Figyelemre méltó sikereket aratott a színház és a zene világában, miközben televíziós karriert is épített. Most egy olyan koncertre készül, amely az életútja lenyomata is.
„Megpróbálom a karrieremet végigvezetni a kezdetektől, nem lesz benne ugyan az iskolai zenekar, a tükör előtti bohóckodás, hanem 1994-től, az első gázsimtól számolom. A Jókai utcában, egy szórakozóhelyen volt az első fellépésünk, amiből az újpesti éjjel-nappali hamburgerezőben tudtunk venni egy hamburgert. Sok kaland, szakmai öröm és nehézség várt, ennek a zenés részét fogom áttekinteni. A vendégeim pedig az életem állomásainak fontos szereplői lesznek.”
Az idő múlását lehetőségként éli meg
Az ötvenhez közeledve másként látja önmagát és a céljait.
„Az idő múlását lehetőségként élem meg, mert változom. Vannak olyan dalok, amelyeket húszévesen a világ legtermészetesebb dolga volt ugrabugrálva, lázadva elénekelni. Most is meg tudom csinálni, de nem akarom megvárni, hogy mások mondják ki: ezt már nem kéne. Kezdőként még arról énekeltem, milyen lehet majd egyszer művésznek, ismertnek lenni. Ezt ennyi idősen már nem lenne hiteles előadnom, de felidézni lehet” – meséli Zoli, aki már fiatalon is kereste az egyensúlyt az életében.
„Aki az egyik oldalt habzsolja, az hajlamos a szélsőségekre, és könnyen elbillen a másik irányba is. Olyan típus voltam, aki egyik nap még őrülten akar valamit, de ha egy apró részlet nincs a helyén, akkor az egészet inkább hagyja. Ez a maximalizmus hátulütője, ugyanakkor visszásság, hogy mindenben képes vagyok fatalista lenni, úgy gondolni, hogy bármit is teszek, a dolgok úgy történnek, ahogy meg van írva. Kívülről nem látszik, de ott van bennem a belső őrlődés.”
Azt mondja, az idő múlásával az élete szinte minden területén érzi a változást. „Hál’ Istennek, egészségügyileg minden szuper, a nemrég csináltatott vérképemen minden érték zöldben volt. Mondjuk, mindig odafigyeltem magamra.
A legintenzívebb időszakokban rendesen ki volt használva a szervezetem, szinte sportolói teljesítményt nyújtottam testileg.”
Ma már nem harcol annyit, mint korábban
Azt mondja, megfontoltabb, tudatosabb lett, már nincs benne annyi lázadás.
„Korábban nagyon elégedett voltam magammal: de jó esetben előbb-utóbb felismeri az ember, hogy ez így nincs rendben. Ez nálam is így volt, a mai napig folyamatosan dolgozom ezen. És akkor jön az a bizonyos közhely: minél nagyobb a tudás gömbje, annál nagyobb felületen érintkezik a nemtudással.
Vagyis minél jobban megismered önmagad, annál inkább látod, mennyi minden van még, amit nem tudsz.
Ma már nem görcsösen csinálok dolgokat, és beláttam, hogy nem kell annyira harcolni. Fiatalon lehet lázadónak, forradalmárnak lenni, de az ötvenhez közelítve meg kell egy kicsit nyugodni. Ez időnként elég jól megy, de nem vagyok minden pillanatban elégedett magammal. Alapvetően forrongóbb, szorongóbb típus vagyok” – mondja Zoli, aki sosem másokhoz hasonlította magát.
„Ha huszonévesen tudom, hogy itt fogok tartani közel az ötvenhez, nem hiszem, hogy kezet fogtunk volna. Talán mostanra eljutottam oda, hogy elfogadjam: nem kell mindent azonnal megvalósítani. Emberi léptékben élek, és ebben is megvan a teljesség.”
Ez is érdekelhet
A példamutatásban hisz a gyereknevelésben
Zoli az apaság megélését és az ebben való kiteljesedést tartja élete legfontosabb feladatának. Nagylánya, Zorka idén tölti be a 18-at, míg kisebbik lánya, Flóra augusztusban lesz négyéves.
„Tizennégy év van a lányaim között. Szörnyű lenne, ha még mindig abban az állapotban lennék, mint Zorka születése idején. Azóta én is sokat változtam, és a világ is egészen más lett. Akkor a szakmámnak éltem, most sokkal jobban tudok a családi életre koncentrálni. Érettebb szülő vagyok, és teljesen másként élem meg az apaságot. Jelen tudok lenni, figyelni, kapcsolódni” – mondja Zoli, aki fontosnak tartja, milyen útravalót ad a gyerekeinek.
„Mondhatok bármit, a gyerekek úgyis azt csinálják, amit akarnak. De a példa, amit látnak, az maradandó. A beszélgetések, a tanácsok csak melléktermékei annak, ahogy szeretnéd, hogy legyen. Valahol az ideális és a valóság között van az a minta, amit továbbadunk. Lehet, hogy elmondod, milyen életet szeretnél nekik, de igazán abból tanulnak, amit megélünk, és amit valóban megteszünk a saját gyarlóságainkkal, győzelmeinkkel együtt.
Ezeket fogja ellesni és magáévá tenni. Azzal lehet nevelni, ha példát mutatunk.”
Figyel a jelekre
Zoli hisz a spiritualitásban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek úgy, ahogy. „Ma a tudomány olyan szinten tart, hogy nem kell feltétlenül spirituálisnak nevezni, ha valaki hisz abban, hogy van valami több. Már Einstein idejében is téma volt, hogy a fény egyszerre viselkedik részecskeként és hullámként, attól függően, hogyan figyeljük meg. Ez a teória egyenesen el is vezethet odáig, hogy minden, amit látunk, a megfigyelés állapotában létezik. A jeleket mindig figyelem, folyamatosan jelen vannak az életemben, a kérdés csupán az, hogy felkapjuk-e rá a fejünket, és meg akarjuk-e érteni.”
Fotó: Borzi Vivien, Korponai Tamás, archív
