Kovács Erik és a barátja, Vinczellér Dávid 2016 nyarán ismerkedtek meg a mágneshorgászattal, amibe egyből beleszerettek.
„Egy videómegosztó oldalon bukkantunk rá erre a különleges hobbira – kezdi Erik. – Mindkettőnknek annyira megtetszett ez a Magyarországon akkor még teljesen ismeretlen dolog, hogy néhány napon belül beszereztünk egy megfelelő mágnest, és lementünk a Dunához, hogy kipróbáljuk.
Az első horgászatnál fogtunk néhány kukát meg rengeteg fémhulladékot, a másodiknál egy motorblokkot, harmadszorra pedig két horgászbotot és egyéb horgászfelszereléseket.
Az élmény annyira magával ragadott bennünket, hogy elkezdtünk videókat készíteni, és a felvételeket feltöltöttük az internetre, hogy ezzel is népszerűsítsük ezt a hobbit.”
Erik és Dávid ma már egy webshopot és egy bemutatótermet üzemeltet, a mágneshorgászathoz szükséges felszereléseket gyártatnak, forgalmaznak és árulnak. Emellett létrehoztak egy Facebook-csoportot, közösséget építenek, és közös horgászatokat is szerveznek.
Az aranyásók nyomában dolgoznak
Hogy milyen eszközökre és egyéb kellékekre van szükség a kincskereséshez?
„Speciális, ún. neodímium mágnesekkel horgászunk, ezek a legnagyobb erejű mágnesek a világon, több száz kilót is megtartanak. Ezek egy erősebb, polipropilén kötélhez vannak hozzáerősítve egy gyűrűs csavar segítségével.
Általában több különböző hosszúságú kötelet viszünk magunkkal, mert nem mindig tudjuk, hol állunk meg, és nem mindegy, hogy patakban, öntözőcsatornában vagy folyóban keresgélünk-e. A mágnes és a kötél mellett egy vödör, kesztyű és egy kampó kellhet még a horgászathoz” – magyarázza Erik, és azt is elárulja, mi alapján választja ki a helyszíneket.
„Azokon a folyószakaszokon, ahol régen aranyat mostak, kimondottan jól tudunk mágneshorgászni, mert ott általában sóderes, kemény, homokos a talaj. Ez nekünk azért fontos, mert ha a fogás nagyon vastag, akár 40-50 centis iszapba esett, az teljesen el tudja lepni, ott rendkívül nehéz megtalálni, hatalmas szerencse kell hozzá.
Ezzel szemben, ahol régen aranyat mostak, és a feljegyzések szerint Magyarországon viszonylag sok helyen mostak, az oda beesett kincseket akár 60 év múltán is csak kb. 3 centiméteres sóder vagy homok fogja borítani, mert az adott tárgy nem tud mélyebbre süllyedni.
Az aranymosós részek mindig beválnak, úgyhogy első körben mindig azokat nézzük meg.
Gyakran járunk le a Dunához is, ahol legtöbbször a kanyarban lévő helyeket választjuk. A kanyarnál mindig van egy mélyebb és egy sekélyebb oldal, és mi a mélyebb részeken keresgélünk, mert ott sok fogás szokott felhalmozódni. Azokon a helyeken, ahol 5-6 méteres vagy még mélyebb a víz, régen hajók is kikötöttek, sőt némelyiket a mai napig használják kikötésre. Ezek a szakaszok számunkra valódi kincsesbányák lehetnek.”
Vannak 24 órás horgászatok is
„Tóth Pali barátommal járok mágneshorgászni, aki ugyanolyan fanatikus, mint én – mondja mosolyogva. – Szoktunk olyan horgászatot szervezni, amelyet hajnali 4 órakor kezdtünk, és másnap hajnali 4-kor fejezünk be. Olyankor iszonyú fáradtak vagyunk, de sokat utazunk, és ha már ott vagyunk és jönnek a fogások, akkor nagyon bele lehet lendülni.
Nyáron hetente kétszer kelünk útra, míg télen általában kéthetente járunk horgászni.”
És hogy miket fognak a lelkes kincskeresők?
„Dunaharasztinál 2 év alatt 25 biciklit szedtünk ki a folyóból, de a fémszerszámoktól kezdve az aprópénzen át a töltényekig rengeteg mindent találtunk már. Horgászfelszerelést, mobiltelefont, rendőrjelvényt, öngyújtót, bicskát, ékszert és olajszűrőt is halásztunk már ki, de széf, pénztárgépfiók, motorbicikli, gépfegyver és több méteres légvédelmi ágyúcső is került már elő a víz alól.
Három éve belebotlottunk egy Mátyás korabeli kardba, amelynek a különlegessége, hogy a teljes pengéje megvan az elejétől a végéig, ilyet nagyon ritkán lehet találni.
Az egyik kedvencem az a II. világháborús szovjet katonai sisak, amelyre 7 évig vadásztam. A fejszét, a bontókalapácsot, amit otthon használok, szintén a vízben találtam. Van egy cirka 200 éves lakatom, jó időbe telt, mire kiderítettem, milyen típus, és mikor gyárthatták. Édesanyám gyűjti a régiségeket, és mindig örül például azoknak a régi kovácsoltvas patkóknak, amikkel meglepem.
Amit értékesnek gondolunk, azt elektrolízissel megtisztítjuk, és konzerváljuk a felületét.”
Ez is érdekelhet
Évi két-három tonna fémhulladék
A kincskeresésen kívül a mágneshorgászok egy másik kimondottan hasznos tevékenyéget is végeznek, hiszen megtisztítják vizeinket a fémhulladékoktól.
„A fogások 70-80 százaléka szemét – szögezi le Erik. – Palival fejenként 2-3 tonna fémhulladékot szedünk ki a vizekből évente.”
Erik elmondása szerint jelenleg hazánkban megközelítőleg 20 ezer aktív mágneshorgász van. Ők azok, akik havonta legalább egyszer kimennek „dobálni”.
„Engem leginkább a kalandvágy és a kíváncsiság hajt, hogy olyan érdekes dolgokra leljek, amiknek történetük van – magyarázza. – Hazánk vizeiben rengeteg kincset lehet találni, amit az elmúlt évtizedes, évszázados hordalék maga alá temetett. Amellett, hogy szeretek kint lenni a természetben, számomra a kincskeresés izgalma a legfőbb motiváló erő.
Sosem tudhatom, mi akad a mágnesre, és milyen új különlegességekkel térek haza.”
Írott és íratlan szabályok
„A mágneshorgászat nem engedélyköteles, de magánterületen mindig csak a tulajdonos hozzájárulásával horgászhatunk, illetve a műemlékvédelem alá eső területeken tilos kincset keresni – mondja Erik.
– Emellett van néhány íratlan szabály is, amelyeket mindig betartunk. Az egyik, hogy a »hagyományos« pecásokat nem illik zavarni, a másik, hogy a kihorgászott fémhulladékot minden esetben vigyük el legalább a legközelebbi kukáig, vagy ha nagyobb mennyiségről van szó, akkor egy méhtelepre.
A fogások közül a nagy értékű darabokat, és azokat, amelyek tulajdonosa beazonosítható, le kell adni.
A kihorgászott tárgyakat a megtaláló később visszaigényelheti. Ha fegyvert vagy lőszert találunk, egyből hívni kell a rendőrséget. Ha robbanóanyag (pl. bomba vagy gránát) akad a mágnesre, akkor is azonnal értesítsük a hatóságokat.”
Ez is érdekelhet: 25 éve farag busómaszkokat Endre mester: „Elrejt és átváltoztat, szabadnak érzed magad benne”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotók: Archív
