Generációk nőttek fel a legendás produkción, amelyet három évtizede mutattak be a Pesti Színházban.
Azóta a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb előadásává vált. A dzsungel könyvében szereplő művészek között van egy mondás: szinte nincs olyan magyar színész, aki ne ebben az előadásban kezdte volna a pályáját.
És milyen igaz: sikeres karrierek indultak innen, barátságok, szerelmek szövődtek a színfalak mögött.
Szerelem szövődött: Kovács Patrícia és Medveczky Balázs
A két színész a Vígszínházban szeretett egymásba.
Éppen A dzsungel könyve volt az első közös előadásuk, amelynek próbái alatt alakultak az érzelmek. Medveczky Balázs kezdetben Mauglit játszotta, majd négy év kihagyás után Kát, a kígyót. Kovács Patríciát pedig Bagira szerepében láthatják a nézők.
„A törzshöz való tartozás számomra meghatározó. Egész életemben ugyanis arra törekedtem, már az óvodától kezdve, az iskolán, különösen a főiskolán át, és az összes társulatban, hogy nagyon jó csapatjátékos legyek.”
„Ezt szeretem a legjobban, hogy itt van egy ilyen közösség”
– mondta a színésznő.
A legemlékezetesebb Ká: Méhes László
Maugli szerepében az évek során több színész is megfordult, Balut, Akelát és Kát azonban több mint huszonöt éven át ugyanazok a művészek formálták meg. Méhes László kígyóként különösen emlékezetes alakítást nyújtott.
„Bejöttem a színházba megnézni az előadást az akkor négyéves gyerekemmel”
„Gyönyörűen figyelte a darabot, ám amikor jött Ká jelenete, amelyet Méhes alakított, és elhangzott a mondat: »Senki nem megy sehová«, majd megszólalt a zene, és a színpadon csönd lett. A gyerekem megszólalt: »Na mama, most menjünk innen el.« Hallottam, hogy ez nemcsak velünk, hanem mással is megtörtént” – mondta nevetve Kovács Patrícia.
Balut 1323-szor játszotta el: Reviczky Gábor
A 76 éves Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész Balut, a medvét a musical 1996-os ősbemutatója óta alakítja.
„Annyira elkezdett rohanni az idő, hogy tényleg olyan, mintha tegnap lett volna premier” – mondta a jubileumi előadás kapcsán Reviczky Gábor, aki több évtizede van barátságban Hegedűs D. Gézával.
„Rendíthetetlen bástyája a darabnak. Közel harminc év után is éppolyan elánnal, lelkesedéssel alakítja a szerepét, mint legelőször, pedig már nemzedékek nőttek fel az előadáson” – mesélte A dzsungel könyve rendezője.
Bár Reviczky nem tette le végleg azt a bizonyos bokszkesztyűt, a karakter az évek során több szereposztásban is színpadra került: a nézők Stohl Andrást és Ötvös Andrást is láthatták már medveként.
„Természetesen Reviczky Gáboré ez a szerep”
„Mindenki, aki idejön a nagyok után, csak helyettesíteni tudja őket, ez nem is kérdés. Hegedűs D. Géza nagyon jó kézzel nyúlt hozzá, élveztem a beugró próbát. Az egyik instrukció az volt, hogy Bandikám, nagyszerű, a másik pedig az, hogy lassabban” – mesélte Stohl.
Véletlenül lett ő a dalszövegíró: Geszti Péter
Dés László családja révén ismerkedett meg a Rapülők szövegeivel, és mivel akkori állandó szerzőtársa nem tudta vállalni A dzsungel könyvét, Gesztit kérte fel a munkára. A zenész-dalszövegíró ezzel debütált a színházban.
„Az alkotó csapat legfiatalabb, zöldfülű tagja voltam”
„Úgy éreztem, hogy úgy fogadtak be maguk közé, mint ahogyan a darabban Mauglit veszi pártfogásába Balu, Akela és Bagira. Szerencsére Sir Kán nem volt a csapatban. Igazán fel sem fogtam akkor, milyen ritka komoly lehetőséget kaptam, és így bátran, szorongás nélkül vágtam bele a dalszerzésbe” – mesélte Péter.
Különösen örült a felkérésnek, hiszen elmondása szerint akkor ez volt az egyetlen színház, ahol dolgozni szeretett volna, mert gyerekkorában a Pesti Színházban játszott három éven át.
Ez is érdekelhet
A darab ötletgazdája és rendezője: Hegedűs D. Géza
„Gyerekkoromban a szüleim olvastak fel A dzsungel könyvéből. Aztán az ibrányi moziban gyerekként az emlékezetembe égett ennek a felkavaró történetnek a fekete-fehér amerikai filmváltozata” – idézte fel Hegedűs D. Géza.
Annak idején esténként Rudyard Kipling novellagyűjteményéből mesélt a kislányainak.
Ekkor fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy ebből a műből családi musicalt lehetne létrehozni. 30 évvel később pedig már a Vígszínházban az 1500. előadásra készült.
A jubileumi ünnepségsorozaton a színész-rendezőt térdműtétje óta először láthatták. A folyamatos rehabilitációnak köszönhetően fél év kényszerpihenő után újra részese a színház mindennapjainak. „Számítottam rá, hogy januárban már itt lehetek a kollégákkal. Örülünk egymásnak.”
Fotó: Schumy Csaba, Adobe stock, Vígszínház/Gordon Eszter
