Sok szülő mindent megadna a gyerekének: játékokat, ruhákat, technikai eszközöket, pénzt. Mások minden problémát azonnal megoldanak helyette. A szándék jó – az eredmény azonban gyakran egészen más, mint amit reméltek. Pszichológusok és családterapeuták szerint ugyanis van két „ajándék”, vagy gyereknevelési szokás, ami hosszú távon megfoszthatja a gyereket egy alapvető képességtől:
attól, hogy megállja a helyét az életben.
Amikor a szülő mindent megold – a gyerek pedig semmit nem tanul
Ismerős helyzet: elfelejtett házi feladat, konfliktus az iskolában, rossz jegy, később egy munkahelyi gond. A szülő azonnal közbelép. Telefonál, magyaráz, elsimítja a problémát. A helyzet gyorsan megoldódik – a gyerek megkönnyebbül, mindenki boldog.
Csakhogy közben kimarad egy fontos tanulási folyamat.
„A gyerekeknek szükségük van arra, hogy átéljenek kellemetlen helyzeteket is. Meg kell tapasztalniuk, hogy a döntéseknek következményei vannak” – mondta Monika Nevolová, iskolapszichológus a Techsvetnek.
Ha a szülő mindig átvállalja a felelősséget, a gyerek nem tanulja meg kezelni a saját problémáit. Felnőttként pedig gyakran ugyanazt várja el a világtól, amit gyerekként megszokott: hogy majd valaki más megoldja helyette.
A gond csak az, hogy a felnőtt életben egy idő után már nem jön senki, nincs anyu, aki mindent megold.
Rossz szokás, ami szeretetnek látszik: az elkényeztetés

A második minta sokkal alattomosabb: a bőség, vagyis az elkényeztetés. Amikor a gyereknek szinte mindene megvan, amit csak kér. Nem kell várnia, spórolnia, lemondania, elég csak kimondani egy vágyat.
Gyerekként ez kényelmes, sőt boldognak tűnő világ. Az árát azonban később meg kell fizetni.
„Felnőttként hirtelen dolgozni kell, tervezni, beosztani a pénzt, és néha nemet mondani magunknak. Azok, akik sosem tapasztalták meg a várakozást vagy az erőfeszítést, gyakran nagyon fájdalmasan ütköznek a valósággal” – teszi hozzá a szakember.
A szülők sokszor csak évekkel később szembesülnek ezzel. Például, amikor a felnőtt gyerekük minden nehézségnél anyagi segítséget vár, vagy képtelen gazdálkodni a pénzével.
A tapasztalat néha fáj – de többet tanít, mint ezer tanács
A pszichológusok hangsúlyozzák: a gyerekkor nem csak a védelemről és a kényelemről szól, hanem (és ez ugyan elcsépeltnek tűnhet, de igaz) felkészülés az életre. A gyerekkor természetes, hogy együtt jár kisebb kudarcokkal, csalódásokkal, olyan helyzetekkel, amikor a kicsiknek egyedül kell boldogulniuk.
Ezekből alakul ki ugyanis a stressztűrés, a problémamegoldás, a következmények felismerésének képessége.
A valódi szülői támogatás nem azt jelenti, hogy mindentől megóvjuk a gyereket, hanem inkább azt, hogy mellette állunk, elmagyarázzuk a helyzetet, segítünk átlátni a problémát, de a megoldást rábízzuk. Ez hosszú távon sokkal értékesebb, mint bármilyen tárgyi ajándék.
A legnagyobb ajándék nem kézzel fogható
A legnagyobb ajándék nem játék, nem pénz, nem védelem. Hanem annak a képességnek a megtanulása, hogy valaki majd felnőttként képes legyen gondoskodni a saját életéről.
Ezeket olvastad már?
Paradox módon sok szülő csak később jön rá: akkor tett a legtöbbet a gyerekéért, amikor nem segített azonnal. Amikor hagyta próbálkozni, hibázni, tanulni. Ezek a pillanatok szülőként nehezek – de a gyerek számára olyan tapasztalatot adnak, amely nélkül a felnőtt élet jóval nehezebb.
Fotó: Archív


