Érdemes próbálkozni
Kertészmérnökként gyakran találkozom a kérdéssel, hogy miként lehetne otthon úgy termelni legalább paradicsomot vagy almát, hogy ne kelljen vegyszerezni, és a termés szép, zamatos maradhasson. A biotermesztés vagy ökológiai gazdálkodás valóban erről szól: növényi és állati termékek környezetbarát előállításának folyamatáról, melynek eredménye maga a biotermék.
Azonban a házikertben nyilván nem törekedhetünk arra, hogy megfeleljünk a minősített biogazdálkodás szigorú feltételeinek: elég, ha van a közelben egy forgalmas út, amelynek felénk száll a toxikus pora, elég, ha a szomszéd vegyszeres permetszerét átfújja a telkünkre szél, tervünk máris kútba esett. Éppen ezért szerencsésebb megfogalmazásnak tartom, ha azt mondjuk, az ökológiai gazdálkodás alapfeltételei szerint szeretnénk lakókkal benépesíteni a veteményest és gyümölcsöskertünket – ez a maximum, amit a rajtunk kívül eső körülmények mellett megtehetünk, mégis érdemes próbálkoznunk, hiszen így sokkal egészségesebb termést kapunk, mint vegyszerezés esetén!
Mulcsozzunk!
A kizsákmányolástól is védenünk kell a talajt, azaz pótoljuk a megelőző években belőle kivett tápanyagokat. Ha a körforgást figyelembe vesszük, természetes úton többféleképpen trágyázhatunk. Az egyik lehetőség a mulcsozás, azaz a lebomló anyagokkal való talajtakarás. Így a kezelt területen természetes bomlás során jutnak a különböző ásványi anyagok a talajba. Többféle anyaggal végezhetjük.
Alkalmazható a lenyírt fű, melyet vékony rétegben terítsünk el, mert nedvesen bomlásnak indul, felmelegszik, és ez káros lehet. Földieper esetében a szalma a legismertebb, mert ez az, melyen a termések nem rohadnak be, a csigák nem károsítanak, és a gyümölcs is egészséges. Használható az ágapríték is, melyet a kertünkben lemetszett gallyakból készíthetünk. Vásárolhatunk fenyőkérget is. Ez lényegesen egységesebb, dekoratívabb, mint a többi takaróanyag, de ezért cserébe jóval drágább.
Végül pedig a dizájnerek kedvence, a kő is alkalmas talajtakarásra, igaz, ez nem bomlik el, és nehéz karbantartani. Mulcsozás esetén arra figyeljünk, hogy a gyomelnyomó hatás csak akkor érvényesül, ha legalább 6-8 centi vastagon takarjuk a talajt, továbbá évente frissíteni, pótolni kell az elkopott mulcsot.
Barátkozzunk össze a lakókkal!
Ennek a gazdálkodási formának az alapelve, hogy semmilyen mesterségesen előállított vegyi anyagot nem használunk a kertben. Hogy ezt megtehessük, elhatározásra van szükség és kompromisszumokra. Egy ilyen kert alapja a természetes egyensúly létrejötte. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, úgy kell kialakítanunk a növényvilágot, hogy minden hasznos szervezet megtalálja az otthonát nálunk, hiszen ők lesznek azok, akik kordában tartják majd a kártevő szándékkal érkezőket. A sort a komposztot lebontó gombák, baktériumok kezdik, majd az atkákon, pókokon, poloskákon át eljutunk a mindenki számára kedves méhekig,
katicabogarakig, énekesmadarakig. Mind egy szálig egyformán részei, fontos résztvevői a folyamatnak, melynek végén elérjük a célunkat.
Ápoljuk a talajt!
Az egyik legfontosabb alapozó mozzanat a talaj védelme a szél és víz eróziójától. A szél- és vízerózió ellen a legjobb, ha a lejtős területet annak irányára merőlegesen teraszosítjuk, és folyamatosan beültetve tartjuk. A füves területet ne úgy képzeljük el, mint a pázsitot, hanem inkább egy zöld, nyírást, taposást tűrő növényekből összeállított vegetációt létesítsünk. Az ágyások területét, valamint a fák alatti részeket érdemes mulcsozni. Így jobban tartja a talaj a nedvességet, hiszen árnyékolva van, és számos hasznos szervezetnek ad búvóhelyet.
