A Cseriti bolthálózat újlipótvárosi üzletében ebédidőben is jó néhányan nézelődnek. Válogatnak a megannyi árucikk között, és a széles kínálatnak köszönhetően mindenki talál kedvére való portékát.
„Az alapítónk, Sáhy Gábor, aki a vállalkozásunk stratégiai vezetője is, annak idején az Egyesült Államokban találkozott az ott thrift shopnak, az angolszász területeken pedig charity shopnak hívott modellel – meséli Banga Gábor, a szervezet marketing- és kommunikációs tanácsadója.
A kezdeményezés annyira megtetszett neki, hogy az akkori vállalkozó partnerével úgy döntöttek, itthon is megvalósítják ezt a műfajt. 2011 április 1-jén nyitottuk meg az első üzletünket Budapesten, a 3. kerületben, ma pedig már 17 Bolt&Leadó Pontot működtetünk a fenntarthatósági és szociális bolthálózatunkban.
Hogyan működik a Cseriti?
„Az emberek felajánlják számunkra, vagyis a hozzánk betérő vásárlók számára az otthon már megunt, feleslegessé vált, de egyébként még jó minőségű, állapotú, mások számára még értéket képviselő használati tárgyaikat – magyarázza Gábor.
„Mi átvizsgáljuk ezeket, ha kell, megtisztítjuk, a műszaki eszközökön szükség esetén kisebb javításokat végzünk, majd a boltok polcaira kihelyezve a mindenkori használt piaci áraknál is kedvezőbben értékesítjük.”
„Nonprofit társadalmi vállalkozásként működünk, és bár értékesítési tevékenységet végzünk, a kezdetek óta elkötelezettek vagyunk, hogy a működésünkkel valódi és mérhető környezeti, társadalmi és szociális hatást érjünk el. A boltjaink lehetőséget nyújtanak a rászoruló vagy alacsony jövedelemmel rendelkező családoknak arra, hogy olcsóbban vásároljanak.”
„Azok a tárgyak, amelyek hozzánk kerülnek, nem a kukában vagy a szeméttelepen kötnek ki”
„Így csökkentjük a keletkező hulladék mennyiségét, és kevésbé terheljük a környezetet. Másrészt a felajánlott holmik az eredeti funkciójukat megőrizve új tulajdonoshoz kerülnek, tovább maradnak a körforgásban, és így kevesebb új használati tárgyat kell előállítani.”
Gábor hozzáteszi, a Cseriti ma már egy több mint 80 fős szervezetként működik. A bevételeikből fedezik a működésükhöz szükséges költségeket: munkabéreket, adókat, a bérleti és közüzemi díjakat, szállítási és egyéb fenntartási kiadásokat.
„Ezek kifizetése után a fennmaradó összegből új boltokat nyitunk, vagy a meglévőket fejlesztjük tovább. A legfőbb célunk, hogy az elkövetkező években minél többen átélhessék a cseritizési élményét.”
Kincsvadászok is betérnek
Az eddigi tapasztalataik szerint a leadási hullám márciusban–áprilisban, a tavaszi nagytakarítások és átalakítások, a lomtalanítások idején, a ruhatárak frissítésekor indul be, ekkor érezhetően többen keresik fel őket.
„Aztán augusztus közepétől még inkább beindulnak a leadások, és ez a folyamat nagyjából november végéig tart” – mondja Gábor.
„Egy leadó általában többféle holmit szokott felajánlani”
„A leadások 70 százalékában ruha is van, könyvből is nagyon sokat hoznak, valamint a babaholmik, a kinőtt gyerekruhák és játékok is népszerűek. Ezek mellett dísz- és üvegtárgyakat, csetreszeket, lakásfelszereléseket, konyhai eszközöket, műszaki cikkeket, DVD-ket, cédéket, bakelit lemezeket, antik és retró különlegességeket is árulunk.”
„Tehát jöhet minden, ami nem élelmiszer, bútor, építőanyag vagy vegyiáru”
„Illetve arra kérjük a felajánlókat, hogy mindenki olyan dolgot hozzon be és adjon le, amit, ha itt vásárolná meg, ő is tovább tudná használni, örömmel lenne a következő gazdája” – magyarázza.
A vásárlók közel 10 százaléka vidékről jön, a leadók viszont leginkább a fővárosból és az agglomerációból hozzák be a feleslegessé vált holmikat.
„Jellemzően a 25 és 65 év közöttiek cseritiznek, de a fiatalabbak közül is egyre többen betérnek, például, ha vintage ruhát keresnek. A törzsleadóink számára a cseritizés népszerű dolog, ők a tavaszi és/vagy az őszi szezonban biztosan találnak otthon olyan holmit, amit nekünk szánnak.
„A törzsvásárlóink egy része akár 2-3 hetente is bejár a boltba”
„Vannak, akik egyébként nem feltétlenül rászorultság miatt vásárolnak itt, hanem lelkes kincsvadászként egyedi és különleges antik vagy retró tárgyakat keresnek.”
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
Órákra foglyul ejt
Gábor elmondása szerint van, aki csak azért jön be, hogy beszélgessen a lányokkal, míg mások egy kis kikapcsolódásra vágynak.
„A cseritizés a plázaélményhez képest egészen más élményt kínál. Aki belép ide, az lelassul és megnyugszik. Az előbb egy idősebb hölgy a telefonban azt ecsetelte az ismerősének, hogy most ért ide az üzletbe, és egy órán belül biztosan nem szabadul innen – mosolyodik el Gábor, majd átadja a szót a kolléganőjének.
„Nagyon szeretem a munkámat, már csak azért is, mert közel áll hozzám ez a kezdeményezés” – kezdi Enikő.
„Nap mint nap sokféle emberrel találkozom”
„A törzsvásárlóink közül van, aki naponta bejön, mert tudja, hogy szinte mindennap frissül az árukészlet. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Jólesik, amikor megköszönik a munkánkat és megdicsérik az üzletet. Sok vevő kimondottan örül annak, hogy létezik ez a hely, mert nem szereti kidobni azt, ami még használható, de otthon feleslegessé vált, így valaki hasznát veheti az általa felajánlott holminak.”
„Van, aki minden egyes leadott tárgyhoz fűz egy kedves vagy éppen megható történetet”
„Sokan a gyerek- és a fiatalkori élményeiket, emlékeiket kapják vissza egy-egy ruhában, tárgyban, eszközben. A polcok előtt állva nagyon sok emlék elő tud jönni” – teszi hozzá Gábor.
Továbbadományozással is segítenek
„Rendszeresen támogatunk civil szervezeteket, önkormányzatokat és családokat tárgyi adományokkal” – mondja Gábor.
„Jelenleg több mint 10 budapesti önkormányzat szociális és családsegítő osztályával állunk kapcsolatban. A Felöltöztetünk egy családot programunk keretén belül az ő javaslataik alapján havonta 30 ezer forint értékben válogathat kerületenként egy-egy hátrányos helyzetű család.”
„Emellett több, rászoruló családokat, közösségeket, hátrányos helyzetű gyerekeket támogató civil szervezettel, alapítvánnyal működünk együtt Budapesten és szerte az országban. Azzal segítünk nekik, amivel nekünk is segítenek az emberek, a számukra fontos leadott tárgyakkal. A felajánlott holmik egy jó részét ilyen módon tudjuk továbbadományozni.”
Szöveg: Szűcs Anikó
