Az esőkert lényegében olyan mélyedés a kert egy, a háztól távolabbi pontján, ahová a csapadék lefolyik, és rövid időre megáll. Persze ettől még nem lesz azonnal esőkert a terület: tervezés nélkül ugyanis csak egy nagyobb pocsolya gyűlik össze. Ha azonban a mélyedést megfelelő földdel feltöltjük, és ide illő növényekkel beültetjük, már más a helyzet – erre jó példa az alábbi képen látható pünkösdfürdői kert is.
Villámárvizek kezelése
Az esővizet tilos a csatornába vezetni. Sokan ezért vízgyűjtő tartályokat ásnak a kertben, és onnan öntöznek. Az esőkert segítségével hasonló módon takarékoskodhatunk a locsolással, csak így megspóroljuk a földmunkát és a tartály bekötését. A nyári intenzív zivatarok alatt kialakuló villámárvizek kezelésére kifejezetten jó ez a megoldás. A leérkező víz ugyanis az esőkertben lelassul, jelentős része megáll, majd továbbszivárog.
Lejtős telkek előnyben
Szerencsés, ha eleve lejt a kertünk és van benne olyan mélyedés, ami szinte magától kijelöli az esőkert helyét. Ha nem, akkor némi földmunkával kell ezt létrehoznunk. Válasszunk a háztól távolabbi pontot, hogy az alapozás és az épület vízszigetelése ne kapjon extra terhelést. 8-10 méter távolság bőven elegendő. A kiásott gödör körülbelül 80-100 centi mély legyen. Ne ijedjünk meg, csak azért van szükség ekkora mélységre, hogy a megfelelő talajrétegrendet kialakítsuk benne. A végén majd csak 15-30 centis mélyedés marad, amit a növényeink nagyrészt el is fognak takarni.
Zabolázzuk meg a vizet!
A vizet az ereszcsatornától odaterelhetjük például egy kavicsokkal töltött, fóliával bélelt sekély árokban. Ez eső esetén lassú patak, száraz időben pedig kavicsos út lehet. Ha sajnáljuk a felületet, vagy nem illik a kertünkbe, a talajfelszín alatti csővezeték is jó, ami az esőkert széléig szállítja a csapadékot. Itt meg kell fékeznünk, hogy ne nagy sebességgel érkezzen a mélyedésbe – ezt a kifolyóhoz épített kavicsággyal tehetjük meg. Ugyanezzel béleljük ki a 80-100 centis mélyedés alját is, hogy a víznek a talaj alsóbb rétegeibe való beszivárgását is biztosítsuk.
Így áll össze a talaj
A következő lépésben 60% homok, 20% komposzt és 20% kerti talaj keverékéből készített közeggel töltsük fel a gödrünket úgy, hogy 30-40 centisre csökkenjen a mélyedés. Ez a keverék jól elvezeti a nedvességet, ugyanakkor megfelelő a növényeinknek is. Kiváló szűrőképességgel rendelkezik, felfogja a víz szennyeződéseit. Erre a talajrétegre már csak 10 centi mulcs, vagy ha jobban illik a kertbe, kulékavicsfedés kerül, így alakul ki a végleges, 15-30 centi mély esőkert felszíne.
Itt mindig nyílik valami
Végül már csak növényeket kell beültetnünk. Az esőkertek fő lakói az évelők, de nem ritka, hogy a közelükbe cserjéket, fákat is telepítenek, hiszen azok is hatalmas vízfelszívó képességgel bírnak. Nyugodtan népesítsük be változatos növényekkel, így mindig lesz valami, ami éppen nyílik vagy színesedik. Használhatjuk az íriszeket, a sásliliomokat, a vízi mentát, a réti füzényt, a sásféléket, a díszfüveket, a tollbugákat, a szélein pedig a varjúhájféléket és még sok mást.
Az állatokat is védjük
Az így beültetett kertrészlet kellemes klímát biztosít, hiszen eső után még 1-2 napig nedves a környezete, amivel hűti a levegőt. Rengeteg állatnak nyújt menedéket a forróság elől, természetes vízszűrőként működik, javítja a kert vízmegtartását, és természetközelivé varázsolja azt. Végül pedig, akik arra gondolnak, hogy az így kialakított terület szúnyogteleppé teszi a kertet, tévednek: az esőkert nem árok és nem kerti tó, eső után 1-2 napig áll benne a víz, ami a szúnyoglárva kifejlődéséhez kevés.
Szöveg: Kiszel Péter
Fotó: adobestock
