Nemrég olvastam egy interjúdat, amiben arról mesélsz, hogy a Pretty Woman vége korántsem volt olyan romantikus.
Nagyon-nagyon kezdő koromban volt egy icipici produkciós cég, amelyik a forgatókönyvvel foglalkozott, és ebben úgy ért véget a sztori, hogy a lányt kidobja egy sofőr a kocsiból, és utána vág némi pénzt, mindezt egy sötét, koszos környéken. Hát ez nem az a film, amiben szívesen szerepeltem. De a projekt finanszírozása szétesett, a cég megszűnt, és engem egyik percről a másikra kirúgtak. Fuccsba ment a főszerepem. Az volt a mázlim, hogy az egyetlen megmaradt lelkes producer elvitte a könyvet a Disney-hez. És így született meg az a Pretty Woman, amit a közönség végül ismer és szeret.
Oscar-díjas vagy. Milyen tanácsot adnál egy kezdő színésznőnek?
Soha semmilyet. Mert nem én vagyok az, akihez tanácsért kell fordulni. Szerintem egyébként se használ semmilyen tanács. Csak a tapasztalatok, az élmények érnek valamit, az, amit te magad csinálsz. Szeretem, amit csinálok. Szeretem a szakmámat. Szeretek belebújni mások bőrébe. Soha nem voltam elkényeztetve, hogy nekem csak az a szerep jó, amit én szeretnék.
Folytatás a Meglepetés magazinban!