Olvasni jó, írni meg muszáj. Hogy legyen mit olvasni akkor, amikor az élet különös módon időt teremtett rá. Mi ezért írunk, hogy önök olvashassák. Azt, hogy a többiek hogy bírják, hogy fognak össze, hogy segítenek egymásnak. Mi ezzel próbálunk segíteni.
Fogjuk egymás kezét
Egy hete egy chat-ablakon tartjuk a kapcsolatot azokkal, akikkel eddig a napunk nagy részét töltöttük: a kollégáinkkal, akik jó néhányan a barátaink is. Mi minden nap együtt ebédeltünk, így most délben elküldjük egymásnak a képét az aznapi menünknek. És amikor vége a munkaidőknek, ugyanúgy elköszönünk egymástól, mintha a szerkesztőségből indulnánk haza. A technika segítségével fecsegünk, cikket írunk, tördelünk, képeket válogatunk, ahogyan eddig és hiszünk benne, hogy hamarosan újra együtt lehetünk. De önöket addig is, egy percre sem hagyjuk magukra.
Felfedezzük újra a családunkat
Az odafigyelés, a türelem, az empátia minden eddiginél fontosabb. És az is, hogy közelebb kerülhetünk egymáshoz a beszélgetések, játékok által. Most mi is szorosabbra fűzzük a családi szálakat. Lesz elég idő most arra, hogy visszataláljunk egymáshoz.
Mi sem tudunk minden választ
Vajon mi lesz? És mikor? És kivel? És mennyire? Ezekre a kérdésekre mi sem tudunk választ adni, de igyekszünk hétről hétre a legtöbb praktikus tudnivalót belegyömöszölni kedvenc magazinunkba, hogy önök felkészültebben várhassák velünk a dolgok jobbra fordulását.
Segítünk kikapcsolódni
Kezdettől fogva fontosak lapunk életében a rejtvények, feladványok, amelyeket önök, az Olvasók olyan remekül megoldottak. Most egy világméretű, sosem látott, sokszor ijesztő feladvány áll mindannyiunk – a lap és olvasói – előtt, de biztosak vagyunk benne, hogy együtt ezt is meg fogjuk oldani.