Ott feküdt a zacskó mélyén, krétafehéren, tömbökbe törve. A gyerekek kíváncsian belenyúltak, aztán egyetlen harapás után gyakran ugyanarra jutottak: ez bizony nem túl finom. A krumplicukor mégis generációk emlékezetében él úgy, mint valami kuriózum. Furcsa módon nem azért, mert annyira szerettük volna, hanem mert szinte mindenhol jelen volt.
Amikor édesanyám fiatal felnőtt koromban először kóstoltatta meg velem, azt hittem tréfál, hogy neki bizony ez volt a kedvenc édessége. Úgy nyújtotta felém, mintha valami kincset kóstoltatna, és csillogó szemmel nyammogta ő is. Pedig semmivel nem volt se jobb, se finomabb, mint egy darab cukrozott kréta…
A fehér, töredezett édesség sokak számára a gyerekkort, a búcsúkat, a kisboltokat vagy éppen a nagyszülők kredencét idézi fel. De miből készült valójában a krumplicukor, kik gyártották, és miért lett ennyire népszerű Magyarországon?
Milyen volt valójában a krumplicukor?
Ha őszinték akarunk lenni, a krumplicukor nem tartozott a legfinomabb édességek közé. Aki evett ilyet, valószínűleg ma is emlékszik az állagára.
Az ember fogát szinte bele kellett vájni a tömbbe. A cukor hajlamos volt hozzátapadni a szájpadláshoz, morzsálódott, száraz érzetet hagyott maga után, és gyakran inkább lisztesnek, mint krémesnek tűnt. Sok gyerek azért ette meg, mert édes volt, nem pedig azért, mert valódi élvezetet jelentett.
Mégis volt benne valami különös. Egy olyan korszakot idézett, amikor jóval kisebb volt az édességválaszték, mint manapság.
Miből készült a krumplicukor?
A név kicsit megtévesztő. A krumplicukor valóban a burgonyához kapcsolódik, de nem úgy, hogy főtt krumpliból gyártották volna.
A történeti és élelmiszeripari leírások szerint a hagyományos krumplicukor alapja a burgonyából kivont keményítő volt, amelyet különböző technológiai eljárásokkal cukorrá, pontosabban glükózzá vagy glükózsziruppá alakítottak.
A „krumplicukor” elnevezés valójában a burgonyakeményítő eredetére utal. A modern élelmiszeriparban később más keményítőforrásokat, például kukoricát is alkalmaztak, de a név változatlan maradt.
A kész termékben a keményítő mellett cukor, glükózszirup és különböző ízesítőanyagok is szerepet kaptak.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- Ezer, meg ezer magyar vitrinben porosodik ilyen: aranyat ér ez a régi gyertyatartó
- KVÍZ Tugyi, labi, bodag – már csak pár magyar tudja ezeknek a tájszavaknak a jelentését: te köztük vagy?
- Ezért olyan erősek lelkileg a 60-70-es években született magyarok, a kulcsos gyerekek
- Régen csak a szegények ették kényszerből, mára az egyik legtrendibb vacsora ez a 4 összetevős kaja
Kik gyártották Magyarországon?
A krumplicukor legnagyobb hazai népszerűsége a szocializmus éveire esett. Akkoriban a magyar édességipar sokkal egyszerűbb kínálattal dolgozott, és számos olyan termék került tömeggyártásba, amely olcsó alapanyagból, nagy mennyiségben előállítható volt.
A korszakban több állami édességipari vállalat készített hasonló glükózalapú cukorkákat és tömbös cukorféléket. A krumplicukor nem luxuscikk volt, hanem tömegtermék. Ez volt a legfontosabb oka annak, hogy gyakorlatilag az egész ország megismerhette.
Miért lett ennyire népszerű Magyarországon?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: mert olcsó volt.
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években nem álltak sorban a csokoládék, gumicukrok és import édességek a boltok polcain. Egy átlagos család számára egy filléres édesség is külön örömet jelenthetett.
A krumplicukor ráadásul
- jól tárolható volt,
- nem romlott meg gyorsan,
- könnyen szállítható volt,
- és nagy tömegben gyártható.
A gyerekek számára pedig már az is eseménynek számított, ha kaptak valami édeset.
Sokan utólag szinte romantikus nosztalgiával emlékeznek rá, de érdekes módon a legtöbben ugyanazt teszik hozzá: „igazából nem is volt finom”.
A nosztalgia édessége
A krumplicukor ma már inkább kulturális emlék, mint valódi kedvenc. Ahogy a sport szelet régi csomagolása, a zacskós tej vagy a régi búcsúk látványa, úgy ez az édesség is egy korszak jelképe lett.
Nem azért maradt fenn az emlékezetünkben, mert ellenállhatatlan volt az íze. Sokkal inkább azért, mert szinte mindenki találkozott vele. Közös élmény volt egy olyan időszakból, amikor néha a választék hiánya is emlékezetesebbnek bizonyult, mint maga a termék.
És talán éppen ezért mosolyodik el ma annyi ember, amikor meglátja ezt a fehér, porladó tömböt. Nem a finom íz jut eszébe róla, hanem a gyerekkor.
Ki gyártotta először a krumplicukrot?
A krumplicukor eredete a 19. századi Európába vezethető vissza. A legtöbb történeti forrás szerint elődje a német Kartoffelzucker, vagyis „burgonyacukor” volt, amelyet a burgonyából kinyert keményítő feldolgozásával állítottak elő. A korszakban a burgonya olcsó és könnyen hozzáférhető alapanyagnak számított, ezért az élelmiszeripar és a vegyipar egyaránt kísérletezett azzal, hogyan lehet belőle cukorszerű anyagokat előállítani.
A pontos feltaláló neve nem ismert, és a rendelkezésre álló források nem neveznek meg egyetlen gyártót sem, amely elsőként készítette volna a terméket. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a burgonyakeményítőből előállított glükóz és glükózszirup gyártása a 19. század közepétől kezdett elterjedni Németországban és Közép-Európában. Magyarországra a krumplicukor a 20. század elején jutott el, széles körű ismertségét pedig a szocializmus éveiben szerezte meg.
A második világháború után a hazai állami édességipar is gyártotta a jellegzetes, fehér, tömbös édességet, amely olcsó előállítása és hosszú eltarthatósága miatt gyorsan népszerű lett. Bár ma már kevesen emlegetik gasztronómiai csúcsteljesítményként, a krumplicukor a magyar retró édességek egyik legismertebb darabjává vált. Sokaknak nem az íze, hanem a gyerekkor, a régi vegyesboltok és KÖZÉRT-ek és a szocialista hétköznapok hangulata jut róla eszébe.
