Ilyen a hétköznapokban Ferenc pápa: „Szeretnék beülni egy étterembe, és enni egy olasz pizzát”

Pápamobil helyett időnként busszal utazik, gyalog jár el az optikusához szemüveget csináltatni, szelfit készít a „rajongókkal”, nem költözött be az apostoli palotába, hanem „vatikáni hotelben„, a Szent Márta házban lakik egy egyszerű szobában, együtt eszik a kantinban a munkásokkal, és szó szerint magához öleli a szenvedőket ahelyett, hogy távolról prédikálna nekik. Így ismerjük a 2013 márciusában megválasztott Ferenc pápát.

Nem láthatják sírni

De hogy milyen a Vatikán falain belüli élete, arról mindössze egyszer, egy argentin lap, a La Voz del Pueblo munkatársának sikerült interjút készítenie a római katolikus egyház vezetőjével. Persze szóba került maga a pápaválasztás, és hogy mitől vált gyorsan népszerűvé.

„Soha nem álmodtam arról, hogy egyszer idáig jutok, ellentétben sok gyerekkel, nekem nem voltak sem álmaim, sem elképzeléseim arról, mi akarok lenni. Arról már inkább, hogy milyen akarok lenni” – mondta, s talán éppen ez tette őt olyanná, amilyen. Azt mondta, a népszerűségét is annak köszönheti, hogy képes meghallgatni másokat, és akik hozzá fordulnak a történetükkel, problémájukkal, azok a teljes figyelmét élvezik.

„Mesélek nekik, ők is mesélnek nekem, és ez az erős koncentráció az, amit mágneses vonzerőnek tartanak. Éppen ezért szeretem az audienciákat, és minden olyan lehetőséget, amikor emberekkel beszélgethetek. Azt azonban megfogadtam, hogy sírni nem láthatnak. Amikor elérzékenyülök, rögtön az arcom elé teszem a kezem, hogy ne lássák a könnyeimet.”

Egyszerű szobában lakik

Azt is elárulta, hogy hiányzik neki a ré­gi élete, amikor még ismeretlen volt.

„Szeretnék nyugodtan kimenni az utcára, sétálni egyet. Felszállni a buszra, vagy csak nézelődni, ez kikapcsol és feltölt. Vagy mondjuk, bemenni egy pizzériába, és enni egy jó olasz pizzát. Igen, rendelhetnék a Vatikánba is, de az nem ugyanaz.”

Való igaz, ritkán elhagyja a Vatikánt, ilyenkor főleg a személyes ügyeit intézi. Előfordult, hogy felhívott egy patikát, megkérdezte, árulják-e az általa keresett ortopéd cipőt, aztán egy biztonsági emberrel megérkezett a gyógyszertárba, s beállt a sorba. Máskor a belváros egyik optikusához ment el szemüveglencsét cserélni, a szakember később elmesélte, hogy Ferenc készpénzzel fizetett. Megtörtént az is, hogy megállította a kocsiját, és betért vásárolni pár CD-t egy lemezboltba.

Ezek azonban ritka események, végül is a pápának szigorú napirendje van. Mivel nem költözött be az apostoli palotába, hanem vatikáni hotelben, a Szent Márta házban lakik egy egyszerű szobában, XVI. Benedekkel ellentétben, aki mindig egyedül evett, ő együtt étkezik a kantinban a munkatársaival. Bár nem ehet mindent. Az orvosai szerint, akik naponta vizsgálják, s nemcsak azért, mert ő a pápa, hanem mert gyermekkorában egy légúti betegség miatt a fél tüdejét eltávolították, valamint neu­rózissal is küzd, és ízületi problémái is vannak, diétáznia kell.

Nem ehet fagylaltot, pedig igen édes­szájú. Párolt zöldséget és rizst fogyaszt, és kerül mindent, amiben magok vannak, például a padlizsánt vagy a paradicsomot. Reggelire friss gyümölcsöt és kekszet fogyaszt, a teáját üresen issza. Vacsorára egyszerű grillezett halat eszik, melyet olykor sörrel öblít le.

Hajnali 4-kor kel

A pápa amúgy kilenckor bújik ágyba, közel egy órát olvas, különösen szereti Dosztojevszkijt és Hölderlint, de a nagy kedvence Dante Isteni színjátéka is.

„Pontosan hat óra az alvásigényem, ezért hajnali négy körül már ébren vagyok. Mondanom sem kell, hogy ezek után a szieszta mennyire fontos. Olyankor egy órát elnyúlok az ágyon, alszom, és óraműpontosan felkelek hatvan perccel a lefekvés után. Azokon a napokon, amikor ezt nem tudom megtenni, nagyon szomorú vagyok.”

Jut ideje a kikapcsolódásra is, habár tízévnyi pontifikálása alatt csak ritkán vett ki szabadságot. Akkor a Rómához közeli Castel Gandolfóban pihen, mely az 1630-as évektől funkcionál pápai nyaralóként. Tévét 1990 júliusa óta nem néz, újságot nem olvas, csak a La Repubblica című napilapot, amit minden reggel tíz perc alatt átlapoz. Magáról pedig, mióta pápa lett, nem olvasott el egyetlen cikket sem. A focihírek azonban érdeklik

„Van pár svájci őr, akik hetente táblázatba foglalják nekem a futballeredményeket. Vagy ha bajnokság van, akkor persze naponta beszámolnak arról, hogyan állunk.”

Emellett lelkesen főz. Szenvedélyét a nagyszüleitől örökölte, akiknek étterme volt. Kedvenc ételei között van egy piemonti szardella­specialitás, a Bagna càuda, de nagyon szereti a töltött tintahalat is. Ha valódi kikapcsolódásra vágyik, akkor megint csak beszélget, mégpedig a barátaival, akik legtöbbje egykori hazájában, Argentínában él.

„Rendszeresen beszélek velük telefonon, nem telik el úgy nap, hogy legalább egyikkel ne beszéljek.”

Mindez teljesen természetes a pápának, mert bár abszolút uralkodónak tekinthető, nem él úgy, és nem is szereti, ha annak vagy éppen sztárnak titulálják. „Számomra visszatetsző, hogy a pápát valamiféle Supermannek vagy sztárnak tekintsék” – mondta Ferenc, így az ájult tiszteletből sem kér. Híveit arra biztatja, hogy tegezzék, és ha drága ajándékot kap – Harley-Davidsont vagy kocsikat –, azokat jótékony célú árverésre bocsájtja. Barack Obama ajándékát azonban megtartotta, az egykori amerikai elnök ugyanis Ferenc szerénységét ismerve vetőmagokkal lepte meg a felesége kertjéből.

Szöveg: Szabó Csaba

Fotó: Gettyimages, profimedia