A legutóbbi népszámlálás adataiból az derül ki, hogy a hazai háztartások több mint harmadában csupán egyetlen ember él. Azaz itthon 1,4 millió lakásban csak egyvalaki él hivatalosan. A 30–64 év közöttiek (691 ezer fő) vannak a legtöbben, valamivel kevesebben a 65 éves és idősebb korosztály tagjai (614 ezer). A 30 évnél fiatalabbak közül 119 ezren élik egyedül a mindennapjaikat.
A számok arról persze nem mesélnek, hogy egyszerűen csak egyedül élnek, vagy esetleg magányosak ezek az emberek. Jól tudjuk, a Covid óta még nagyobb kihívást jelenthet az egyedül élés. Hiszen a bezárkózás során gyakran előfordult, hogy az egyedüllét magányba fordult. Ez bizony sok problémát okozott és okoz még ma is. Sokan nagyon nehezen illeszkednek vissza a közösségbe.
Érdemes arról beszélni, hogy kell-e tenni, és ha igen, miért és mit az egyedüllét ellen. Szerintem a legfontosabb az, hogy küzdjük le a lustaságot, az érdektelenséget. Mert veszélyes ez a hozzáállás! Hiszen éppen így történhet meg, hogy ha az egyedül élő nem mozdul ki, könnyen elmagányosodhat.
Vessük el tehát az első gondolatokat: minek mennék bárhova, jó nekem egyedül is, nincs kedvem idegenek közé menni. Mert higgyék el, minél többet vagyunk egyedül, annál hajlamosabbak lehetünk a szorongásra. És minél szorongóbb valaki, annál inkább félhet attól, hogy társaságba menjen. Ha ezt az ördögi kört meg tudjuk valamilyen módon szakítani, máris sikerül megtennünk az első nagy lépést az egyedüllét ellen. Mozduljunk ki! Menjünk közösségbe! Megsúgom, velem is előfordul, hogy nagyon nincs kedvem elmenni valahova, aztán erőt veszek magamon, és végül nagyon jól érzem magam. Utólag bántam volna, ha nem mentem volna el.
És ha már a kimozdulásra buzdítok, hadd hívjam fel a kedves Olvasó – elsősorban a senior korúak – figyelmét, hogy október végén Budapesten ismét lesz egy kétnapos program, ahol minden együtt lesz, amitől mi, idősödők jól érezhetjük magunkat: életmódprogramok, egészségügyi tanácsadás, különböző szűrések és a nosztalgia jegyében szórakoztató programok. Amikor emberek között vagyunk, máris élettelibbnek érezzük magunkat. Ha nem maradnak otthon, ott személyesen találkozhatunk!
Szeretettel: Judit