TIPP
Bármilyen növénnyel próbálkozhatunk, nincsen rá szabály, hogy mit lehet, mit nem lehet bioelvek szerint termeszteni. A későbbiekben úgyis a személyes tapasztalat lesz a mérvadó, hiszen pontosan látni fogjuk, hogy adott területen mi, hogyan sikerül. El kell fogadnunk, hogy esetleg lesz egy-két kukacos alma, de elárulom, ez vegyszer használata mellett is elfordul. Ilyenkor mindig arra gondoljunk, hogy sokkal nyugodtabban haraphatunk bele abba a termésbe, amelyért mi küzdöttünk, és amely pontosan tudjuk, mit tartalmaz, és azt is, hogy mit nem.
Komposztáljunk!
A másik, talán legismertebb tápláló módszer a komposztálás, amelynek van némi helyigénye, de megéri feláldozni azt a pár négyzetmétert. A komposztba összegyűjthetjük a levágott gallyakat, gyomokat, az általunk termelt zöldség-gyümölcs maradványait (a vásároltban lehet vegyszermaradék), lombot (diót nem, mert csírázást gátló anyagokat tartalmaz), lenyírt, kaszált füvet, tojáshéjat, fahamut. A megfelelő szellőzés végett rétegesen rakjuk, és időnként forgassuk át a komposztot, valamint nedvesítsük, hogy a lebontó szervezetek működéséhez legyen benne víz. Az érése időigényes folyamat.
Felhasználás előtt rostáljuk, hogy a le nem bomlott részeket és a kártevőket – mint például pajort – ki tudjuk szedni belőle.
Dolgozzunk a kártevők ellen!
A kártevő-mentesítés frissen felásott kertben a legegyszerűbb. Ásást követően ne gereblyézzük el a földet, így a hantok átfagynak, és a bennük telelő fonálférgek elpusztulnak. A komposzt esetében a fagyok előtti szétterítéssel ugyanezt a hatást érhetjük el. Nitrogént könnyű a talajba juttatni. A pillangósok gyökerein élő szimbionta baktériumok megkötik a légköri nitrogént, így gazdagítva a talaj nitrogénkészletét. Éppen ezért, érdemes a nyírt gyeppótló vegetációt kiegészíteni, például fehér herével.
Válasszunk ellenálló fajtákat!
A kert kialakítása során ügyeljünk arra, ha lehet, az adott tájra jellemző növényeket vagy tájfajtákat válasszuk.
Paradicsomból például számos változat létezik, mely adott területen, talajon, klímán jobban fejlődik, jobban terem. A zöldségek, gyümölcsök, díszfák és cserjék között is számos betegségellenálló fajta létezik, ami egyszerűsíti a termesztésüket. Ha lehet, ezek közül válogassunk!
Így ültessünk!
Ültetéskor figyeljünk a tőtávolságra, hogy a palántákat átjárja a levegő, kellő fényt kapjanak, alkalmasak legyenek a hasznos szervezetek számára lakó- és búvóhelynek. Ne ültessük vagy vessük őket túl ritkásan, mert gondot jelenthet majd a köztük feltörő gyom is.
Ha ideális körülmények között tartjuk a növényeket, azok jó kondícióban lesznek, és nem jutnak akkora előnyhöz a kórokozók, kártevők, ami egy bioszempontok alapján létező kert sikerének alap-
feltétele.
Évről évre vetésforgó!
Minden esetben komplex növénytársulásokban gondolkodjunk, ne szabdaljuk szerteszét ágyásokkal a kertünket! A gyógynövények, zöldségnövények nyugodtan kerülhetnek egy területre. Törekedjünk előnyös növénytársításokra, egymást erősítő növényeket ültessünk egy-egy területre.
A növény-összeültetésekkel és vetésforgó tervezésével, annak betartásával, sokkal kiegyenlítettebben terheljük a talajt, hiszen nem minden növénynek ugyanazok a tápanyagok kellenek, és nem is ugyanakkora mennyiségben. Kártevők, kórokozók visszaszorításának szempontjából is előnyös a vetésforgó, mert a fajspecifikus betegségek nem tudják károsítani a következő kultúrát, és optimális esetben tápnövény híján odébbállnak vagy elpusztulnak. A vetésforgó ügyes kivitelezésével pénzt takaríthatunk meg, továbbá hatékonyságunkat, eredményességünket növelhetjük. A növények természetes riasztó- vagy vonzóképességének köszönhetően pedig újabb lépést tehetünk a vegyszermentes védekezésben.
