Tudom, kedves Olvasó, ismerősen cseng ez a mondat, hiszen én is lépten-nyomon hangoztatom, miért jó, hasznos, egészséges gyalogolni. Már itt, a Meglepetésben is írtam erről. Legnagyobb örömömre egyre többen csatlakoznak hozzánk, mi már el sem tudjuk képzelni az életünket gyaloglás nélkül. Sőt, boldogan terjesztjük ezt a „kórt”. Nemrég kaptam ezt a levelet, megosztom, hátha valaki éppen ezáltal kap kedvet, hogy elkezdje róni a kilométereket.
„Amikor csatlakoztam a Gyalogolj – Endrei Judittal! csoporthoz, kicsit hitetlenkedve néztem a képes beszámolókat, hozzászólásokat. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy én is megtegyek napi 5-6 km-t, mint azok, akik ott megosztották a napi teljesítményüket, élményeiket. De csak belekezdtünk a barátnőmmel, hetente találkoztunk, szép lassan növeltük a távot, sőt a tempót is gyorsítani kezdtük. Annyira belejöttünk, hogy attól kezdve nem volt ritka a napi 8-10 km-es séta sem. Tovább lelkesített egy szentendrei kirándulás, amikor végre végiggyalogoltam a varázslatos Bükkös-patak partján. Majd újabb lendületet adott, hogy egy évvel ezelőtt a kardiológus azt javasolta, meg kellene szabadulnom a túlsúlytól. Azt ajánlotta, hogy napi minimum fél órát intenzíven gyalogoljak, de olyan tempóban, hogy izzadjak meg, hazaérve pedig igyak meg két pohár vizet, majd egy óra hosszáig ne egyek semmit.
Ezzel a módszerrel sikerült 14 kg-t lefogynom. A barátnőm ebben is követte a példámat, így ő is megszabadult 5 kg-tól. Ez idő alatt észrevétlenül az életünk része lett a napi gyaloglás. Ha esetleg kimarad egy-egy nap, már nagyon hiányzik. A barátnőm nagyon büszke arra is, hogy 76 évesen a nyugdíjas klubtagok közül ő a legfittebb. Sokkal nyitottabbá, mozgékonyabbá vált, észrevehetően megváltozott az életmódja, a táplálkozása, az öltözködése, az életfelfogása. Jólesik, amikor a gyerekei elmondják, milyen nagyon hálásak nekem, hogy az édesanyjukat sikerült kimozdítani. Az már csak a ráadás, hogy további ismerősöket sikerült bevonni, hogy életük része legyen a napi gyaloglás.”
Ebből a rövid történetből is látszik, hogy nem ördöngős dolog ez a gyaloglás. Csak el kell kezdeni, aztán hamar ráérzünk az ízére.
Szeretettel: Judit
Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
