Nyári estéken, amikor a pohár oldalán végigfutnak a buborékok, a jéghideg üveg enyhén párás, és te belekortyolsz az első fröccsödbe, amit egész nap éreztél, hogy megérdemelsz, hamar eldől, a nagy kérdés: vajon jól készült ez a fröccs? Mert hiába tűnik egyszerűnek, valójában meglepően sok apró szabályon múlik, hogy a bor és a szóda találkozása jó lesz-e.
A nagy vita: szóda előbb vagy bor?
A rövid válasz közel sem olyan egyszerű, mint gondolnád: attól függ, hogy a mostani újhullámos, vagy a régi, hagyományos iskolát szeretnéd követni. A régi szabályok szerint mindig a bort öntjük először, és csak utána a szódát. Ez nem gasztrosznobizmus, hanem fizika és íz együtt. Az új szabályok szerint pedig éppen fordítva.
Mi van, ha előbb kerül a bor a pohárba, aztán a szóda?
A borszakmai ajánlások és hagyományos gyakorlat szerint a bor kerül a pohárba, a szóda pedig csak ezután kerül rá, így sokkal jobban megmaradnak a bor aromái, és a buborékok is élénkebbek maradnak.
A szódát minél frissebb, erős szénsavtartalommal érdemes hozzáadni, így lesz a fröccs igazán üdítő és „élő”. Ha fordítva készítjük, a szénsav hamarabb elillan, az ital pedig laposabb lesz.
Még több receptet és konyhai praktikát olvasnál?
És ha épp fordítva: előbb a buborék, aztán az alkohol?
Az újhullámos helyeken manapjág a jó fröccs elkészítésének az alapszabálya, hogy éppen fordítva kell kitölteni a két egyszerű összetevőt, vagyis előbb a szódát, aztán a bort a pohárba.
Az így készítők szerint a bor érzékeny ital, emiatt például shakerbe sem szabad tölteni, vagy jéggel összerázni, mert egész egyszerűen „összetörik” és opálos lesz. Hasonló problémát látnak akkor is, amikor a borba belelövik a szódát: a bort széttöri a sok buborék és a becsapódás.
Egy igazi magyar találmány története
Ha belelapoznánk a fröccs múltjába, egy igazi magyar történet rajzolódna ki. A legenda szerint 1842. október 5-én, Fáy András fóti pincéjében találkoztak a kor nagyjai, köztük Jedlik Ányos és Vörösmarty Mihály.
Jedlik hozta magával a szódásüvegét, és a borhoz spriccelt egy kis pezsgő vizet – így született meg az első fröccs, amelynek nevét végül Vörösmarty adta.
A bor és szikvíz keveréke idővel a magyar gasztronómia egyik jelképe lett, és ma már hungarikumként tartják számon.
Fröccs arányok: nem mindegy, mit kérsz a pultnál
A fröccs egyik legizgalmasabb része, hogy nem egyféle van – hanem egy egész „nyelv”, amit meg kell tanulni. A legismertebb változatok közül néhány:
- Kisfröccs (fütty): 1 dl bor + 1 dl szóda
- Nagyfröccs (klasszikus): 2 dl bor + 1 dl szóda
- Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szóda
- Házmester: 3 dl bor + 2 dl szóda
- Sportfröccs: 1 dl bor + 4 dl szóda
Ezek az arányok nemcsak mennyiséget jelentenek, hanem hangulatot is: a hosszúlépés vagy sportfröccs dukál a kánikulához, a nagyfröccs egy beszélgetős esthez passzol leginkább.
Miből lesz igazán jó a fröccs?
A fröccs minőségét meglepően kevés dolog határozza meg – de azok nagyon.
- A bor a lelke, ezt nyilván könnyű kitalálni, Ha egy vacak bort húzol fel szódával, attól az még nem lesz jó sehogysem. A könnyű, savas, illatos fehérborok vagy rosék a legjobbak, mert a szóda kiemeli az aromáikat, nem nyomja el őket.
- A szóda nem helyettesíthető mással – nem bizony, hivatalosan ásványvízzel sem. A hagyományos szikvíz az igazi – a sima szénsavas ásványvíz nem adja ugyanazt a „harapós” buborékot, amitől a fröccs fröccs lesz.
- Hidegen az igazi. Mindkét összetevőnek jól behűtöttnek, de legalábbis pincehidegnek kell lennie. Így nemcsak frissebb lesz az íz, hanem a buborékok is tovább tartanak.
Apró trükkök, amitől még jobb lesz a fröccs
A fröccs készítése kicsit olyan, mint egy jól eltalált mondat: egyszerű, de nem mindegy, hogyan mondjuk ki.
- Ne lötyögtesd össze: a szódát finoman adagold a borhoz.
- Ne használj jégkockát a hűtésére, mert vizes lesz tőle.
- Ne spórolj az alapanyaggal: rossz borból nincs jó fröccs!
