A diákok többségének az iskolakezdés komoly stresszforrás. Az izgalom érthető, főleg, ha egy teljesen új közegbe kell beilleszkedniük. Ám vannak, akik kifejezetten félnek szeptember elsejétől, sőt olyan is előfordul, hogy alvásproblémákban, étvágytalanságban, megváltozott viselkedésben, agresszióban nyilvánul meg a szorongás.
Mitől szoronghatnak?
Számtalan oka lehet annak, ha egy gyerek retteg az iskolától, íme közülük néhány:
- Új közeg: Az elsősöknek, illetve azoknak, akik új iskolában kezdik a tanévet, az ismeretlen terep jelenthet kihívást, leküzdendő akadályt.
- Elválás a szülőktől: Bár az óvodában már hozzászokhatott a gyerek, hogy el kell válnia a szüleitől, elsőben újra meg kell ezzel küzdenie. Ismeretlen pedagógusok, idegen osztálytársak, teljesen más környezet és szabályok várnak a kicsikre.
- Nem lesz elég: Nagyon sok gyerek hallja már óvodás korában, hogy az iskola a munkahely, ahol helyt kell állni, tanulni kell, nem lehet annyit játszani, stb. Ezek a viccesnek szánt kijelentések azonban komoly félelmet kelthetnek benne. Ezt erősíti, ha úgy érzi, csak akkor fogják szeretni, ha jól tanul, jó jegyeket visz haza, és nem vallhat kudarcot.
- Bántani fogják: Az internet, a közösségi média tele van erőszakos, agresszív gyerekekről szóló történetekkel, a mai fiatalok pedig meg is találják ezeket, emiatt kortól függetlenül – nem csak azok, akik új közösségbe kerülnek – retteghetnek attól, hogy valamelyik osztálytársuk bántani, zaklatni fogja őket.
- Családi problémák: Az otthoni nehézségeket, vitákat, feszültséget még nehezebb kezelni a gyerekeknek a mindennapi stressz – így az iskolai szituáció – során.
Ez is érdekelhet
Mi mindent tehetünk?
Kovács Etelka pedagógus mutat néhány tippet, amelyek segíthetnek.
„Nagyon fontos, hogy szülőként, nagyszülőként komolyan vegyük a félelmet, és próbáljuk megnyugtatni a gyereket, biztosítsuk arról, hogy nincs egyedül. A nyílt kommunikáció és a közös megoldáskeresés segíthet mérsékelni a félelmet. Ha egyedül nem tudjuk megnyugtatni, akkor kérjük bátran a pedagógus segítségét, vagy forduljunk szakemberhez, pszichológushoz” – mondja a szakkmber.
Beszélgessünk minél többet a gyerekkel
Meséljünk neki történeteket a mi gyerekkorunkból, osszunk meg vele humoros, kedves iskolai élményeket. És tudatosítsuk benne, hogy hozzánk mindig fordulhat.
Tanuljunk meg kérdezni
A „Várod már az iskolát” kérdésre a gyerekek kapásból rávágják: nem. A „Mi történt az iskolában” kérdésre pedig a semmi a leggyakoribb válasz. Ezek helyett kérdezzünk konkrétabban. Például: Kíváncsi vagy arra, hogy kik lesznek az osztálytársak? Szeretnél a nyári élményekről mesélni a barátaidnak? Mi az, amitől tartasz az iskolával kapcsolatban? Mi volt a legjobb dolog ma az iskolában? Mi az, ami aggaszt? Kivel játszottál a szünetben?
Barátkozzunk a hellyel
Még a nyári szünetben menjünk el az iskolához. Járjuk be az otthonunk és az iskola közötti útszakaszt. Ha több módon is eljuthatunk az intézménybe, akkor próbáljuk ki mindegyiket. Az iskolákban általában van nyári ügyelet, ha az elsős gyerek fél az ismeretlentől, és van rá mód – telefonos egyeztetés után –, menjünk el, járjuk körbe a sulit a gyerekkel, mutassuk meg neki a leendő osztálytermét.
