Úgy érzi, ennyi évtized után belecsontosodott az egyedüllétbe, de ő ezt nagyon szereti, nem is tudná már másképp elképzelni a mindennapjait. Személyes életéről és az egyedül élés velejáróiról Vadas Henriettának, az Egyedülfekvők.hu oldal alapítójának mesélt.
Csúnyán bántak vele a férfiak
Görög Ibolya protokollszakértő nemcsak az illemszabályokról és a megfelelő viselkedési formákról tud hitelesen beszélni, hanem az egyedül élésről is. Már több mint négy évtizede követi ezt az életmódot, a lehető legpozitívabb hozzáállással. Az Egyedülfekvők.hu oldalnak adott interjújában elmondta, szerinte az egyedül élés elsősorban választás kérdése. Ő is tudatosan döntött e mellett, méghozzá elég fiatalon, 35 évesen.
„Volt egy nagy szerelmem, amelyből házasság lett, de fél év után véget vetettem ennek. Utána hozzámentem egy másik férfihoz, aki ugyancsak csúnyán bánt velem, úgyhogy tőle is elváltam. Időközben kiderült, hogy nem lehet gyerekem, és akkor leültem átgondolni a helyzetemet. Mondtam magamnak, hogy
»Görög, akkor most döntsd el, hogy itt fogsz nyavalyogni évekig, hogy nincs se párod, se gyereked, vagy azt mondod, hogy hú, de jó, hogy nincs senkim!«
Én az utóbbit választottam. Úgy voltam vele, hogy kipróbáltam, nem sikerült, most már menjen férjhez más” – mondja derűsen Ibolya.
Hozzáteszi, akkori munkája annyira lefoglalta, hogy ha akart volna, akkor sem tudott volna családot alapítani. Protokollfőnöki pozíciója teljes embert kívánt, ebben élte ki magát annak idején. Most, 77 évesen is sokat dolgozik, rendszeresen tart előadásokat, így továbbra sem érzi magát magányosnak. Elmondása szerint nagyon élvezi az egyedüllétet, azt, hogy a maga ura, és senkihez sem kell alkalmazkodnia.
Ez is érdekelhet: Annak idején egyik napról a másikra rúgták ki: így él most Görög Ibolya protokollszakértő
„Nagyon szeretem, hogy azt csinálok itthon, amit csak akarok. Be tudom úgy osztani az életemet, hogy nem kell figyelembe vennem másokat. Ez lehet, hogy önzőség, de egyfajta önvédelem is. Azt kell mondanom, hogy idős koromra még jobban megszerettem az egyedüllétet, meg is zavarodnék, ha lenne itt valaki velem a lakásban” – meséli.
A kiszolgáltatottságtól tart
Úgy érzi, mára már belecsontosodott az egyedüllétbe, ritkán mozdul ki otthonról. Bár van néhány jó barátja, akikkel szokott találkozni, jobban esik neki a lakásában eltölteni az idejét. Amit viszont nem szeret az egyedüllétben, az a kiszolgáltatottság. Mivel mindig is önálló volt, szívességet is nehezen fogad el másoktól.
„Kifejezetten rosszul viselem, ha valaki segíteni akar nekem, de vannak olyan helyzetek, amikor nem tudom ezt elkerülni.
Szerencsére ilyenkor van kihez fordulnom. Van egy Editkém, aki már több mint 30 éve jár hozzám hetente takarítani, és ha kell, beszerez nekem dolgokat. Mellette pedig ott a taxis barátom, aki 23 éve a sofőröm, és ismerem a családját is. Tudom, hogy ha bármikor gyors segítségre lenne szükségem, akkor rájuk számíthatok. Ahogy Zsuzsa barátnőmre és szintén orvos férjére vagy Dórira, aki szintén több mint 35 éve a barátnőm” – állítja.
Aktív tevékenységgel telnek a napjai
Ibolyának pontos napi rutinja van, és ha valami miatt felborul a rend, akkor kibillen az egyensúlyából, ilyenkor úgy érzi, mintha csak fél lábon állna. Azokon a napokon, amikor előadása van, igyekszik mást nem csinálni, mert ez elég sok energiáját elveszi, főleg, ha vidékre kell utaznia. Amikor nem tart előadást, akkor a mozgásé, a munkáé és a feltöltődésé a főszerep.
„Minden reggel lemegyek gyalogolni egy fél órát, aztán megreggelizem, leülök a gép elé, megválaszolom az e-mailjeimet. Elkezdek dolgozni, beszélek a csajokkal a Facebookon, és 11 óra felé megiszom egy kétdecis proseccót. Utána megebédelek, alszom egy picit, és délután nyugdíjas vagyok. Olyankor bekapcsolom a tévét, nézem a doku-csatornákat, és közben kötögetek. Később megnézem a híradót, szobabiciklizek, 8 óra környékén pedig lefekszem, és olvasok. Olvasás nélkül nem lehet élni” – emeli ki.
Nem érdemes keseregni az egyedüllét miatt
Görög Ibolya az Egyedülfekvők.hu-nak elmondta, úgy látja, a nők manapság azért választják inkább az egyedüllétet, mert akárkivel nem jönnek csak úgy össze, megnőttek az igényeik a férfiakkal szemben. Hozzáteszi, régebben egy nőnek egyetlen célja volt, hogy férjhez menjen, lehetőleg „jól”, mert nem volt más egzisztenciája. Ma viszont más a helyzet, a nők ki tudják ezt építeni maguknak, és így megállnak a saját lábukon.
A protokollszakértő szerint a legfontosabb, hogy bármilyen helyzetben is legyünk, örüljünk az életünknek. Az a meglátása, hogy az egyedüllétet nem érdemes negatívan megélni, sőt, ki kell élvezni minden percét, mert az embernek csak egy élete van.
Ez is érdekelhet: Görög Ibolya protokollszakértő intelmei: Mit illik és mit nem, ha együtt ünnepel a nagy család?
