„A család teljességéhez sokat hozzáad, ha több generáció van jelen benne, és mindenki szempontjából alapvetően fontos, hogy ott legyenek a nagyszülők is, ha vannak – magyarázza dr. Forrás-Biró Aletta tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta. – A gyerekek szempontjából azért, hogy minél többféle kapcsolódást megélhessenek. A nagyszülők új szerepben, másképp, más felelősséggel kapcsolódhatnak az unokákkal, mint ahogy ezt a saját gyerekeikkel tették. A szülők számára pedig a nagyszülők plusz segítséget, támogatást jelenthetnek – és mindez távkapcsolat esetén is érvényes lehet. Az ilyen kapcsolat minősége természetesen nagyban függ attól, ki mennyi energiát, odafigyelést tud vagy épp akar beletenni, de összességében ez egy mindegyik fél számára sok hasznot és örömet hozó kapcsolódás, amibe érdemes invesztálni. A távolság valóban megnehezíti, de egyáltalán nem teszi lehetetlenné a szoros kapcsolat kialakítását.”
Sok múlik a szülőn
Abban, hogy a nagyszülő mennyire tud része lenni a távol vagy külföldön élő unokái életének, a szülőknek alapvető szerepe van. Mindkét részről elkötelezettséget és áldozatokat igényel a kapcsolat fenntartása, de a szülői akarat meghatározó. Ha a szülő nem partner abban, hogy a nagyszülők és az unokák között élő, szeretetteli kapcsolat lehessen, azzal ellehetetleníti mindezt. Míg ha ő támogatóan áll hozzá, azzal sokat segíthet például a távkapcsolat technikai feltételeinek biztosításában esetleg kevéssé jártas nagyiknak.
Tudatos nagyszülőség
És itt érkeztünk el néhány nagyon fontos dologhoz, amit minden nagyszülőnek tudatosítania kell. „Az egyik, hogy a távkapcsolat nagyon sokat adhat, de sosem lesz ugyanolyan, mint a rendszeres személyes kapcsolat. Ám jó alapja lehet annak, hogy amikor meglátogatják egymást és együtt tudnak lenni, az mindenki számára minél jobb élmény legyen. A másik pedig, hogy a sikere csakis a felnőtteken múlik, nem szabad a gyerekre tolni ennek a felelősségét, vagy azt várni, hogy magától alakuljon a dolog. Ahogy azt sem, hogy ez majd szervezés, időráfordítás nélkül működni fog – mondja Forrás-Biró Aletta. – A nagyszülőknek meg kell tanulniuk a technológia használatát, egyeztetni kell a videóhívások időpontját, alkalmazkodni, kezdeményezőnek lenni, de úgy, hogy közben ne erőltessék rá magukat a családra – ez nem könnyű, de nem is lehetetlen.”
Képernyő vagy telefon?
A telefonálás gyakran egyszerűbbnek tűnik, de a kapcsolat szempontjából a videóhívás, még ha nagyobb szervezést is igényel, sokkal jobb választás. „Mindig szerencsésebb, ha egyszerre látjuk és halljuk is egymást – javasolja családterapeuta szakértőnk. – A fizikai kontaktus, a simogatás, odabújás így is hiányzik, de ha időről időre meg tudunk szervezni személyes találkozót is, akkor ezt sokkal könnyebb odaképzelni, gondolatban átélni. A videóhívás közben jó, hogy a gyereknek nem kell feltétlenül végig a beszélgetésre koncentrálnia – kicsi gyerekek esetén ez nem is várható el. Ám ha a beszélgetés közben játszik, rajzol, időnként megmutatja, mit alkotott, mivel játszik épp, az számára is kapcsolódás. Így a nagyszülő »bele tud simulni« a család mindennapi életébe. Nagyszerű ötlet például így mesét olvasni: amíg a nagyi felolvas, a gyerek hallgatja, és közben játszik, néha megbeszélik, amiről szó van. Meg lehet kérni az unokát, hogy amikor van kedve, rajzolja le a nagyszülőknek, mi minden történt vele a napokban. Fel lehet hívni a családi programokról a nagyiékat akár csak 1-2 percre, megmutatni, hol járnak épp, és ez fordítva is működik. Néha az is elég, hogy az érdekes programokról fotókat küldenek egymásnak, minél rendszeresebben. Ha a szülő be tudja és akarja ennyire engedni a nagyszülőt a mindennapjaikba, akkor így nagyon szépen fenntartható a szeretetteli, élő kapcsolódás. Azonban még valami elengedhetetlen a nagyszülők részéről: a rugalmasság. Ne sértődjünk meg, ha a gyerek türelmetlen, és amikor mi keressük, mással akar foglalkozni – van olyan, hogy épp nem ránk van szükség, és érdemes ezt sértődés nélkül elfogadni. Azt se várjuk el a pici gyerekektől, hogy a hívás alatt végig a képernyőt nézzék vagy a telefont figyeljék, ők még nem tudnak így és ennyit figyelni. És ne terheljük azzal a gyerekeket, hogy részletesen meséljék el a napjukat, főleg, ha ezt egyébként sem szokták.”
Meglepetééés!
A gyerekek számára nagy öröm ajándékot kapni – és ezt az örömet a csomagküldés révén távol élő nagyszülőkként is megszerezhetjük a kicsiknek és nagyobbacskáknak. „A távolba küldött ajándék, ahogy bármilyen másik, akkor jó, ha illeszkedik a család szokásrendjéhez, valamint ahhoz, amit a gyerek szeret, figyelembe veszi azt, ami őt aktuálisan érdekli, amire vágyik. Hogy ezt jól eltaláljuk, érdemes vele is beszélgetni erről, de a szülőt is mindenképp kérdezzük meg” – figyelmeztet a szakértő. És még egy apróság, amivel nagy örömet okozhatunk: kevesen küldenek ma már képeslapot vagy levelet, pedig a gyerekeknek nagy élmény, amikor az ő nevükre érkezik valami postán. És lehet, hogy ők maguk is kedvet kapnak ahhoz, hogy jeles alkalmakkor képeslappal vagy levéllel lepjék meg a nagyszülőket.
A legfontosabb szabályok
1. A szülőkkel közös családi hívások mellett érdemes minden unokával külön-külön is saját időt tölteni, ami csak róla szól.
2. Egyeztessünk a videóhívások mikéntjéről és gyakoriságáról a szülőkkel, hogy ez ne hozzon feszültséget a kapcsolatba.
3. Amilyen gyakran csak lehet, szervezzünk személyesen együtt töltött közös időt. Néhány nap is nagyon sokat számít abban, hogy élőbb lehessen a kapcsolat.
4. Beszéljünk a szülőkkel külön is a gyerekekről, hogy tudjuk, mik történnek velük, mi foglalkoztatja őket, és tudjunk ezekről beszélgetést kezdeményezni velük.
5. Alkalmazkodjunk a szülők igényeihez és a család ritmusához – fogadjuk el, hogy ebben ők a meghatározók.
Szöveg: Rózsa Ágnes
Fotó: Getty images
