Kötözésre fel!
Sokszor ültetünk cserjéket a kertbe, hol a virágjaikért, hol a zöldtömegükért, vagy a formájukért. Ősszel talán a formájukért tartott bokrokkal, cserjékkel van a legtöbb munka, annak érdekében, hogy a zord, téli időjárás nehogy tönkretegye őket. Az oszloposokat és a gömböket sajnos egy jelentősebb havazás könnyen szétnyomja, és hiába rázod le a felesleges súlyt a lombozatukról, nem áll helyre a formájuk.
- Megelőzésképpen tehát érdemes összekötni a lombjukat. Ez elvégezhető egy egyszerű kötéllel, melyet spirálvonalban körbetekerünk a lombozaton, a tőtől felfelé, úgy, hogy összefogja azt.
- Az oszlopos növekedésű növényeket érdemes kikarózni, és a karóhoz több ponton rögzíteni, nehogy az összekötözött koronával együtt, erős, szeles hóesésben, esőben, kiboruljon tövestől.
Ez is érdekelhet
Nyírjunk okosan!
- A sövényekben is nagy kárt tehet a hó, illetve az ónos eső által rájuk rakódó plusz súly is. A sövényeket persze körbe kötni nem lehet, hacsak nem oszlopos örökzöldekről van szó, és nincsenek összenyírva.
- Nyírott sövénynél a legjobb, ha ősszel, még egyszer utoljára megnyírjuk őket, így a hajtások már nem fogják annyira kifelé húzni a töveket.
- Amit még érdemes mérlegelni, az a sövény formájának kérdése.
- Sokan az egyszerű, hasáb, téglaformára nyírják a növényeket. Ennél azonban az enyhén trapéz alakúra nyírt sövények még a hótakaró alatt is jobban tartják az fazonjukat.
Takarót rájuk!
Az utóbbi időben számos mediterrán térségből származó növényről kiderült, hogy jobban bírja a telet, mint gondolnánk. Azonban nem árt vigyázni velük. Mivel a hazai klíma számukra nem természetes, jobb, ha nem kockáztatunk, és gondoskodunk számukra némi takarásról, ha túl hidegre fordulna az időjárás. A selyemmirtusz, a díszbanán, és hidegebb teleken még a füge is meghálálja, ha télire lombot, szalmát hordasz a tövére.
Így, ha vissza is fagynak tavasszal, a lombtakaró elbontása után kihajtanak tőről, és új korona nevelhető belőlük. Ráadásul a lombtakaró alatt nehezebben szárad ki a föld is. Zavaró lehet, hogy az összegereblyézett telken a szél a takarásra céljából felkupacolt lombot szétfújja. Ez ellen csak úgy védekezhetsz, ha a lombkupacot körbekeríted valamilyen szövettel, hálóval.
Indul a hajtás-stop!
A cserjéket ne metszd meg ősszel, ezt a munkálatot hagyd meg inkább tavaszra, amikor a fagy és hó kára után bőven lesz mit nyesegetni, és így még véletlen sem hajtanak ki új sarjak, ha enyhébb a november és a december. A friss hajtás ugyanis nem lesz télálló. Csak a megfelelően fásodott vesszők viselik el a zord időjárást, ezért is érdemes csökkeni az öntözés mennyiségét ősztől, hogy a hajtásnövekedés lelassuljon, leálljon.
Lepkekabóca és puszpángmoly
Sajnos kevés az olyan bokor és cserje, amin ne jelenne meg manapság az amerikai lepkekabóca. Először fehér vattacsomókat, és fehér, érintésre elpattanó állatokat tapasztalhatsz a növényeken, főleg a cserjék friss vesszein.
Később ez az állat kis, szürkés, repülésre képes, sima testet ölt, és immár érintésre nem elpattan, hanem a vessző takarásába sétál. Jópofa játék sétáltatni, de igen bosszantó a jelenléte, mert ugyan elsőre csak csúnya lesz a bokor tőle, ám később már korai lombhullás tapasztalható a szívogatása nyomán.
A populációjának valószínűleg egy nagyon hideg tél tudna gátat szabni, ami az utóbbi években nem volt, így permetezni kell. Az utolsó kezelés ősszel aktuális, minél előbb, mert az állat is készül a télre, és elvonul tojást rakni. Ellene érdemes védekezni: alaposan fújd körbe a cserjéket, különösen a sarjakkal teli részeket, mert az a kedvenc búvóhelyük.
A másik kártékony állat a puszpángok új gyilkosa, a selyemfényű puszpángmoly, mely ellen szintén ősszel kell védekezni. Néhány nap alatt végez egy bokorral, így fontos, hogy gyorsan lépj fel ellene.
Fotó: archív
