Donatella csonka családban nőtt fel. Édesapjára nem igazán számíthat. „Gyerekkoromban nem keresett, csak pár évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot. Telefonon szoktunk beszélni, személyesen ritkán találkozunk. Az apám egy kedves ismerős, nem több. Az édesanyám és a keresztanyám, Csilla neveltek fel. Erős nők, én is az lettem. Talán még erősebb is, mint ők. Sírni nem szoktam, vagy csak ritkán” – árulja el őszintén.
„Hálás vagyok az édesanyámnak, hogy taníttatott. Egyedül nevelt fel, mégsem sajnálta az időt és a pénzt arra, hogy nekem a legjobb legyen. Gyerekkoromtól sokféle lehetőséget megmutatott, és én választhattam ki, hogy számomra mi a legérdekesebb. Zongorázni és énekelni tanultam, beíratott Földessy Margit színitanodájába, klasszikus balettre és akrobatikus rock and rollra jártam, modellkedtem, többféle művészeti ágat kipróbálhattam. Végül idén májusban klasszikus előadóművészi diplomát szereztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A táncos műsor után pedig újra beülök az iskolapadba, mert a mesterszakot is el akarom végezni.”
Donatellának gyönyörű hangja van, énekesnőként képzeli el a jövőjét. „Fontos célom, hogy csak minőségi dolgokhoz adjam a nevemet. A modellkedést hobbiból csinálom, még mindig szeretem, de számomra nem kielégítő, hogy csak fotózásokon vegyek részt, és divatos ruhákat mutassak be. Azon dolgozom, hogy megteremtsem a saját egzisztenciámat, az önálló életemet. Nem akarok édesanyámon élősködni, a mamahotel számomra nem vonzó” – mondja az ifjú hölgy, aki már csak elvétve éjszakázik az anyukájánál.
Fotó: Olajos Piroska, privát