Délelőtt kilenckor találkoztam Lábas Vikivel, és még nem került ágyba. Huszonnégy órája nem aludt. „Ez most pörgős időszak, és már hozzászoktam, hogy kevés alvással beérem. Egyébként sem vagyok jó alvó, az éjszaka közepén is jár az agyam. A gondolataimat lekötik a zenekarral kapcsolatos kreatív dolgok, a készülő dalok. A kevés alvásnak megvan az az előnye, hogy jó hosszú egy nap, sok minden belefér” – meséli Viki, aki nem munkaként éli meg a feladatait. Az énekelés, a dalszövegírás a szenvedélye is egyben. A színpad pedig a második otthona. „Csak a színpadon szeretek megbolondulni – mondja nevetve. – Felszabadító érzés több ezer ember előtt énekelni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan zenészek vesznek körül, akik kihozzák belőlem a maximumot.” A Margaret Island csupán négy éve alakult, de már olyan legendás művészt is a rajongójuknak tudhatnak, mint Bródy János. „Két éve váratlanul küldött egy e-mailt. Azt írta, tetszik neki, amit csinálunk. Nagyon meghatódtam a levelén, felvettük vele a kapcsolatot, és azóta több koncertünkre meghívtuk, együtt zenéltünk a színpadon. A szeptemberben megjelenő új lemezünkön is lesz egy-két Bródy-szerzemény. Jó érzés, hogy a legendás generáció elismeri a munkánkat. Bródy Jánost a zenekar tiszteletbeli nagypapájává fogadtuk” – árulja el Viki.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