Pozitív megerősítés
Meséljünk arról, milyen sok új élmény vár rá, milyen érdekes, fontos dolgokat fog tanulni, és persze ne feledkezzünk meg a barátok említéséről sem.
Türelem és megértés
Hallgassuk végig a gyereket, engedjük panaszkodni, biztassuk, hogy bátran mondja el, ha valami bántja. Ilyenkor tegyük el a telefont, ne pakolásszunk közben.
Önbizalom-erősítés
Ne támasszunk túl nagy elvárásokat a gyerek felé. Tudatosítsuk benne, mindegy, milyen bizonyítványt, jegyeket hoz majd haza, ha ő mindent megtett a felelet, dolgozat előtt, odafigyelt, akkor büszkék leszünk rá. Erősítsük a magabiztosságát, éreztessük vele, hogy bízunk benne, és pontosan tudjuk, hogy megállja majd a helyét az iskolában.
Közös öröm
Kimutathatjuk az érzelmeinket, de ne ijesszük meg a gyereket. Ne lássa rajtunk, ha valami felbosszant, esetleg mi is tartunk a tanévkezdéstől, mert akkor rá is átragad a félelem.
Találjunk ki egy titkos jelet,
egy mozdulatsort, ami segít a gyereknek megnyugodni, ellazulni, koncentrálni. Gyakoroljuk be alaposan, hogy szükség esetén automatikusan elő is tudja hívni. Ha például otthon, játék közben valami felbosszantja (nem talál egy építőkockát, a testvére eldugja a Barbie-t, stb.) csináltassuk vele ezt a mozdulatsort. Így már most tudatosíthatjuk benne, hogy dolgozatok, felelet előtt, vagy ha épp úgy érzi, nem tud már figyelni, akkor is segítségül hívhatja a titkos kódot.
Ismerősök keresése
Ha most kezdi az iskolát, középiskolát a gyerek, esetleg új intézménybe fog járni szep-tembertől, akkor próbáljunk még a szünetben megismerkedni – akár az internet segítségével – valamelyik leendő osztálytársával.
Sport
A mozgás jótékonyan hat stressz ellen, mert csökkenti a feszültséget, javítja a hangulatot, így, ha a gyerek nagyon feszült, menjünk el egyet biciklizni, sétálni és közben beszélgessünk.
Légzőgyakorlat
Tanítsuk meg a gyereknek, hogyan tudja a légzésével megnyugtatni önmagát. Ilyen például a csukott szájas légvétel. Szívjuk be az orrunkon lassan a levegőt, tartsuk bent egy picit, majd lassan engedjük ki csukott szájjal a levegőt. De kipróbálhatjuk a 4-7-8 technikát is: 4 másodpercig szívjuk be a levegőt, majd tartsuk bent 7 másodpercig, végül lassan fújjuk ki 8 másodperc alatt.
Ami még segít
- Az iskolai hétköznapokba nem könnyű belerázódni, főleg a hosszú nyári szünet vagy épp az óvoda után. Fontos, hogy már a tanévnyitó előtt próbáljunk meg rendszert vinni az életünkbe.
- A kialvatlanság, fáradtság minden gyerek dolgát megnehezíti, még azokét is, akik egyébként nem szoronganak az iskola miatt. Ezért nagyon fontos, hogy már augusztus utolsó hetében szoktassuk rá a gyereket a korai lefekvésre és persze az ébredésre, így mire kezdődik az iskola, ez már nem lesz gond.
- Fontos a közös, rendszeres étkezés. A megfelelő energiabevitel, a kiegyensúlyozott, vitaminokban gazdag táplálkozás segít, hogy mindannyian (szülők és gyerekek) is bírják a szeptemberi tempót. A közös étkezés pedig egy újabb lehetőség a beszélgetésre.
Fotó: archív
