Ezotéria

Szellemhajók dermesztő történetei: „Mindenki halott, én is meghalok”

A félelmetes kísértethajók legendái nemcsak évszázadokkal ezelőtt, de még ma is élnek. Ha pedig azt hinnénk, hogy a modern világban nem fordulhat elő, hogy egy hajó legénysége nyomtalanul eltűnik, vagy éppen a vizek vándorai szellemhajókkal találkoznak, akkor nagyon tévedünk.
ezotéria szellemhajó

Szerencsétlenséget hoz

A bolygó hollandi legendája az egyik legfélelmetesebb tengerésztörténet. Olyannyira rettegtek a matrózok a kísértethajótól, hogy amikor arra a területre értek, ahol a feltételezések szerint a szellemek vitorlása bolyong, inkább a kabinokba vonultak, nehogy megpillantsák a baljóslatú hajót. A történet szerint egy holland kapitány szörnyű viharba került a térségben, és bár a vitorlás több helyen megsérült, újra és újra szembeszállt a hullámokkal. Elkeseredésében azt kiabálta, ha kell, ítéletnapig itt fog hajózni, de megkerüli a Jóreménység fokát. Az égiek pedig, úgy tűnik, meghallották a szavát, hiszen még évszázadokkal később is találkoztak a tengeren az elátkozott kapitánnyal és legénységével. A legenda szerint mindig éjjel tűnik fel a vitorlás, vörös fényben izzik, és aki meglátja, arra szörnyű szerencsétlenség vár. Többek között a későbbi V. György király is beszámolt a bolygó hollandival való találkozásáról, amikor kadétként szolgált. Visszaemlékezéseiben azt írta, az a matróz, aki először megpillantotta a szellemhajót, lezuhant az árbócról és meghalt, ahogyan a parancsnok is megbetegedett, és néhány nap múlva elhunyt.

Rossz előjelek

A tengerészek számos babonában hisznek. Többek között abban, hogy nem hoz szerencsét, ha nő lép a fedélzetre, illetve, hogy balszerencsés, ha egy hajót átneveznek. A Mary Celeste esetében mindkét hibát elkövették, így nem csoda, hogy hátborzongató jövő várt rá.

Az eredetileg Amazon néven bejegyzett hajó később kapta a jól csengő női nevet, végzetes útján pedig a legénység mellett a kapitány felesége és kislánya is a fedélzeten volt. A hajó 1872-ben egy etanolszállítmánnyal kelt útra, majd nyomtalanul eltűnt. Néhány nappal később a Dei Gratia személyzete egy szabadon hánykolódó vitorlásra lett figyelmes. Néhányan átmerészkedtek a hajóra, ahol egyetlen lelket nem találtak. A matrózok beszámolója szerint a fedélzeten több hónapra elegendő ételt és italt tároltak, és az utasok és a legénység tárgyai is sértetlenek voltak. Állítólag a kapitány órája még ketyegett, sőt, mielőtt a fedélzetre léptek, hallani vélték, hogy a feleség a harmóniumon játszik, majd hirtelen csend lett. Számos elképzelés látott napvilágot, hogy mi történt a Mary Celeste-n. Mivel dulakodásra utaló nyomot nem találtak, a kalóztámadás lehetőségét kizárták. Van, aki szerint egy, az óceánon kialakuló víztölcsér kiszippantotta az utasokat, bár ennek ellentmond, hogy az emberi testnél könnyebb tárgyak a helyükön maradtak. Az biztos, hogy az utolsó bejegyzést a hajónaplóba november 24-én írták; ekkor semmi nem utalt arra, hogy a vitorlás soha nem éri el célját.

Tíz éve eltűntek

A XX. században is történtek rejtélyes, megmagyarázhatatlan esetek a tengeren. Amelyek – ismerve a technika fejlettségét – talán még hátborzongatóbbak, mint az évszázadokkal ezelőtt történtek. Az egyik ilyen szellemhajó a Kaz II. 2007 áprilisában, Ausztrália partjainál egy hánykolódó jachtra lett figyelmes egy helikopterpilóta. Miután a fedélzetre léptek a mentőcsapat tagjai, megdöbbenve tapasztalták, hogy motor még jár, a térképek az asztalon, a rádió és a GPS működik, a mentőmellények a helyükön, ahogyan az utasok értékei is érintetlenül pihentek, az étkezőben meg volt terítve. A jachtról nem futott be vészhívás, és úgy tűnt, minden működőképes. Az ötvenes, hatvanas éveikben járó férfiak – egy testvérpár és barátjuk – mindannyian tapasztalt és tehetséges tengeri medvék, akik gondosan megtervezett útvonalon haladtak. És mindhárman nyomtalanul eltűntek. Több mint tíz éve nem akadtak a nyomukra.

„Mindenki halott, én is meghalok”

1947 júliusában két, a maláj Malaka-szorosnál hajozó gőzös morzeüzenetet fogott: „S. O. S… S. O. S…S. O. S… Urang Medan tehergőzös… parancsnok és legénység halott… senki sincs már életben.” Majd csend lett. Végül a következő néhány szó érkezett: „…most én is meghalok…” A Silver Star és a City of Baltimore döbbenten vette az üzenetet, és bemérték a hajót, ahonnan a segélyhívás érkezett. A holland Urang Medan volt az. A fedélzetre lépve borzasztó látvány fogadta őket: mindenhol vicsorgó holtestek feküdtek, mintha karjukkal védekezni próbáltak volna valami ellen, bár nem találtak rajtuk külsérelmi nyomot. Vannak, akik úgy gondolják, ufók végeztek a tengerészekkel, míg mások számára gyanús jel, hogy ilyen néven nem szerepelt hajó a nyilvántartásban. Szerintük valamilyen mérgező anyagot csempészhettek titokban, és a megsérült hordókból szivárgó anyag reakcióba lépett a vízzel, amely észrevételnül gyilkolta meg a matrózokat. A halottakat Szingapúrba szállították, ahol igazságügyi orvosszakértők vizsgálatnak vetették alá a tetemeket. Semmilyen rendellenességet, elváltozást vagy idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak. Amikor az Urang Medant el akarták vontatni, tűz ütött ki, és a hajó elsüllyedt, örökre magába zárva titkait.

Fotó: shutterstock, profimedia