Joci azt meséli, ha eddig azt mondta, hogy nagyon elfoglalt, azt most legalább öttel kellene megszorozni. Ennek mégis örül, hiszen jó, hogy van mit csinálnia.
„A családom nélkül nem tudnék létezni, belőlük merítek erőt. A feleségemre mindenben számíthatok: ha nem tartaná kézben a háztartást, és nem teremtene nyugodt, kiegyensúlyozott otthont, bele is halnék. Óriási ajándék számomra, hogy nálunk ő biztosítja a harmóniát, miközben mindenben mellettem áll és támogat.”
Meglepetések a mindennapokban
Anitával huszonegy éve keltek egybe. Már a megismerkedésükkor tudták, hogy együtt szeretnék leélni az életüket.
„Hálás vagyok a házasságomért, a feleségemmel nagyon kiegészítjük egymást. Nálunk mindenki tudja a feladatkörét: én azt, hogyan kell egy nőt hercegnővé tenni, a feleségem pedig azt, hogy kell egy férfival bánni. Nem akarjuk átvenni egymás szerepét. Bár a hagyományos roma kultúrát nem tartjuk szigorúan, az viszont megmaradt, hogy a férfi a családfő, a fenntartó, aki a nagy dolgokban dönt, a nőt pedig a tenyerén hordozza. Ezek a szerepek nálunk nem elvárások, hanem természetesen működnek” – meséli Joci, aki szereti meglepni feleségét.
„Nagyon romantikus típus vagyok, sok dologhoz másképp viszonyulok, mint a legtöbben, például az ünnepekhez is. Nem tartom kötelezőnek, hogy csak születésnapkor vagy karácsonykor mutassuk ki a szeretetünket. Azt vallom, hogy egész évben nagyon kell szeretni. Szerintem a legnagyobb ajándék az, ha az ember a mindennapokban is meg tudja lepni a másikat. Nagyon szeretek örömet okozni.”
Ez is érdekelhet
Szülei példáját követi
Fülig szerelmes feleségébe Pápai Joci: „Tudom, hogyan kell egy nőt hercegnővé tenni”
Joci és Anita az esküvőjükön tett ígéretüket is komolyan veszik: jóban-rosszban kitartanak egymás mellett.
„Amikor a gyerekek kicsik voltak, sokszor küzdöttünk az elemekkel: nem álltunk jól anyagilag, mégis sikerült szép gyermekkort biztosítanunk számukra. Manapság azt látom, amikor egy nagyobb probléma adódik, a párok nagy része elválik. Én is rengeteg mindent elrontottam, vagy nem tökéletesen csináltunk, de az meg sem fordult a fejünkben, hogy külön utakon folytassuk. A gyerekeinknek soha nem kellett megtapasztalniuk, vagy azt érezniük, hogy az anyukájukkal elhagynánk egymást, vagy külön kellene élniük az egyik szülőjüktől.”
„Ez a legnagyobb stabilitás, amit adhattunk nekik.”
„Önzőségnek tartom, hogy sokan nem harcolnak a házasságukért, a gyerekeik lelki jólétéért és biztonságérzetéért. Pedig, ha ez kicsúszik a szülők kezéből, annak következményei vannak a gyerekekre nézve. Elkeserít, ha ilyet látok, hiszen nekünk a család mindennél többet jelent” – mondja a zenész, aki szüleinél is ezt a példát látta.
„Édesanyámék 53 éve házasok, szeretik, tisztelik egymást, és még mindig fogják egymás kezét. Naponta sétálnak a tóparton, példaértékű életet élnek, amit tanítani kellene a huszonéveseknek. Én is ezt próbálom átadni a gyerekeimnek: hogy a család a legnagyobb biztonság. A barátok jönnek-mennek az életünkben, olykor csalódunk is bennük, de bármi történjék, mindig ott vagyunk egymásnak biztos háttérként. Ez adja azt az alapot, amelyre az egész életet fel lehet építeni, és természetesen Istenre is támaszkodhatunk.”
Gyerekei nemsokára kirepülnek a fészekből
Hanna lánya már 20 éves, Zalán pedig 14.
„A fiamat leginkább a zene és a sport érdekli. Mindennap edzésre visszük, és onnan hozzuk haza, versenyekre járunk. Ez az ő választása volt, mi nem akartunk beleszólni, merre induljanak el a gyerekek. Hanna harmadéves az egyetemen, kitűnő tanuló” – árulja el Joci, akinek gyermekei még otthon laknak, de már teljesen önállóak.
„Egyrészről büszkék vagyunk rájuk, másrészt viszont ijesztő a gondolat, hogy pár év múlva kirepülnek a családi fészekből. Édesapáméknál is ez történt ennyi idősen, ők ilyenkor vállaltak még egy gyereket. Nálunk erről nincs szó, de az biztos, hogy új időszak kezdődik az életünkben. Amióta megszülettek a gyerekeink, soha nem voltunk kettesben, még lopott randikra sem szakítottunk időt. Annyira élvezzük a családi életet, hogy eszünkbe sem jutott, hogy nélkülük szervezzünk programot vagy utazzunk el. Most azonban, hogy már nagyobbak, elérkezett az idő, hogy bepótoljuk mindazt, ami eddig kimaradt. Most kezdjük igazán megélni a kettesben töltött idő szépségét.”
Fotó: Schumby Csaba, RTL
