Sztár

Akit a Jóisten rátett a tenyerére: ilyen volt a valóságban az első szépfiú, Zenthe Ferenc

A történelmi karaktereket és romantikus szerepeket alakító jóképű színész nem bánta, hogy beskatulyázták. Zenthe Ferencre elsősorban a Tenkes kapitányaként emlékszik mindenki, másoknak A Szabó családból ismerős. Az Oscar-díjra is jelölt filmben szereplő színészt idős korában egy ország zárta a szívébe a Szomszédok Taki bácsijaként.
Zenthe Ferenc, A Tenkes kapitánya

A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész Rameshofer Ferenc néven született Salgóbányán, 1920-ban. „Véletlen” gyerek volt, bányamérnök édesapja már 50 éves volt, édesanyja 43, bátyja és nővére már szinte felnőtt, amikor Zenthe világra jött.

De állítása szerint ez nem okozott neki törést, örült, hogy itt lehetett, élhetett.

Gyerekként atletizált, futott, vitorlázott, később a foci lett számára a nagy szerelem és természetesen a színészet. Édesapja gyakran szervezett mozielőadásokat, ami akkoriban a Salgótarján melletti kis faluban ritka eseménynek számított. Zenthére azonban nagy hatással volt.

Kinevették az ízes beszéde miatt

Szülei „rendes” szakmát szántak neki, így közgazdaságtant tanult, de négy szemeszter után titokban felvételizett a Színművészetire. A színpadon Csokonait szavalt, ízes palóc akcentussal.

A felvételiztetők fennakadtak a kiejtésén, mégis felvették – háromezer jelentkező közül – Zenthe pedig átjelentkezett az akadémiára. A háború miatt félbehagyta tanulmányait, és már nem is ült vissza az iskolapadba.

1945-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd hét éven át vidéki színházakban játszott, míg 1952-ben a Madáchba került, ahol haláláig tag maradt. 

Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább. Hát lehet, hogy azért találtak meg – el? – a szerepek,

mert igyekeztem magam is rendes ember maradni.

Nem produkálni akartam magam – a Madáchnál a többiek sem – hanem játszani, együtt.” – nyilatkozta az MTI-nek 2005 januárjában, amikor a Nemzet Színésze címet megkapta.  

Ő volt Lúdas Matyi, Noé, Puck a Szentivánéji álomban, Jákob, a József és a színes szélesvásznú álomkabátban, és Noszty Pál, a Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban. 

A kor szépfiúja 

A színpadi sikerek meghozták számára a filmes szerepeket is. Először 1953-ban a Föltámadott a tenger című moziban szerepelt, amelyben Nagy Sándor bőrébe bújt, majd a Rákóczi hadnagya Fekete Miskájaként bizonyított. A jóképű színész elsősorban történelmi figurákat és romantikus szerepeket játszott. 

Szerintem nem baj, ha valakit beskatulyáznak, mivel az ember csakis egyfajta tudás, egyfajta eszköztár birtokában, bizonyos határokon belül képes megoldani a reá bízott feladatokat”

– nyilatkozta a színész.

2×2 néha 5 című komédiában Zenthe a humorát is megcsillantotta, és innentől sorra jöttek a filmszerepek: Fapados szerelem, Rózsa Sándor, Bors, Egri csillagok, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Prix kalandjai, A Pogány Madonna, Családi kör, Égig érő fő, Tüskevár.

A hangját kölcsönözte olyan népszerű rajzfilmekhez, mint a Misi Mókus kalandjai, a Süsü a sárkány, Szaffi, a Macskafogó, vagy Az erdő kapitánya.

Két filmet szeretett igazán

Idősebb korában mesélte egyszer, hogy két film miatt érdemes volt megszületnie. Az egyik a Tenkes kapitánya, amely nézettsége soha nem látott számokat produkált, ez volt a Magyar Televízió első és egyik legsikeresebb sorozata.

Zenthe pedig imádott a főszereplő Eke Máté karakterébe bújni, mert ahogy ő fogalmazott, jó volt a szerep és kiváló a csapat és oda volt a forgatás minden pillanatától. A film pedig olyan népszerűvé tette a színészt, mint keveseket a kortársai közül. 

másik legkedvesebb szerepe pedig Jób volt, a Jób lázadása című filmben, Temessy Hédi színésznővel az oldalán. Az 1983-ban készült magyar-német koprodukciót Oscar-díjra is jelölték.

