Ha ő egyszer kinyitotta a száját! Pomócsi marad: sosem akart harsány lenni Kellér Dezső

Százhúsz éve, 1905. december 1-jén született Budapesten. Pályája már­ fiatalon a színház felé vitte, de nem a rivaldafény csillogása érdekelte igazán, hanem a színfalak mögötti világ. Íróként és dramaturgként kezdett dolgozni, és gyorsan kiderült, hogy a jelenetvezetés, a dialógus és a kabaré ­ finom ritmusa ösztönösen közel áll hozzá.

A két világháború közötti időszakban a magyar kabaré egyik megújítójaként tűnt fel: írásai frissességet, könnyedséget és kulturált humort hoztak egy olyan korszakba, amelyben a közönség gyakran a humort kereste menekülésként. Kellér aztán a Magyar Rádió egyik meghatározó munkatársa lett, ahol szerkesztőként és íróként sok legendás műsor létrejöttében közreműködött – írta a BEST Magazin.

A humor klasszikusa

A rádiós kabaré nagy időszakának egyik kulcs­figurája volt: olyan jelenetek, kuplék és konferanszok kerültek ki a keze alól, amelyek ma is a magyar humor klasszikusai közé tartoznak. Művei soha nem a bántó iróniáról vagy a szarkazmusról szóltak – sokkal inkább a ­finom meg­figyelésre, a társasági anekdota könnyedségére és a pesti élet hagyományos eleganciájára épültek. A színházban is meghatározó szerepet játszott. Évtizedeken át dolgozott a Fővárosi Operettszínház művészeti vezetőjeként, dramaturgjaként, ahol ízlésformáló alakjává vált a műfajnak. Gondosan ügyelt arra, hogy az operett mindig magas színvonalon, stílusosan és korszerűen jelenjen meg.

Fegyelem, rend és szakmai alázat

Sok rendezőnek és színésznek volt mentora, segítője – a műfaj iránti tisztelete áthatotta mindennapi munkáját. Bármennyire is könnyednek látszik az operett világa, Kellér tudta: a könnyedség mögött fegyelem, rend és szakmai alázat áll. Korszakalkotó volt a munkássága: Békefi Istvánnal dolgozták át a Csárdáskirálynőt és a Luxemburg grófját Honthy Hanna és Feleki Kamill számára.

Védjegye volt a kéztartása

Konferansziéként is legendaként emlegették: pontosan, elegánsan, mindig fegyelmezett humorral lépett színpadra. Soha nem akart harsány lenni, és éppen ez lett sajátos ereje. Tudta, hogyan kell egy mondattal oldani a hangulatot, miként lehet egy jelzéssel vagy pillantással komikussá tenni egy helyzetet. A magyar humor nagymesterei közé emelte az a képesség, hogy nemcsak írni, de előadni is tudta saját világlátását.

Védjegyévé vált jellegzetes tartása, a jobb kézzel a színházi függönybe kapaszkodó konferálás.

Kellér Dezső 1986-ban hunyt el. Színházi munkái, kabaréjelenetei, konferanszai és rádiós felvételei a magyar kulturális emlékezet fontos részei. Művészete arra emlékeztet, hogy a humor lehet elegáns, intelligens és ­finom – és hogy a színház igazi ereje épp abban rejlik, ha mosollyal mutat tükröt a világnak.