Különleges szemüvegeivel, jellegzetes hangjával és egyedi színpadi mozgásával a legnépszerűbb énekesnők közé tartozott a 70-es évek végén. A világhírű Cannes-i MIDEM Fesztiválon is ő volt a Neoton Família előrehelyezett szólistája.
„Nem mindig jó túl népszerűnek lenni egy zenekaron belül, mert féltékenyek lesznek rád a társaid, és ellehetetlenítik az életedet. Velem is ez történt. Kezdődtek a külföldi nagy sikerek, a spanyol és japán turnék, ahol komoly rajongótáborunk lett, és a magyar ABBA-ként szerettek bennünket. S közben azt vettem észre, hogy egyre inkább háttérbe szorítottak a Neoton Famílián belül, míg végül úgy éreztem, ebben a mérgező környezetben nem tudok tovább szerepelni” – meséli 1983-as kilépésének okát Éva.
Kalocsai terítők hímzéséből élt
A közönség hiába imádta azokat a dalokat, amiket a Neoton Famíliával sikerre vitt, a szólókarrierje kibontakozását a szakmában nem támogatták.
„Parkolópályára tettek. Közben várandós lettem, és hét hónapot töltöttem veszélyeztetett terhesként az ágyban. A gyermekem kanadai apja, amikor megtudta, hogy babát várok, eltűnt az életünkből, azóta sem láttuk. Nagyon nehéz időszak volt. Fellépések híján kalocsai terítőket hímeztem, az eladásukból tartottam el magunkat” – idézi fel a 80-as évek közepét.
Éva próbált visszakerülni a zeneiparba, de sokáig nem tudta, hogy ő is jogosan használhatta volna a Neoton nevet, amely garancia lett volna az anyagi biztonságára.
„Ez a lehetőség akkoriban elúszott, most már felesleges keseregni rajta. Sajnos pánikbeteg is lettem. Évtizedek óta szedem a gyógyszereket. Napi kettővel remekül elvagyok, de a mellékhatásaként jelentős súlygyarapodásom lett. Annak idején nem ismerték fel ezt a mentális betegséget, és művésznős hisztinek gondolták a hangulatingadozásaimat, a szorongásaimat. Két hónapot töltöttem a lipótmezei elmegyógyintézetben. Egy időben Cserháti Zsuzsát is ott kezelték, sokat beszélgettünk a kórház kertjében. A sorsunkban sok hasonlóság volt: mindkettőnket lesöpörtek a zenei pályáról, és egyedül neveltük a fiainkat.”
Amikor Éva lelkileg megerősödött, sok mindennel próbálkozott. A Ruttkai Éva Színházban önálló gyerekműsora volt, és több színdarabban is szerepelt, vagy főszerepet játszott. Ezután trafikot nyitott, majd egy gyógynövényboltban dolgozott.
„Azt szoktam mondani, hogy művésznek civil vagyok, civilnek pedig művész. Mindig a kettő között lebegtem, hol ide, hol oda csapódtam. A túlélésem titka, hogy gyakorlatias vagyok, nem úszom a lila ködben. Ezt a tulajdonságomat a Kossuth-díjas feltaláló édesapámtól, Pál Józseftől örököltem, aki nagyon racionális ember volt” – mondja.
Úgy sír, hogy senki ne lássa
A 71 éves énekesnő Csepelen él. Jelenleg a nagybeteg Icuka nénit ápolja, aki csak pár évvel idősebb Pál Évánál. „Szeretek gondoskodni másokról. Erről az asszonyról már lemondtak az orvosok, én hoztam vissza az életbe. Hozzáköltöztem, főzök rá, fürdetem, ápolom, igyekszem teljesíteni a kívánságait. Néha még énekelek is neki. Azt szoktam mondani: Icukám, privát koncertet adok neked! És akkor belekezdek a Don Quijote című dalba… Tudom, hogy az éneklés gyógyír a lélekre, engem is sokszor kihúzott a mélypontról. A mai napig, ha olyan kedvem van, kimegyek a konyhába, és elkezdek énekelni. Néha sírdogálok is egy kicsit, úgy, hogy senki ne lássa, és aztán minden megy tovább a régi kerékvágásban. Fellépni is eljárok, legutóbb egy születésnapon szórakoztattam az egybegyűlteket a Neoton Família örökzöld slágereivel.”
A szerelemben nem volt szerencsés
Fia, Tamás negyvenéves, informatikusként dolgozik. „Az anyaságban teljesedtem ki. Egyedül neveltem fel a gyerekemet. Nagyon jó a kapcsolatunk. Sajnos unokám nem született, pedig szeretnék nagymama lenni. Tyúkanyó típus vagyok. Boldogan gondoskodom a szeretteimről, kötődöm hozzájuk. A szerelemben nem voltam szerencsés, rosszul választottam. Sosem voltam férjnél, szerető státuszban lenni pedig az örök másodikat jelenti.”
Éva már nem vágyik társra, megszokta, hogy egyedül van a hálószobájában. Azt mondja, az ő korában már nehezen tudna alkalmazkodni egy férfi rigolyáihoz. A magánélete helyett a csepeliek életkörülményein szeretne javítani. „Hatvan éve élek a XXI. kerületben. Jól ismerem a helyi lakosok gondjait, ezért eldöntöttem, hogy civilként indulok a jövő évi önkormányzati választáson. Képviselőként szeretném jobbá tenni az itt élők mindennapjait. Hiszem, hogy ha segítünk másoknak, szeretetet kapunk vissza. Én még reménykedem abban, hogy ez a világ egy jobb hely lesz.”
fotó: Ambrus Marcsi, privát
