Sokszor éreztem lelkiismeret-furdalást, amikor elindultam otthonról arra gondolva, vajon mit érezhet ilyenkor a kutyám. Már készülődés közben látom a szemén, pontosan tudja, hogy most nem jön velünk. Persze ilyenkor jól megölelgetem és elmondom neki jó néhányszor, hogy sietünk haza hozzá. Meg vagyok győződve arról, hogy érti, amit mondok:
egy hétköznapi gazdival – mint amilyen én is vagyok – rendelkező kutya ugyanis körülbelül 100 szavas szótárral rendelkezik, míg egy képzett kutya akár a duplájával is.
De hogy megnyugtassam magam, kiskorában kamerán keresztül úgy tízpercenként ránéztem, biztos, ami biztos. És aztán minden alkalommal meg is nyugodtam. A kutyám szerencsére nem nyüszített, nem meredt bánatos arccal az ajtóra és nem is kapta szét a lakást, egyszerűen csak jókat aludt időnként variálgatva a fekhelyét.
Már előre tudja, mi következik
Elég néhány mozdulat: cipőfelvétel, táska a kézben, a kulcs csörgése. Ezek a hétköznapi jelek a kutyád számára egyértelmű üzenetek, és mind ugyanahhoz az eseményhez vezetnek. Hozzád képest ő nem a perceket számolja, hanem mintázatokat ismer fel.
Ezért történik meg, hogy már akkor megváltozik a viselkedése, amikor még ki sem léptél az ajtón. Követni kezd, figyel, időnként nyugtalanná válik. Nem véletlenül: ezek a tanult jelzések előrevetítik számára a közelgő elszakadást.
Nem rosszalkodik, hanem reagál
A legnagyobb félreértés az, amikor a gazdi úgy értelmezi a viselkedést, hogy „rosszalkodik” vagy „szándékosan csinálja”. A kutyák azonban nem így működnek.
A rombolás, az ugatás vagy az ajtó kaparása reakció. Sok esetben stressz, bizonytalanság vagy akár pánik áll a háttérben, amit a gazdi távolléte vált ki.
Ez is érdekelhet!
„Eltűnsz, és nem tudja, mikor jössz vissza”
Dr. Berit Brogaard, idegtudós és a Psychology Today szakértője szerint a kutyák képesek hiányként megélni a gazdi távollétét, és ilyenkor viselkedésük is változik:
„A kutatások azt mutatják, hogy a kutyák stresszszintje megemelkedik, amikor a gazdájuk nincs jelen, és viselkedésük is erről árulkodik.”
Ez azért van, mert a kutyák erősen kötődnek a gazdájukhoz. Számukra te jelented a biztonságot, a stabil pontot. Amikor készülsz elmenni, valójában nem azt érzékeli, hogy dolgozni mész, hanem azt, hogy a biztos háttér eltűnik.
A bizonytalanság sokszor már az indulás előtt megjelenik
Állatorvosi viselkedésszakértők szerint a kutyák gyakran már akkor feszültebbé válnak, amikor érzékelik az indulás előjeleket, mert ezek felborítják a megszokott rutint.
A kutyák a rutinhoz kötődnek, és a távozás ezt a megszokott biztonságérzetet zavarja meg.
Ez magyarázza, miért tapad rád indulás előtt: nem dráma, hanem egyfajta ellenőrzés, hogy még ott vagy-e.
Szeparációs szorongás is okozhatja
Dr. Nellie Goetz állatorvos, a Humane Veterinary Medical Alliance arizonai képviselője szerint szeparációs szorongás is állhat a kutyád viselkedésének megváltozásában.
„A szeparációs szorongás, szemben a generalizált szorongással vagy unalommal, egyedülálló abban, hogy mikor és hogyan jelentkezik.
Ilyenkor a kutya nem egyszerűen rágcsálni kezd egy cipőt, hanem képes szétkapni egy ládát, kanapét vagy akár a falat is.
Nagyon egyszerűen fogalmazva, a szeparációs szorongás nem más, mint a félelem attól, hogy egyedül marad. Az állatok a jelenben élnek, így amikor elmész, amennyire ők tudják, akár örökre is otthon hagyhatod őket.”
Minden kutya máshogy reagál
Nem minden kutya éli meg ugyanúgy a helyzetet.
- Van, amelyik nyugodtan lefekszik aludni.
- Van, amelyik az ajtót figyeli.
- És van, amelyik nehezen viseli az egyedüllétet.
A reakció nagyban függ a személyiségtől, a korábbi tapasztalatoktól, és attól, mennyire van hozzászokva az egyedülléthez.
Valójában ezt gondolja
Ha le kellene fordítani „kutyanyelvről” arra a pillanatra, amikor felveszed a cipőd, valahogy így hangzana:
- „Valami történik.”
- „Mindjárt elmész.”
- „Meddig nem leszel távol?”
- „Visszajössz?”
Ami segít: a kiszámíthatóság
A kutyák számára a legnagyobb biztonságot a rutin adja. Ha nem hirtelen hagyod őket egyedül, hanem fokozatosan, kiszámíthatóan válik a nap részévé, sokkal könnyebben megküzdenek vele. A cél nem az, hogy ne érezzen semmit (ezt valószínűleg nem is lehet elérni), hanem hogy tudja: az eltűnés nem végleges.
Amikor tehát a kutyád látja, hogy készülsz elmenni:
- nem megsértődik,
- nem bosszút forral,
- hanem elkezdi feldolgozni a közelgő elszakadást.
És bár ez néha nyugtalanságban vagy furcsa viselkedésben jelenik meg, valójában egyetlen dologból fakad: abból, hogy fontos vagy neki.