Szabó István rendező pár évvel korábbi fődíja miatt végül egy másik alkotás vitte el a pálmát, de a Jób lázadása a San Remó-i filmfesztivál nagydíját elnyerte.  

Kiírták a sorozatból, de a közönség visszatapsolta  

Zenthe negyvenhét éven át játszott a Magyar Rádióban (1959 és 2007 között sugárzott) A Szabó család című teleregényben, amely Európa leghosszabb életű rádiós családregénye volt. Először Tibor szerepét játszotta, majd amikor a sorozat írói „vízbe fullasztották”, a hallgatóság felháborodott, így új szerepben, Kárpáthy Zoltánként visszahívták.

A színész az 1987-ben indult Szomszédok című teleregénynek is állandó szereplőjévé vált, a nyugdíjas taxisofőrként, Taki bácsiként. A kedves és bölcs szerepet Komlós Juci oldalán, tizenhárom éven át, a sorozat 1999-es befejezéséig alakította. 

Egy aktív nyugdíjas színész, amilyen én vagyok, keresve sem találhat magának lelkesítőbb elfoglaltságot, mint hogy a munkájával egy országnak példát mutasson:

egy aktív nyugdíjast nem lehet leírni.

Ráadásul engem ez az elfoglaltság személyesen keresett meg. Szembejött velem Horváth Ádám a folyosón, s megkérdezte, nem volna-e kedvem hozzá. Volt. Azt senki sem mondhatja el rólam, hogy világéletemben egy Oblomov lettem volna, de ritkán éreztem nagyobb kedvet szerephez, mint hogy öregedő éveimben magam adjak életkedvet, életmodellt, ha úgy tetszik: életet embertársaim öregedő éveinek. Takács Istvánnal azonnal megbarátkoztam, hiszen nagyjából olyan, mint én” – nyilatkozta a szerepről Zenthe.

Kétszer nősült Zenthe Ferenc: első feleségét eltemette

Komlós Juci és Zenthe Ferenc (Szomszédok c. teleregény)
Komlós Juci és Zenthe Ferenc a Szomszédokban

Első feleségével Oláh Katalinnal, aki olimpiai válogatott tornász volt, a Pécsen töltött évei ismerkedett meg, tőle született a fia, aki szintén a színészi pályára lépett. Felesége 1983-ban, 56 évesen, meghalt, ami nagyon megviselte a színészt, a családja körében volt mindig a legboldogabb.

1986-ban azonban ismét rátalált a szerelem, újra megnősült, és Gizellával maradt egészen 2006-ban bekövetkező haláláig. Zenthe Ferenc, aki 84 éves koráig aktívan dolgozott, tüdőgyulladásban hunyt el, 86 évesen.

Idős korára furcsállta a világot

„Sokszor olyan érzésem van, mintha nem is ezen a bolygón nőttem volna fel. Minden más volt az én időmben. Még a színház is. Ott csak tehetség kellett ahhoz, hogy érvényesülni tudj, ma ki kell találnod valamit, hogy felhívd magadra a figyelmet.

Nagy a könyöklés, hiszen hangos lett a világ. A szakma sem a régi már.

Mi még tiszteltük, szerettük a másikat, és sokszor segítettünk is egymásnak. Manapság ennek az ellenkezőjét tapasztalom. A kultúráról meg jobb nem beszélni. Ez valahol az élet rendje is egyben. Most a Pongóké a világ. Viszont csodálatos szerepeket játszottam, a filmektől lett nevem. Abban az időszakban évente készült negyven film, egész nyáron dolgoztam, ma pedig jó, ha kettőt forgatnak egy esztendőben.

Nekünk még volt lehetőségünk megmutatkozni.

Ha az ember ebbe a munkatempóba beleszokik, akkor vágyik rá. Amikor elmúltak ezek az aktív forgatási korszakok, hiányoztak, aztán elfogadtam, hogy nincs – mesélte utolsó interjújában.

Ez is érdekelhet

Fotó: archív