Van egy pillanat, amit a legtöbben máig ugyanúgy idézünk fel: a tavaszi kabát zsebében gyűrött személyit szorongattunk, a kijelölt iskolák folyosóján terjengett a krétaszag, a tornaterem sarkában állt a paraván.
De a legfontosabb mind közül a a közös, generációs érzés volt, hogy most először nem helyettünk döntenek, hanem van lehetőségünk szabad akaratunkból rendelkezni a sorsunkról.
1990 márciusában és áprilisában, több mint négy évtized után, Magyarországon újra többpárti országgyűlési választást tartottak. A Fortepan képeinek segítségével idéztük fel, milyen is volt az a pár hét, aminek tétje nem volt kisebb, mint a mostaninak.
Az első forduló olyan volt, mint egy ünnepnap
Az első forduló napját, 1990. március 25‑ét, sokan ünnepnapként élték meg, még akkor is, ha nem volt benne semmi látványos pátosz. Inkább apró, hétköznapi gesztusok: ki kiöltözött, ki a gyereket is vitte, ki csak csendben állt sorba, és nézte, ahogy az iskolapadokra terített asztalokon halmokban állnak a papírok.
Az Országgyűlés visszaemlékező összefoglalója szerint ekkor 7 millió 853 ezer szavazásra jogosult polgár mehetett urnához, mintegy 11 ezer szavazókörben.
Miért volt két forduló?
A választás kétfordulós volt: az első fordulót március 25‑én, a másodikat április 8‑án tartották.
A részvétel az első fordulóban 65,1%, a másodikban 45,5% volt.
A korabeli logika egyszerűen volt, de akkoriban sokaknak új volt: a végső mandátumarányokhoz nem elég „egyszer” szavazni, a második körben számos helyen dőlt el, ki viszi az egyéni körzetet.
Kik indultak, és kik jutottak be a Parlamentbe?
A Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint a kétfordulós választásban 58 párt és 1623 jelölt vett részt, 12 párt tudott országos listát állítani, és a jelöltek indulásához 750 ajánlószelvény kellett.
A bejutási küszöb akkor még 4% volt.
A Parlamentbe végül a következő erők kerültek be (mandátumok száma szerint):
MDF: 165
- SZDSZ: 94
- FKGP: 44
- MSZP: 33
- Fidesz (FIDESZ): 22
- KDNP: 21
- Agrárszövetség: 1
- Függetlenek: 6
Kolaíciós kormány alakult Antall József vezetésével
A választás nyomán felálló Országgyűlés 1990. május 2‑án alakult meg, majd 1990. május 23‑án az Országgyűlés Antall Józsefet választotta miniszterelnökké, és megalakult az MDF–FKGP–KDNP koalíciós kormány.
Tényleg ennyire izgultunk?
A korabeli izgalom nem feltétlenül hangos öröm volt, inkább az a feszültség, amit akkor érzel, amikor hirtelen rád kerül a felelősség. Sokaknak ez volt az első alkalom, hogy a politika nem egy távoli, rajtunk kívül álló dolognak tűnt, hanem kézzel fogható döntésnek, amitől azt reméltük, a fizetések, a boltok, a jövő, a gyerek iskolája, és úgy egyáltalán minden jobb lesz.
Ezt az érzést érdemes a Fortepan-képeken keresztül megmutatni: a szavazóhelyiségek akkori esetlenségét, a papírok tömegét, a plakátok friss színeit, a szemekben azt a koncentrált komolyságot.
