és nem is gondolnám, micsoda történeteket hall egy szemfelszedő.
„A harisnya az már szinte fehérnemű, tehát nagyon intim dolog – pillant rám a szemüvege fölött. – Ha ez a szék, amin ülsz, mesélni tudna! Rengeteg nő megfordul itt, kipakoljuk a harisnyákat, és miközben megvizsgálom, javíthatók-e, vagy sem, mindvégig beszélgetünk. Kicsit olyan ez, mint a fodrász vagy a kozmetikus, ahol mindent elmesélnek. Én mindenkit meghallgatok, sosem török pálcát. Micsoda életek vannak! Végigkísértem én már megcsalásokat, szétköltözéseket, válásokat, majd újra egymásra találásokat. Van olyan visszajáró vendégem is, aki sok éve kapcsolatban van egy családos emberrel, és hétvégén nem, csak hétköznap találkoznak. Olyan kis tipp-topp nő! Mérges vagyok arra a férfira, aki ennyi idő után sem tud mellette dönteni. Ha arra gondolok, hogy mondjuk, a gyerekemről lenne szó, biztos nem hagynám szó nélkül.”
Évának három gyereke született. Amikor kicsik voltak, nem akart visszamenni a varrodába dolgozni. Az anyósa és annak barátnője akkoriban szemfelszedéssel foglalkozott, és rábeszélték, tanulja meg ezt a mesterséget.
„Nem volt olyan könnyű. Egy év is eltelt, mire magabiztosan kezeltem a tűket, és munkát mertem vállalni. Persze azt én sem sejtettem, hogy attól kezdve harisnyákról fog szólni az életem. Belegondolni is elképesztő, de csak a régi Corvin Áruház ruházati osztályán 36 évig csináltam ezt. Azt elkezdték felújítani, onnan jöttem át ide, a Lehel Csarnokba. Nagyon jó érzés, hogy sok vásárlóm utánam jött” – vallja Éva.
Szemorvosnak is hitték már
Sok évvel ezelőtt nagyon is piacképes szakma volt a szemfelszedés. A nőknek eszébe sem jutott kidobni a leszaladt harisnyát, amit csak lehetett, megjavíttattak. „A boldog békeidőkben annyi munkánk volt, hogy ki sem látszottunk belőle – emlékszik Éva. – A belvárosban szinte minden sarkon volt egy szemfelszedő, a munkánkból jól megéltünk. Mára csak én maradtam. Akik jönnek, azok általában szép, drága, márkás harisnyákat hoznak, és gyakran javítok gyógyászati harisnyanadrágokat is. Csak azt vállalom el, amiről meg tudom állapítani, hogy javítható, és feltétel még, hogy tisztán hozzák ide. Volt már, aki bepróbálkozott koszos harisnyával, kedvesen felhívtam rá a figyelmét, hogy orvoshoz sem szakadt bugyogóban megyünk. A múltkor megállt itt egy angol nő, és mutogatta nekem a leszaladt harisnyáját. Azt gondolta, hogy csak úgy felvéve, a lábán meg tudom csinálni. Az embereknek sokszor fogalmuk sincs róla, mit takar ez a szakma, és én hogyan javítok harisnyát. A legjobb az volt, amikor nemrégiben megállt itt előttem egy hapsi, és azt mondta, legyek szíves, vizsgáljam meg a szemét. Mondom, kérem, ez szemfelszedés, ami itt zajlik, nem szemvizsgálat, de ha kirakja ide nekem az asztalra a szemgolyóját, a kislámpám alatt megnézem” – nevet.
Évát nemcsak szemorvosnak, információs központnak is gyakran gondolják, ő pedig készségesen eligazít bárkit a henteshez, a zöldségeshez vagy éppen a parkolóba. „Miért ne segítenék? A kedvesség és a humor ingyen van” – vélekedik.
Meghaltak a tűkészítő mesterek
A szemfelszedő hölgy nemrégiben töltötte be a hetvenet, és büszke arra, hogy ő lehet a szakmájának az utolsó hazai képviselője.
„Nem nagy karrier ez, tudom én, de voltak benne nagyon szép éveim, és ezáltal sok érdekes embert megismerhettem. Még hírességek is jártak, járnak hozzám a harisnyáikkal, de én sosem fecsegtem ki a titkaikat. Szemfelszedőnek lenni bizalmi állás – kacsint rám. – Hivatalosan én már nyugdíjba mentem, hetente háromszor jövök ide, és csinálom. Itt mindig történik valami, soha nincs unalmas napom. Minden hozzám forduló ember egy újabb sztori. Néha az élet izgalmasabb, mint egy-egy jó sorozat, habár azokat is nagyon szeretem. Miközben dolgozom, itt megy mellettem egész nap az Izaura tévé, ezek a remek török szappanoperák lekötnek, mindig várom a következő részt. Óránként felállok, hogy ne terheljem meg túlzottan a hátamat, sétálok, váltok néhány szót a munkatársakkal a piacon. A férjem is itt dolgozik, csak most éppen szabadságon van.”
Hogy meddig lesz még Éva szemfelszedő, azt maga sem tudja. „Míg igény van rám, jövök. Sajnos a mesterek, akik a különleges tűket készítették nekem, mind meghaltak. Most még vannak tűim, tudok dolgozni, de amikor elkopnak, már nem lesz hol újakat készíttetnem, és talán addigra én is elfáradok. Marad otthon, Érden a ház körüli munka, a kert, a család, az unokák, a kiskutyám. Úgyhogy, akinek van leszaladt, megmenteni érdemes harisnyája, az minél előbb hozza el hozzám!” – búcsúzik mosolyogva.
Melyik harisnya menthető?
Éva elárulta, ő sem tud minden harisnyát megmenteni. A javíthatóság kulcsa, hogy az adott darab csupán leszaladt vagy ki is szakadt. Ha az utóbbi történt, sajnos a kukában végzi. Néhány száz forintos harisnyát nem érdemes „szervizbe” vinni, de egy öt-hatezer forintos esetében már jelentős összeget spórolhatunk szemfelszedéssel.
Képek: Ambrus Marcsi