TIPP
Kukoricára bátran futtathatunk babot, ültethetünk mellé uborkát. Sárgarépa mellé hagyma és büdöske kerülhet, míg a hagyma mellé sárgarépa, földieper és paradicsom. Bab mellett a tökfélék és kapor is jól megférnek. Paprika-paradicsom mellé bazsalikomot érdemes ültetni, mert elűzi a kártevőket. Zeller mellé káposzta, hagyma, spenót kerülhet. A legérdekesebb párosítás talán a büdöske és a paradicsom. A talajlakó fonálférgek, melyek a paradicsomot károsítják, nem bírják elviselni a büdöske illatanyagát, így odébbállnak. A gyümölcsösben mindig vessük be a sorközöket akár sport fűmagkeverékkel – ami nem csak fűfélét tartalmaz –, esetleg árpával vagy fehér herével. Nem túl messze a fáktól gyümölcstermő cserjéket ültethetünk, így javítva a terület kihasználását és a kedvezőbb mikroklíma kialakulását.
Tartsuk meg az egyensúlyt!
Ügyeljünk a veteményes elhelyezésénél és a növények kiválasztásánál környezeti igényükre, például arra, hogy ne árnyékolják egymást túlságosan, hiszen szinte minden zöldség és gyümölcstermő növényünk a tűző napon terem igazán. Árnyékba csak néhány, azt tűrő zöldségnövényt ültessünk, mint a mángold, a fokhagyma, a metélőpetrezselyem és a burgonya. Trágyázás után mindig egy tápanyagigényesebb növényt telepítsünk, majd az utána következőt úgy válasszuk ki, hogy már kevésbé dőzsöljön a talaj vitaminkészle-
téből. Tavasszal kezdjünk egy rövidebb tenyészidejűvel, aztán ültessünk egy hosszabb tenyészidejűt, amely év végéig kitart. Például retek után ültethetünk paradicsomot, vagy saláta után zöldbabot, azt követően pedig leveles kelt.
Burgonyafélék, káposztafélék és tökfélék után gyökérzöldségeket vagy hüvelyeseket érdemes termeszteni.
Óvjuk a gyümölcsfákat!
Gyümölcsfák esetében szintén érdemes némi vetésforgót betartani a talajuntság elkerülése miatt. Mivel ez esetben nem használunk vegyszert, és nem is műtrágyázunk, úgy védekezhetünk, hogy olyan növényt ültetünk, amely más anyagokat választ ki magából, mások a betegségei, mint az elődjének. Erre jó példa, ha kivágott cseresznye- vagy őszibarackfa után almafát telepítünk, vagy éppen fordítva, alma helyett cseresznyét. Szilva esetében a Sharka-vírus az, ami miatt érdemes merőben más, még csak nem is csonthéjas növényt ültetni az előző fa helyére.
Mikor, mivel szabad permetezni?
Ne gondoljuk azonban, hogy minden permetezés tilos egy bioszellemű kertben. Ha a beteg részek eltávolítása, a bogarak, hernyók szedegetése már nem segít, permeteznünk kell. Az itt alkalmazható permetezőszerek listája a Biokontroll Hungária Kft. oldalán mind megtalálható, onnan egyszerűen tájékozódhatunk az engedélyezett szerekről. Fontos szem előtt tartanunk, hogy ezek mind kontakt szerek, nem szívódnak be a növény szöveteibe, és inkább megelőzésre szolgálnak. Nedves, esős idő után jobb, ha azonnal permetezünk réztartalmú szerrel a gombák és a baktériumok ellen, mert ilyenkor könnyűszerrel fertőznek. A kéntartalmú szerek a lisztharmat és az atkafertőzés megelőzésére, gyérítésére szolgálnak. Az olajos készítmények a tetűfertőzést állíthatják meg, a Bacillus thuringiensis-tartalmú készítmények a hernyók és a burgonyabogár ellen használhatóak.
TIPP
Házilag készített permetezőszerek között talán a csalánlé és a zsurlólé a legismertebbek. Ezek erősítik a növény szöveteit, így azok sokkal ellen-állóbban lesznek.
Fotó: fotolia
