Csodás gyerekkora volt, szülei elhalmozták szeretettel. Az olvasás szeretetét szülei nevelték belé: édesanyja mindennap olvasott neki esti mesét, és ahogy cseperedett, folyamatosan kapta a könyveket – írta az Újságmúzeum.
Anyukája tanította otthon
Szülei az oktatását is fontosnak tartotta, olyannyira, hogy anyukája maga tanította írni, olvasni, sőt, latinra és finn nyelvre is.
„Ki kelhetett volna versenyre anyám óráival, amelyeken például gyakran szerepelt egy szorgalmas ember, akit úgy hívtak, állítmány. Azért hívták így, mert mindig állított valamit. Hol azt állította valakiről, hogy elment, vagy hazajött, vagy eszik, hol azt, hogy bátor, vagy gyáva…” – írta Magda édesanyjáról, akit rajongásig szeretett.
Nagyon sovány volt
Két tündér gyermeke volt Szabó Magda: „Sovány, beteges, meghízlalhatatlan kislány voltam”
A későbbi sikeres írónő így jellemezte akkori önmagát:
„Sovány, beteges, meghízlalhatatlan kislány voltam…”
A szülők még azt is megtették a változás reményében, hogy rokonokhoz adták hónapokra, hátha azok majd „tesznek rá” néhány plusz kilót. Csakhogy Magda nem tudta elviselni az új környezetét: egyszer például ollóval felhasogatta a bútorhuzatokat, csakhogy hazaengedjék.
Leginkább a fiúkkal játszott, de az általános iskolában már barátnői is lettek. Az Abigél című művet ez az időszak ihlette: „hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok nem csak kulturális, de emberi, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is világos volt előttem” – mondta Szabó Magda.
Szabó Magda életműve kerek egész
Ugyan tíz évet elvett tőle a kommunista rendszer. Egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ez alatt egy fővárosi gyakorló iskolában dolgozott pedagógusként. Érdekesség, hogy az akkori tanítványai között volt két későbbi népszerű televíziós, Egri János és Kovács P. József.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akivel 1982-ig, a férfi haláláig együtt élt. A sors szép, hosszú, tartalmas élettel ajándékozta meg az írónőt. Meg azzal a keggyel, hogy 90 évesen egy könyvvel a kezében aludjon el örökre…
Fotók: Fortepan/Hunyady József, Fortepan / Szalay Zoltán
